6 centi.

Ha a 717 ezer fogyasztót ellátó, évi kb. 40 millió köbméter ivóvizet termelő Dunántúli Regionális Vízmű (DRV) minden csepp vizet a Balatonból nyerne ki, akkor is legfeljebb ennyivel csökkenne a tó vízszintje.

A Balaton ugyan sekély, de hatalmas, 594 négyzetkilométer felületű tó. Éppen a hatalmas felülete miatt rendkívül változékony a tó vízállása. Egy átlagos júliusban például 15 centi víz párolog el belőle (.pdf, 31. oldal), egész évben pedig összesen 85 centinyi.

Mégsem fogy el.

Utoljára húsvétkor jártam a tónál, ami tavaly a szokásosnál is sekélyebbre száradt a nyáron. És bár az idei tél nem volt különösebben csapadékos, a Balaton csurig volt. Ma például 126 centi a vízállás, ami 16 centivel van a szabályozási magasság felett. Magyarán, hamarosan 16 centi vizet szimplán le fognak ereszteni a siófoki zsilipen.

A lényeg, hogy bőven van miből kielégíteni a DRV 717 ezer szomjas fogyasztójának az igényeit, amit a cég is készségesen elismer. "Vízhiány nem jellemző a DRV Zrt. szolgáltatási területén" -írták válaszul érdeklődésemre.

Most mégis kutakat akarnak fúrni a Dél-Bakonyban, hogy négy balatonparti település, Balatonfüred, Balatonalmádi, Balatonfűzfő és Balatonkenese vízellátását a Balaton-felvidék karsztvizéből fedezzék. 2012. augusztus 7-én a DRV megbízásából a Hydrosys Víz- és Környezetvédelmi Fejlesztő és Szolgáltató Kft. nyújtott be kérelmet a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez (felügyelet) 12 termelőkút létesítésére. A terv szerint ezek évi 8,76 millió köbméter vizet termelnének. Ami ~1,4 centinyi Balaton. A tervet 2013. október 3-án módosították, akkor már csak hat kútról és évi 4,38 millió köbméter - ~0,7 centi Balaton - víz kitermeléséről volt szó.

Vagyis a kutak jelentősen nem befolyásolnák a tó vízháztartását - ennyi vizet még januárban is elpárologtat a tóból a szél.

A Balaton-felvidéki karsztvíz megcsapolásának ennél látványosabb hatása lenne.

Bár a DRV érdeklődésemre azt állította, hogy a hatástanulmány még nem készült el, épp ezért "jelenleg nincsenek költségkalkulációk és beruházásról sincs szó", a valóságban április 8-án Nemesvámoson már közmeghallgatást is tartottak a tervezett kutakról. Ezen a résztvevők bepillanthattak az elvileg még el sem készült hatástanulmányba, amiben leírják, a környék forrásai "száraz időszakban elapadhatnak".

Az egyik ilyen forrás a Felsőörs melletti Királykút. A Királykút-völgy a Balaton-felvidék egyik rejtett természeti kincse. Bár annyira tán nem ismert, de már Eötvös Károly is írt róla a XIX. században híres könyvében, a Balatoni utazásban. A forrás egyik jellegzetessége, hogy víze karbonátokban gazdag, ezek a patakvölgy elhalt növényzetén kicsapódva szép és látványos mésztufagátakat hoznak létre.

Nem csoda, hogy a kútfúrás terve kisebb pánikot okozott a Balaton-felvidék érintett településein - Nemesvámoson, Felsőörson, Tóvázsonyban, Szentgálon és Dörgicsén. Ha a források elapadhatnak, akkor az amúgy száraz vidék lakóinak kútjai is kiapadhatnak a talajvíz csökkenése miatt. Ugyanúgy, ahogy az a szocializmusban már megtörtént a tó nyugati medencéjében, Tapolca környékén. Akkor a bauxitbányászat miatt csapolták a karsztvizet, emiatt száradt ki a tapolcai tavasbarlang, amiben csak évekkel a bányák bezárása után állt helyre a vízszint. Ha nem volna egyértelmű: a csapadék sokkal könnyebben jut el egy felszíni tározóba - Balaton -, mint a közetréteg alatt megbúvó barlangokba.

Hogy mi szükség van akkor mégis a kutakra?

A DRV dodonai válaszában azt írta, a cég "elkötelezett a környezettudatos stratégia kidolgozása mellett [...] fontos cél, hogy csökkentse a jelenlegi felszíni vízműves technológiával járó környezeti terhelést".

Azt viszont nem vizsgálták, hogy a felszíni vízművek korszerűsítése nem jelentene-e erre megoldást. Arra sem ad választ a tanulmány, hogy hogyan lehetne jótékony hatással a Balaton vízszintjére, ha megcsapolnák azokat a forrásokat, amelyek amúgy a Balatonba futó patakokat táplálnak.

(A cikk nyitóképe az MTI-s Varga György fotója.)