Néhány hete nagy sikere volt a magyar tinitumblr-szcéna új kedvencét, az otthonmaszturbalok mikroblogot bemutató posztunknak. A szerelem elmúlásáról szóló lendületes verses posztok szerzője érezhetően nagyon elkapott valamit abból, milyen érzés szakítás után bűntudattal vegyes fájdalmas önmarcangolással Facebook-profilokon keresztül szenvedni, üzeneteket törölni, aztán megbánni, vagy éppen magányosan megnyitni a titkos mappát, amire "azt hazudtam hogy lovas pornó, de nincs abban pornó, de még csak ló sem, csak beérkezett fájlok, tőled nekem".

Vagyis a posztok egyszerre tűntek a lelki nyomorúság feldolgozását segítő önironikus terápiának, és persze a polaroidokban úszó világfájdalmas tiniköltészet ötcsillagos paródiájának. Az biztos, hogy a művek működnek, ebből a szempontból pedig végül is mindegy, mire gondolt a költő. Mégis megkérdeztük őt is erről. Az eddig névtelenül írt blog szerzője Kovács Patrícia fotós és grafikus, aki kankszt néven is tumblerezik (innen vannak a gifek).

“Hát én annyira nem nevetek rajta, de nem sértődök meg azon, ha mások igen.”

Amikor pedig arról kérdezzük, ezek személyes élmények-e, azt mondja

“Fura, hogy vannak emberek, akik azt hiszik, hogy képes lennék időt és energiát fektetni abba, hogy kitaláljak egy képzeletbeli nyomort.

Ha mégis van ilyen, annak azt tanácsolnám, hogy inkább legyen boldog és adja fel a költészetet, foglalkozzon méhekkel, meg mentsen meg beteg állatokat és örüljön annak, hogy mennyire szerencsés.”

És ahogy tovább kérdezzük, egyre inkább kiderül, az a szipogva nyelt taknyos-könnyes hangulat, amit a posztokon érzünk, sokkal inkább valódi, mint valami fölényes stílusgyakorlat eredménye.

Olyan mélyre azért nem akarunk vájkálni, hogy belemenjünk annak részleteibe, Patrícia miért szomorú, de az érzésvilágot, amiben a lovas pornós versek megszülettek, így írja le:

“Kevésbé beszámítható állapotomban néha elkapnak az indulatok, és

olyankor képes vagyok meggondolatlanul közönséges módon könnyíteni magamon.

Igazságtalanság lenne azt állítanom, hogy másokra haragszom, persze a posztjaimból lehet ez jön le, de ha őszinte akarok lenni magamhoz, legjobban inkább saját magamat hibáztathatom.”

Az otthonmaszturbalok tumblr így indult:

“Ültem a kényelmetlen olajzöld kanapénkon lent a hideg nappaliban, és úgy hajnali három felé már nagyon nyomorultnak éreztem magamat. Gyorsan nyitottam egy blogot és első posztként leírtam amire éppen akkor gondoltam.”

Ez a bizonyos kanapé szerepelt is az első posztban.

“Nem volt tudatosan megcélzott közönségem, sőt, igazából semmilyen közönségre nem számítottam. Úgy érzem, azok az emberek élvezik leginkább a blogomat, akik valamilyen szinten azonosulni tudnak azokkal az érzésekkel, amiket körbeírok. Mivel a magyar tumblr jelentős része tinikből áll, így nyilván közöttük terjedt el a leghamarabb, de azért szerencsére mások is elég érdekesnek találtak ahhoz, hogy bekövessenek.”

Mi ugyan verseknek hívtuk, de versek ezek egyáltalán?

“A külalakjuk miatt hívhatjuk őket verseknek, de én inkább csak posztként utalok rájuk. Mindig úgy gondoltam, hogy a vers az valami olyan dolog, amin egy költő verejtékezve dolgozik éjt nappallá téve,  én viszont pont az ellenkezőjét csinálom. Leírom ami hirtelen eszembe jut, nem feszülök rá túlságosan, jön az magától.”

A siker mellett azért nagyon sok levelet és kommentet kapott arról is, hogy “ez nem művészet”, és “mit is képzelek én magamról, ilyet bárki tud írni”.

Ha vers, ha nem, már voltak olyanok is, akik irodalmi szempontból kezdték vizsgálni ezeket.

“A versek nem élnének meg az irodalmi folyóiratok hasábjain, de nem azért, mert csúnya szavakat tartalmaznak, ennél cifrább trágárságokat is olvashatunk a legjobb folyóiratok versrovataiban – hanem azért, mert irodalmilag nem elég összetettek. Egyetlen témát variálnak: a lírai én nem tudja feldolgozni a szakítást” - mondta Bárány Tibor kritikussal és filozófus az Origónak. Ettől meg viszont szerinte “az ismeretlen költő szövegei kevés költői eszközt használnak, ám ezt a legtöbbször annál ügyesebben teszik”, így az otthonmaszturbalok posztjai “egyszerű, jól szerkesztett, erős, hatásos alkotások – profi közköltészet”.

“Azokat a posztokat szeretem jobban, amik konkrét helyzeteket írnak le, és nem hasonlatokkal vannak teletűzdelve” - mondja Patrícia. A tények szerinte “érzelmi töltetként szolgálnak”, míg a hasonlatok inkább az erős vizuális világ megteremtését szolgálják.

Felmerült az a kérdés is, miért férfiként írja a verseket. Bár ez nem túlságosan hangsúlyos, azért mégis egyértelműen inkább férfinak tűnik a lírai én.

Ezek az érzések nem kötöttek nemhez, de néha sokkal könnyebb férfiként írni,  találóbbak a rájuk utaló kifejezések

- mondja, amivel csak arra tudok gondolni, a szövegeibe jobban illett az, hogy kiverni, mint bármi, amit a női önkielégítésre feltalált a magyar nyelv.

Patrícia egyébként 22 éves, tíz éve Londonban él, harmadéves egyetemista, aki szeret gifeket gyártani, és azt tervezi, hogy az egyetem befejezése után hazaköltözik egy időre.

Mindezen felbuzdulva én is megpróbáltam írni egy ilyet verset. Bár Patrícia szerint olyan, mintha ő írta volna, én azért érzem,

hogy az igazi fájdalom hiányzik belőle.