Miért hátrált ki a kormány a Quaestor-kártalanításból?

gazdaság
2015 július 29., 3:54
comments 405

Aki közvetlenül nem érdekelt a márciusban kirobbant a Quaestor-ügyben, valószínűleg már nem követi a fejleményeket túlzottan, hiszen minden iszonyatosan zavarossá vált. Igaz, nem is történt túl sok minden, a hatóságok titkolóznak, ezért nincs sok új információ magáról a csalásról. Az utóbbi hetek legnagyobb fejleménye az, hogy a jelek szerint

a kormány inkább mégis hanyagolná a károsultanként 30 milliós kártalanítást. Pedig éppen ezt mantrázva sikerült megfékezniük az egészen áprilisig egyre durvábbnak tűnő botrányt.

Most már elkezdték kifizetni a Quaestor károsultjait, de csak részben, és nem az alapján a törvény alapján, amit direkt az ő (sokféleképpen diszkriminatív) kifizetésükre hoztak meg. Hanem máshogyan, ami törvénytelennek tűnik. A harmincezer Quaestor-károsult nagyjából harmada nem számíthat teljes kártérítésre a mostani helyzetben, és a többiek is csak részlegesen, elég nehezen indokolható szabályok szerint. A történet vége az is lehet, hogy a károsultak végül perelni fogják az államot, és ezért vagy azért, de az adófizetők fogják fizetni a Tarsoly-birodalom után maradt romhalmazt.

Nagy volt a baj

Arra mindenki emlékezhet, hogy hányszor, de hányszor mondták el tavasszal a kormánypárti politikusok – a harmadvonalbeli fideszesektől Lázár Jánoson és Rogán Antalon át egészen Orbán Viktorig –, hogy kártalanítás lesz.

"[A Quaestor-törvény elfogadása esetén] csak 73 ember maradna ki a teljes kártalanításból"

– mondta Orbán Viktor április 10-én a szokásos péntek reggeli állami rádiós interjújában, egy nappal azt követően, hogy Lázár János is elmondta ugyanezt a kormányinformációs sajtótájékoztatón. (Azóta kiderült, hogy inkább 802 az a 73.)

"Megnyugtató megoldás született a Quaestor-károsultak teljes körű kártérítésére"

mondta Rogán Antal a parlamentben április 14-én, miután megszavazták a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló törvényt (röviden: QUKKA törvényt). Ez az a törvény, ami teljesen elképesztő módon visszamenőleges hatállyal külön szabályokat hozott egy cég egyfajta károsultjainak kártérítésére, ráadásul a korábban sem remélhető 6 millió forintnál ötször nagyobb, 30 milliós összeghatárral. Magyarul a jövőből visszanyúlva úgy rendelkeztek, hogy a Quaestor Hrurira (és csak a Quaestor Hrurira) bóvlikötvényeseit úgy biztosítsák, mintha bankbetétesek lett volna.

Nem véletlen, hogy ennyire fontos volt erről, csakis a kártalanításról beszélni. A Quaestor-botrány első heteiben folyamatosan egyre durvább részletek derültek ki a gigantikus Quaestor-piramisjátékot szervező csaló, Tarsoly Csaba és a kormány összefonódásáról.

szijjarto quaestor fidesz

A Szijjártó-féle minisztérium államtitkára, Magyar Levente még akkor is kínálgatta a Quaestor nagy csepeli telkét (amit az olimpiába is beleálmodtak) arab befektetőknek, amikor a minisztérium már menekítette ki a pénzét onnan, a Tarsoly-cég a minisztérium alá tartozó MNKH milliárdjait kezelte, az Eximbank tulajdonosi jogait megtestesítő értékpapírokat őrizte, moszkvai és isztambuli kereskedőházakat üzemeltette. Tarsoly Csaba szabadon járt-kelt a parlamentben, mert Szijjártótól saját belépőt kapott. A fideszes vezetésű győri önkormányzat egymilliárd forintot utalt a cégnek, amikor épp nagyon kellett. Az állami hatóságok mintha némi vagyonmentésre is egérutat adtak volna a Quaestornak. És ez csak az, amiről tudunk.

Ráadásul a kormánypárti képviselők teljesen össze-vissza beszéltek a botrány kirobbanását követően. Emlékezetes, hogyan mondott ellent magának Rogán Antal, Szijjártó Péter, Varga Mihály és Lázár János is a botrány első napjaiban, aztán hogyan állt Orbán Viktor az egész botrány élére, amikor bejelentette, hogy ő maga adott parancsot a pénzek visszaszerzésére (szintén ellentmondásba keveredve magával).

A kártalanításról beszélő, a kisember hóna alá nyúló politikusi szerep nyilván sokkal vonzóbb volt a kormánypárt embereinek, mint magyarázkodni a Tarsoly Csabával fenntartott közeli viszonyukról. Ez egyébként is egy aktívabb szerep, amit a kormány nagyon szeret, attól nagyjából függetlenül, hogy mi az aktív fellépés iránya.

És ott van az a kérdés, hogy a Fidesz láthatóan nem érdekelt abban, hogy kiderüljön, hogy valójában mi történt. Az MNB nem ad érdemi választ arra, hogy ő vagy jogelődje, a PSZÁF hogyan bénázhatta el a felügyeleti funkciót, az állami intézmények és cégek nem adják ki az adatokat, hogy mikor mennyi pénzt tartottak a pénzügyi vállalatoknál. Ha a károsultak pertársaságokba tömörülve támadták volna az államot, talán ezeknek az érzékeny információknak is ki kellett volna derülnie. Ehelyett a kormánynak nyilván inkább megérte mások pénzéből kifizetni a csalást, hogy a károsultak megnyugodjanak.

De aztán a "megnyugtató, teljes körű megoldásról" szép lassan kiderült, hogy egyáltalán nem megoldás.

Úgy döntöttek, hogy inkább ne működjön

Akármennyire is zseniális húzásnak tűnt a totális kártalanítás a mindennapi politika szempontjából – és tényleg: nem bukott bele a kormány, a közvélemény pedig elfelejtette az ügyet, és rövidesen a plakáttéma vette át a főszerepet –, abba talán nem is gondoltak bele túl mélyen, hogy a QUKKA-törvény első és sokadik ránézésre is alkotmányellenesnek tűnik, amellett, hogy a józan észnek is ellentmond.

(A józan észnek azért mond ellent, mert 1. az ügyben vétlen szereplőkkel fizetteti ki azokat a csalásból eredő károkat, amelyek egyébként 2. az állami felügyelet slampossága miatt jöhettek létre, 3. ráadásul a Quaestor hosszú, csalárd működése alatt eleve a bankoktól és a többi pénzügyi szereplőtől szívott el ügyfeleket, 4. indoklás nélkül megkülönböztet károsultat károsulttól, 5. amellett is lehetne érvelni, hogy a Quaestor-károsultak lehettek volna körültekintőbbek, így viszont az állam átvette az általuk vállalt kockázatot, ezzel is ösztönözve a pénzügyi felelőtlenséget, hátrányt okozva azoknak, akik racionálisan döntöttek, 6. egy újabb visszamenőleges hatályú törvény, ami egy újabb csapás a magyarországi jogbiztonságnak, és egyébként is 7. nyilvánvalóan arról szólt az egész, hogy rövidre zárják a botrányt, ne legyen teljes körű vizsgálat. Igazán nincs nagyon olyan érv, ami szerint megállna, hogy miért pont a bankoknak kellene pont ennyit, pont így fizetnie, ennek magyarázatára a törvény indoklása sem tesz kísérletet.)

Az OTP, az UniCredit, a Buda-Cash károsultak és egy ügyvéd mindenesetre jogi útra vitte a dolgot, közvetlen jogorvoslati lehetőség híján egyenesen az Alkotmánybírósághoz fordultak. A négy beadott keresetben hivatkoznak több dologra: a diszkrimináció tilalmának megsértésére, a tulajdonhoz való jog sérelmére, a jogbiztonság és a jogállamiság elvének sérülésére.

A vicc az, hogy csak azért, mert valakik az Alkotmánybíróságra vitték az ügyet, még nem kellene halasztani a kártalanítást. Nincs halasztó hatálya a keresetnek. A QUKKA-nak el kellett volna kezdenie a kifizetést, mégsem teszi. A kormány és a Fidesz arra hivatkozott, hogy az Alkotmánybíróságra várnak, amikor azt kellett megmagyarázni, hogy miért nem tud fizetni a hatályos törvény szerint felállított QUKKA.

A QUKKA ugyanis nem jut pénzhez. Elvileg a Magyar Nemzeti Banktól kellene kapniuk egy három hónapos gyorskölcsönt, amit aztán a piacról – azaz a bankoktól – kellene refinanszírozniuk. De nem jutnak hozzá a pénzhez. A BEVA-nál valamiért úgy döntöttek, hogy addig is megkezdik a kifizetéseket, de csak a BEVA szabályai szerint, tehát hatmillió forintos kárig, összesen 88 milliárd forintig. És azt is részlegesen, mivel a BEVA csak a fiktív kötvény után fizet, azokból viszont sorozatonként teljesen más arány volt (a károsultaknak adott tájékoztatás szerint volt olyan kötvénysorozat, amiben 0 százalék a fiktív kötvények aránya, de olyan is, amiben 86 százalék [!]).

De akkor miért állították fel egytálalán a QUKKA alapot? És egyáltalán, miért nem jut pénzhez az alap?

Mert volt még egy csúnya trükk.

A QUKKA-törvény szövegében ugyanis nem a BEVA-nál és OBA-nál szokásos "állami készfizető kezességvállalás", hanem egyszerűen "az állam kezességvállalása" szerepel. Ez az egy szó nagy különbség: azt jelenti, hogy az állam teljesen mértékben garantálja-e az alapnak kölcsön adott pénzt, vagy sem. Ha készfizető kezességvállalás van, akkor pont olyan az alapnak adott hitel, mint egy államkötvény, tehát elég biztos. Ámde a QUKKA törvényben a készfizető szó nem szerepel,

készfizető

ezért nem hogy a piaci bankok, hanem az MNB sem ad hitelt az alapnak.

Ez elsőre egy hibának tűnik, amit benne felejtettek a törvény szövegében. A Privátbankár és Figyelő viszont úgy értesült, hogy a kormány direkt hagyta benne ezt a hibát a törvényben: felmerült egy kormányülésen a probléma, és Orbán Viktor személyesen dönthetett úgy, hogy inkább nem csinálnak semmit egészen addig, amíg az Alkotmánybíróság meg nem hozza a döntését. Az viszont csak ősszel várható, és tényleg nehéz megmondani előre, milyen irányú lesz.

Most viszont úgy tűnik, hogy tényleg törvénysértő állapot van, hiszen hoztak egy törvényt, amit – akármekkora hülyeség is, de – nem tartanak be. Hogy valójában mi miatt történt ez, csak találgatni lehet – a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a kormány rájött, hogy a törvény valóban alkotmányellenes, és valahogy ki akarja manőverezni magát az ügyből, úgy, hogy lehetőleg a károsultak is meg legyenek osztva a kérdésben. A bankok állítólag komoly nyomást gyakorolnak a kormányra, arról beszélnek egy ideje, hogy a kormány megszegi az EBRD-vel kötött megállapodást, ami arról szól, hogy nem kínozzák tovább a bankokat csak úgy.

Lehet, hogy végül még többet fogunk fizetni?

"A pénzügyi szektor tehet róla, hát fizessen a pénzügyi szektor"

így fogalmazta meg Lázár János a kormány és a Fidesz torz logikáját a Quaestor-törvény mögött.

Csakhogy végül lehet, hogy nem csak a pénzügyi szektor fog fizetni. Hanem az állam, azaz az adófizetők. A törvénysértő állapot miatt a Quaestor károsultjai azt latolgatják, hogy lassan ideje lenne az államot perelni kártérítésért, amiért nem tartja be törvényes kötelezettségét. Ez és ennek a sikere persze elég hosszú és több lehetséges kimenetelű ügy lenne, de az azért tényleg mesteri lenne, ha a kormány bénázása miatt végül közvetlenül az adófizetők tömnék be az állammal üzletelő Tarsolya Csaba után marad kétszázmilliárdos lyukat.

Közvetetten egyébként már most biztos, hogy fizetni fogunk a Tarsolyék által ellopott pénzek után, mivel a bankok leírhatják majd a társasági adójukból a BEVA-pluszbefizetéseiket (igaz, csak felszámolás után, ami simán eltarthat tíz évig).

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt