Fogyasztói társadalmunk velejárója, hogy képtelenség úgy hazatérni egy vásárlásból, hogy az ember ne vett volna legalább egy, teljesen fölösleges biszbaszt, ami lehetőleg még van olyan ronda is, hogy épp ésszel biztosan nem vásárolta volna meg.

Ez adottság, együtt kell élnünk vele. Épp ésszel nem lehet vásárolni, mert

a kereskedők mindent megtesznek azért, hogy a vevők elveszítsék az eszüket.

Igen, a vásárlás, vagy talán még inkább a tukmálás pszichológiájáról, a kereskedők apró tudatmódosító trükkjeiről lesz szó.

Ezek között biztosan van olyan, amiről már tud - de hogy tud róluk, az nem jelenti azt, hogy védekezni tudna ellenük:

• tudjuk, hogy a polc közepére helyezett dolgok jobban vonzzák a tekintetet, aztán mégis megvesszük, amit oda raknak;
  
• tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy ha egy szám kevesebb számjegyből áll, és még 9-esre is végződik, azt olcsóbbnak érezzük, mégis a 999,99 forintos terméket választjuk az 1000 forintos helyett;
  
• és ki ne gyanakodott már egy leárazásnál, hogy a leárazott terméket eredetileg felárazták, hogy visszaárazva már ellenállhatatlan ajánlatnak tűnjön annyiért?
  

Na, de mit tippelnek, a kereskedő szempontjából mi a kifizetődőbb: ha kedves a vevővel, vagy ha bunkó?

A kutatások szerint az, ha

bunkó.

A bizonytalanabb, önbizalomhiányos vásárlók ugyanis hajlamosabbak többet költeni, vagy olyan luxustermékeket vásárolni, amiket nem engedhetnek meg maguknak, ha úgy érzik, hogy az eladó lenézi őket. Ez a taktika különösen előnyös a luxusboltokban, mint mondjuk a Louis Vuitton, ahol a megfelelési kényszerben szenvedő vevő pazarló költekezéssel próbálna felnőni a vélt elvárásokhoz.

Ha a luxusboltok igazán növelni akarják eladásaikat, akkor kedves eladóik mellett a termékeiket bemutató vitrinektől is meg kell szabadulniuk: általában is igaz, drága termékeknél meg különösen, hogy szívesebben vásárlunk olyat, amit előtte meg is tapogathatunk.

A ruházati boltoknak pedig érdemes több, egymástól teljesen elkülönített próbafülkét fenntartaniuk, mert a kutatások szerint a magukkal elégedetlen vásárlóik szinte biztosan nem veszik meg azt a ruhát, amit próba közben egy náluk szebb emberen is látnak.

Saját önző szempontomból talán a legfontosabb új vásárláskutatási felismerés, hogy

míg melegben hajlamosabbak vagyunk elemző döntést hozni, hidegben inkább érzelmi alapon döntünk,

vagyis teljesen elhibázott az a Magyarországon széles körben elterjedt szokás, hogy kora ősztől elkezdik harminc fokosra fűteni a plázákat, mintha amúgy az emberek kabát nélkül élnék az életüket.

Tisztelt boltosok! Tessék lecsavarni a fűtést!

Az egy dolog, hogy a rezsin is spórolnak, de még a bevételeiket is növelhetik így, a magam részéről pedig őszintén azt se bánnám, ha többet költök egy boltban, ha cserébe nem szakad rólam a víz a vásárlás második percétől.

Apropó, hőérzet: a vásárlók sokkal szívesebben költik a pénzüket hűvös, kékes tónusú belső terekben, mint kuckószerű, narancstónusú helyiségekben. (Via The Atlantic)