Ha nem azzal kezdődne Knorr hirhedt halászlékocka-reklámja, hogy egy szegedi séf "főz" "bajai halászlét" a termékből, biztos lennék benne, hogy a cég csak azért sértett meg sokezer embert, mert halvány fogalma sincs semmiről. Így azonban tanácstalan vagyok, hogy mire volt jó ez nekik.

Ugyanilyen tanácstalan lehet rengeteg nem bajai magyar olvasó, amikor elhűlve látja, hogy Zsigó Róbert államtitkár, volt bajai polgármester a Földművelésügyi Minisztérium címeres papírján ír felháborodott olvasói levelet a Knorr márka tulajdonosának, az Unilevernek, hogy vegyék le a Youtube-ról egy netes reklámfilmjüket.

Nehéz lenne sok olyan tényleg élő - és nemcsak mindenféle értéktárak és hungarikum-bizottságok ülésein emlegetett - magyar népi hagyományt mondani, mint a bajai halászlé. A bajai halászlé főzése ugyanis nem olyan, mint valami, kizárólag pár öreg néni által évente egyszer viselt népviselet vagy fesztiválokon előadott koreográfia. A bajai halászlé nem annyit jelent, hogy van, aki kicsit más recept szerint főz egy ismert ételt. Az alaplé nélküli, egyszerre felrakott, veszettül forralt, környékbeli paprikával fűszerezett és gyufatésztával tálalt fogás a középső és alsó Duna környékének közös kulturális identitásának egyik megteremtője.

Olyan, mintha a bajai halászlé mondjuk egy focicsapat lenne, aminek Dunaföldvártól Mohácsig mindenki szurkol, a csecsemőktől a nőkön át a férfiakig, de annyira, hogy nemcsak az összes hazai meccsre járnak el, hanem idegenbe meg az edzésekre is és személyesen ismerik az ificsapat játékosait is.

A családom egyik fele tolnai. A nagyszüleim kiskoromban minden héten főztek halat, csakúgy, mint mindenki, akit ismertünk Tolnán, legyen sváb, magyar vagy cigány. A halat a nagypapa kezelte, a tésztát a nagymama, ahogy mindenhol. Minden egyes halpucolást végignéztünk a húgommal, a hólyagot mi rakhattuk be a bográcsba, hogy a forrás kezdetén jó nagy durranással elpukkanhasson, és természetes volt, hogy tizenpáréves koromban a nagypapa egyszer csak megengedte, hogy én főzzem a halat, ami azóta is tart. És én még csak átmeneti vendég voltam Budapestről, aki csak a nyarait töltötte arrafelé!

A halászlét nemcsak csinálta mindenki, de beszéltek is róla és a közös halászlézés volt a társasági élet egyik fontos terepe is. És ma is ez a helyzet. Ezt a pár százezernyi embert a bajai lé teszi a leginkább közösségé. A szó leggyakorlatiasabb értelmében. Még rám is igaz, hogy két ismeretlen ember közül valószínűleg előbb fogok beszédbe elegyedni egy gerjenivel, mint egy vasival vagy nyírségivel, mert vele tuti lesz közös témánk. És ha tudok, én is lejárok a szubkultúra Gay Pride-jára, a Bajai Halászléfesztiválra.

A Pride-hasonlat nem véletlen. A bajaihalászlé-identitás egyik alapvető eleme a kigúnyolt kisebbségi pozíció. A magyarok ugyanis - Halászléföld lakóit kivéve - szinte mind az alapleves, sűrű szegedi verziót eszik, már amennyire eszik, hiszen Halászléföldön az átlagos éves halfogyasztás az országos átlag sokszorosa. Alaplé nélküli halat enni egészen olyan, mint az MTK-nak drukkolni, bár hála istennek annál azért többen csinálják.

A bajai halászlé tehát élő hagyomány, egyben Fradi-Dózsa típusú szenvedélykérdés. 

Ezért is lehet mulatságos túlreagálás a kívülállók szemében Zsigó és sok bajai felháborodott reakciója egy online leveskockareklámra. A túlreagálás persze túlreagálás, a fontoskodás meg fontoskodás, de az idióta Knorron meg az idióta ügynökségén tényleg csak röhögni lehet. 

Belegondolva eléggé nyilvánvaló, hogy az online kampányfilmjük a szegedi séffel szándékos heccelés volt, elősegítendő a klip tömeges megosztását. De a mostani, 3500-as nézettség nem arra utal, hogy akár ez a fele bejött volna a tervnek. A fő baj mégis az az ötlettel, hogy értelmetlen az ő szempontjukból. Akik dühöngve megosztják ezt a reklámot - vagyis a bajaievők - egészen biztosan nem fogják kipróbálni a terméket. De a szegedirajongó többség sem, hiszen miért is ennének ilyen híg izét, ha egyszer a paprikás halpürét szeretik. Azokat a semleges vevőket meg, akiket nem érdekel a sóska vs spenót, ez az egész cicaharc totál hidegen hagyja. 

A bajaievőket pedig még egy dolog nyugtathatja:  szegény szegedievőknek sem könnyebb. A Knorr ugyanebben a szériában, ugyanezzel a séffel csinált ugyanis egy szegedihalászlékocka-reklámot is. És abban is ugyanaz az abszurd, visszataszító baromság szerepel, hogy a halat olajban elkevert halászlékockába pácolja főzés előtt.