Hiába a rómaiak nevéhez fűződik a folyóvizes közműszolgáltatás, a fürdők építése és a fenéktörléssel kombinált pottyantós kultúra, több kórokozó élhetett az ókori római birodalomban, mint előtte a bronz- vagy a vaskorszakban.

Minderről a Parasitology szaklapban közölt tanulmányt Piers Mitchell paleopatológus, aki számos leletet hasonlított össze az említett korokból, és igyekezett feltérképezni az emberi maradványokból, bélsárból származó kórokozók elterjedését, előfordulását.

„Azt hittem, majd szépen látni fogjuk a bélparaziták számának hirtelen esését a római leleteken a sokkal rosszabb tisztálkodási kultúrájű vaskorszakkal szemben, amikor még vécéket sem használtak. De az a helyzet, hogy semmiféle ilyenre nem bukkantam”

- írja a kutató, aki szerint ennek az az oka, hogy a rómaiak sem tudtak semmit a kórokozókról, és a higiénai technológiájuk kialakítása sem ennek köszönhető.

Az emberi ürüléket ugyan elkülönítették, budiba pottyantották, ám szinte frissiben el is szállították a földekre, ahol azonnal a földbe keverték mezőgazdasági céllal. Így viszont - a hosszabb komposztálás hiánya miatt - a kórokozók szépen túléltek a növényeken, és könnyedén visszakerültek az emberekbe az ételeken keresztül.

Így a hasmenéses járványok, a tetvek és a tuberkolózis ugyanúgy jelent volt, mint korábban.

Az a mítosz, hogy a rómaiak tiszták voltak, a kutató szerint inkább annak a XIX. századi szemléletnek köszönhető, amelyet az ókort újrafelfedező európai tudósok beleláttak a római, számukra tökéletesnek tűnő, az embert idealizáló kultúrába.

Mitchell szerint az azonban valószínű, hogy a fürdőzés miatt kevésbé voltak büdösek, mint az előző korokból származó emberek. (NPR)