Két kopasz honfitársunk egymillió forintra perli az ATV-t, mert a csatorna operatőre le merészelte kamerázni, ahogy a Nemzeti Választási Iroda előterében tolongásos módszerrel elállják a vasárnapi zárva tartásról népszavazási kezdeményezést benyújtani készülő Nyakó István útját.

Világ csúfságára még az is lehet, hogy megnyerik a pert, és az ATV-nek fizetnie kell azért, mert a dolgát végezte. 1 milla/kopasz. Magyarországon ugyanis a demokratikus országok között egyedülálló módon két éve érvényben van egy törvény, miszerint - kevés kivételtől eltekintve - mindenkitől engedélyt kell kérni, akiről fotó- vagy videófelvétel készül.

Röviden és hosszasan is bemutattuk már, miért ostoba, kártékony, szólásszabadság- és végső soron demokráciaellenes ez a törvény, de az érveket semmi sem támasztja alá jobban, mint hogy szóban forgó kopasz honfitársaink egyáltalán bíróság elé vihetik lekamerázásuk ügyét, 

és még esélyük is van arra, hogy milliós elégtételt ítéljenek meg nekik.

Azt még a legszolgalelkűbb parlamenti gombnyomkodó robot sem tagadhatja, hogy a kopaszok tevékenykedésének megörökítése kiemelkedően fontos társadalmi érdekeket szolgál - nemcsak azért, mert az ember így legalább a saját szemével látja, mit műveltek a Kubatov Gábor Fidesz-alelnökhöz köthető kopaszok népszavazási kezdeményezés benyújtása címén, hanem mert esetleg az ügyet vizsgáló választási bizottság és a Kúria is ezekből a felvételekből tájékozódik, amikor kimondja, hogy a blokkológépnél tolongó kopaszok megsértették a választási alapelveket és akadályoztak másokat jogaik gyakorlásában. Az ügyben tucatnyi feljelentés alapján nyomozó rendőrségről nem is beszélve.

Mivel az állam nem tud minden kopasz mellé operatőrt állítani, ez a feladat demokratikus berendezkedésű országokban általában a sajtóra hárul. A média dolga, hogy a választási irodán tolongó kopaszokat levideózza-lefényképezze, és a felvételeket a nyilvánosság elé tárja.

Na éppen ez az, amit a hatályos jogszabályok értelmében ma nem szabad megtenni Magyarországon. Vagyis szabadni szabad, csak akkor jön a per, jön a bíróság, és a hatályos jogszabályok értelmében, az ügyet tárgyaló bíróság jogértelmezési képességeinek függvényében az 1 milla/kopaszos büntetés.

Fáj, fáj az az egymillió, amit esetleg megítél a bíróság, de az emberfotózás-ellenes törvénynek még ennél is kártékonyabb következménye a jobb híján chilling effectnek nevezett hatás: az a sajtóorgánum, az a szerkesztőség, az a magánember, aki milliós elégtételek réme által fenyegetve próbál közéleti eseményeket megörökíteni, háromszor is meggondolja, hogy ezentúl merjen-e kopaszt fotózni, vagy cenzúrázza saját magát, és maradjon a szalagátvágásoknál meg a kistérségi játszótéravatásoknál. 

Akinek van rá ideje meg pénze, esetleg ingyen elvállalja az ügyét valamelyik jogvédő szervezet, elviheti az ügyet egészen a strasbourgi bíróságig, és ha elviszi, jó eséllyel meg is nyeri a pert, de egy strasbourgi ítélet sem feltétlenül életbiztosítás. Tessék megkérdezni bármelyik hazai médiajogászt, és elmondja majd, hogy az európai bíróság ítéleteinek nincs feltétlenül közvetlen hatásuk a magyar ítélkezési gyakorlatra, vagyis amíg a magyar törvények nem változnak meg, addig nem lehet büntetlenül csak úgy, ingyen választási rendet sértő kopaszt fotózni, és kész. Mint ahogy nem lehet stadion VIP-páholyában páváskodó tolvaj üzletembert, lerohadt Suzukiban szomorkodó elítélt politikust és milliós felöltőben grasszáló politikussegédet sem. 

Semmit sem lehet.

Még mielőtt bárki felakasztaná magát az első útjába kerülő kameraállványra: azok a személyiségi jogok, amikre ez a törvény hivatkozik, és amiket a nyilvánosság és a szólásszabadság kárára érvényesíteni próbál, nem Istentől eredeztethetők, és nincsenek beleírva a Bibliába. Ezeket a törvényeket mi magunk hoztuk választott gombnyomogató robotjaink útján, és ha ők hatalomféltéstől, ilyen-olyan politikai, gazdasági vagy megélhetési érdekektől vezérelve rossz gombot nyomtak, akkor a mi dolgunk figyelmeztetni őket fatális hibájukra.

Tessék.