A világ legviccesebb vérengző ír vámpírja és más nyári sorozatok

Beismeréssel kezdem.

A tavaly év végi sorozatos összefoglalóba 5. helyen bekerült az Expanse, viszont kimaradt belőle a Bloodline, amire így utólag sem tudok mentséget találni. Talán azt, hogy a Bloodline-t csak idén januárban néztem meg, miután elkészült a 2015-ös lista.

Az Expanse ugyan nézhető, de nincs a legjobbak között, ráadásul a könyvsorozat, ami alapján készült, ezerszer jobb, összetettebb, izgalmasabb, mint amit Syfy-on kihoztak belőle.

Ehhez képest a Bloodline 2015 egyik legjobb sorozata. Nem emlékszem, hogy mikor fordult elő utoljára, hogy az egyik részben még azt mondogattam, hogy bár a főszereplő szemétségeket csinál, de ismerve a múltját, körülményeit, aligha alakulhatott volna máshogy az élete, és ez legalább is árnyalja a felelősségét, aztán a következő részben már szinte a halálát kívántam, és biztos voltam benne, hogy semmilyen nehéz sors nem ad felmentést szörnyű tetteire. És ez csak egy elem, zseniális színészek játszanak benne, jó a forgatókönyv, gyönyörűen van fényképezve. Szóval ha eddig kimaradt, akkor érdemes azzal kezdeni.

The Night Of

Egy Amerikában született pakisztáni fiút gyilkossággal vádolnak, ő pedig azt hajtogatja, hogy ártatlan. Nincs ebben a sorozatban semmi forradalmian új más krimikhez képest, csak nagyon pontosan megmutatja, hogyan működik az amerikai büntető-igazságszolgáltatás. Nekem folyton a Serial podcast és Adnan Syed története jut róla az eszembe. Nem csak azért, mert ott is pakisztáni származású az ártatlansága mellett kitartó fiú, és egy fiatal lány az áldozat. Azért is, mert a Serial legizgalmasabb részei nekem pont azok voltak, amik az igazságszolgáltatás működését mutatták be, és egyáltalán, hogy egy ilyen eljárásban hol van (vagy nincs) az objektív igazság, hogyan kezelik azt a rendőrök, az ügyészek, az ügyvédek, a hozzátartozók és a többi résztvevő.

Stranger Things

Egy csendes amerikai kisvárosban eltűnik egy kisfiú valamikor a 80-as években. A rendőrség, a fiú családja és kis srác barátai is próbálják megtalálni, vagy rájönni, hogy mi történt vele. Nem egy hibátlan sorozat, de mégis egyhuzamban megnéztünk itthon hét részt a nyolcból. Van benne egy kis E.T-érzés, többféle Steven Stephen King-történet, például a Stand by Me erősen. Bizonyos szempontból ifjúsági kalandregénynek (vagy szóval kalandsorozatnak) lehetne leginkább mondani, de néha fejbe lőnek benne embereket, ami miatt meg kilóg abból a műfajból. Izgalmas, könnyen fogyasztható, nem kell rajta sokat gondolkodni. Még a gyerekszínészek között is van benne egész jó, pedig az ritka.

UnReal (második évad)

Az első évad szerintem 2015 legjobb sorozata volt, ehhez képest a második valamivel gyengébb, de még mindig érdemes nézni. Kevés sorozat mutatja be olyan jól a kereskedelmi média, a valóságshowk és hasonló produkciók világának kegyetlen logikáit, mint az UnReal. Pont a héten volt róla szó, hogyan hurcolhatják meg a Magyarország Szépe választás közönségdíjasát a verseny szervezői, nem nehéz elképzelni, hogy egy sok millió dolláros amerikai szuperprodukcióban ennél ezerszer húzósabb dolgok történnek. Ezzel együtt a második rész pont azért tetszik kevésbé, mert túl messzire megy, olyan konfliktusokat mutat, amikről nehezen hiszem el, hogy a valóságban tényleg megtörténnek.

Preacher

Egy bűnözőből lett texasi pap, a volt barátnője, egy ír vámpír, gépfegyverekkel felszerelt angyalok és egy Genesis nevű földönkívüli szuperlény története. Sajnos a sorozat alapjául szolgáló képregényt nem olvastam, de most már meg akarom szerezni. A Preacher nagyon erőszakos, és iszonyú vicces. Vannak benne nehezen követhető részek, meg néha pár üresjárat is, de simán lehet, hogy a végére ezek is a helyükre kerülnek, és így is minden hétfőn izgatottan nézem meg az új részt. Sokszor a vámpírt alakító Joseph Gilgun viszi a hátán a sorozatot.

The Americans (negyedik évad)

Az Amerikában élő szovjet ügynök-házaspár története már az első évadban is nagyon erős volt, és azóta kb. minden évben csak egyre jobb lesz. Pont jól egyensúlyozzák ki benne a kémkedős, akciós részeket, amik a mindennapi élettől távoliak, de izgalmasak, azokkal hétköznapibb a dilemmákkal, amik a kettős életből, az azzal járó hazugságokból fakadnak, és amik nyilván megviselnék bárki környezetét. Azt is jól mutatják be, hogy még a KGB-hez hasonló, konkrétan gyilkosságokat és más rémes dolgokat intéző szervezeteket sem pszichopaták, hanem nagyon sok szempontból átlagos emberek működtetik a maguk életével, kötődéseivel, csalódásaival, bizonytalanságival.

Bloodline (második évad)

Egy floridai család és az ő nagyon is sötét titkaik története. Még nem jutottam a második évad végére, de az elsőnél (amiről a poszt elején írtam hosszabban) sajnos gyengébb lett.

The People v. O. J. Simpson

O. J. Simpson perének, az amerikai igazságszolgáltatás egyik legsúlyosabb kudarcának kifejezetten izgalmas bemutatása, ami azért is szép teljesítményt, mert a történetet elég jól lehet ismerni.

Futottak még:

Korábban: