"Mi nagyon magasra tettük a lécet, azt mondtuk, hogy Magyarországnak a világ korrupcióval legkevésbé fertőzött országai közé kell tartoznia"

Pintér Sándor belügyminiszter ezzel kezdte a beszédét az Állami Számvevőszéken tartott konferencián, ahol csütörtök délelőtt

a korrupcióellenes összefogás ötödik születésnapját ünnepelték meg a magyar állam vezetői.

Minden évben van ilyen rendezvény, és mindig szórakoztató, ahogy a korrupció elleni küzdelemmel megbízott szervezetek főnökei veregetik egymás vállát, miközben az állam legfontosabb vezetőinek egy része azzal van elfoglalva, hogy közpénzből hizlalja magánvagyonát.

"A felméréseink szerint a magyar közszférában évről-évre javul a korrupció elleni védelmi rendszer kiépítettsége, és csökken a korrupció veszélye. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a konkrét cselekvéseket nélkülöző vélt korrupciós ügyek folyamatos lebegtetése társadalmi szempontból nem szerencsés."

Ezt Domokos László, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vezetője mondta. A gondolat nem új, két éve az egész rendezvény arról szólt, hogy nem a korrupció veszélyezteti a magyar demokráciát, hanem azok, akik beszélnek róla. Bizonyos szempontból már az is előrelépés, hogy a hét meghívott közül idén már csak az ÁSZ-os Domokos nyomta ezt a szöveget.

A megszólaló hét állami vezető (Domokos László ÁSZ elnök, Pintér Sándor belügyminiszter, Handó Tünde OBH elnök, Hajnal Péter Kúria tanácselnök, Lajtás István legfőbb ügyész helyettes, Windisch László MNB alelnök, Rigó Csaba Közbeszerzési Hatósági elnök) beszédeiből azért kirajzolódott egy egységes kép, amit talán Pintér érzékeltetett a legjobban. Ő többek közt arról beszélt, hogy az útdíj befizetési rendszer, és gyorshajtási bírságok kiszabása mára szinte teljesen automatizált, így a korrupció esélye minimális.

Magyarországon jelentős állami rendszereket működtetnek úgy a vezetőik, hogy onnan minél több pénzt, milliárdokat lehessen ellopni. Tényleg nagyon jó, ha a gyorshajtási bírságoknál nem nyúlhatnak a közrendőrök, de nem ez a korrupciós helyzet, ami a legnagyobb károkat okozza az országnak. Mivel a politikai felhatalmazással ellopott pénzek ügyében egyetlen állami hivatal sem léphet (meg persze a rendszer részeseként nem is akar lépni), ezért marad a zsebre bírásgoló kisrendőrök és adóhivatali ellenőrök, a pénzért soron kívül intézkedő földhivatali ügyintézők üldözése. Ennek az az előnye is megvan, hogy az így keletkező állami bevételek, adókat, bírságokat, illetékeket a rendszer tetején az arra kijelölt emberek nyúlhatják le, még a morzsákon sem kell náluk sokkal kisebb stílű bűnözőkkel osztozkodniuk.

Minden beszéd ilyesmiről, súlytalan ügyekről szólt. Hogy a bíráknak vigyáznia kell, milyen egyetemi előadásokat tartanak, mert az is összeférhetetlen lehet. Meg hogy egy szál virágot sem fogadhatnak el egy nénitől, aki pedig csak szeretné megköszöni, hogy emberségesen bántak vele egy perben. Amikor a korrupció ellen hivatalból fellépő állami szervezetek vezetői egy évben 10 percet beszélnek nyilvánosan a munkáról, akkor ilyen kaliberű sztorikkal jönnek elő.

Voltak teljesen abszurd betétek is.

Idén például kiderült, hogy a magyar állam többek között a Pelikán-ügyirat című amerikai filmből kölcsönzi a korrupcióellenes hozzáállását. Tényleg.

Elmagyarázták, hogy abban egy érdekcsoport azért bérgyilkoltatott le a környezetvédelemre érzékeny legfelsőbb bírákat, mert azzal számoltak, hogy egy bizonyos olajügy pere 5-10 év múlva kerül az amerikai legfelsőbb bíróság elé, és azt akarták, hogy mire ott dönteni kell, addigra a testületben ne legyen szempont a környezetvédelem. Ez pedig a résztvevők szerint úgy kapcsolódik a magyar korrupcióhoz, hogy nálunk sem csak azt kell nézni, hogy milyen veszélyek vannak ma, hanem 5-10 évre előre kell tervezni.

A csúcs viszont az utolsó előadás volt, a Nemzeti Bankos Windisch Lászlóé. Ők idén csatlakoztak a nagy kormányzati korrupcióellenes együttműködéshez a Közbeszerzési Hatósággal együtt.

Nagyon erős a hazai mezőny, de a Magyar Nemzeti Bank vezetői minden bizonnyal a legkorruptabbak közé tartoznak az állami tisztviselők között. 250 milliárd forintot játszottak ki alapítványokba, és próbáltak megfosztani közpénz jellegétől, haverokat, rokonokat tömtek állami pénzzel, Matolcsy György jegybank elnök saját szeretőjét tette állásba, egy általa felügyelt bank vezetőjének luxuslakásában lakott máig tisztázatlan körülmények között.

Ilyen előzmények után a szervezet alelnöke a következőket mondta a korrupcióellenes ünnepségen:

"a korrupció olyan betegség (...), ami a közösségi cél elé egyéni célokat, magánérdeket helyez. A közösségi érdek és a korrupció által megjelenő magánérdek sosem összeegyeztethető. Lehetetlen egy szervezetnek a feladatát jól ellátnia, ha akár a legkisebb mértékben is megjelenik sorai között a korrupció. Éppen ezért nincs elfogadható szintje a korrupciónak, az kompromisszumok nélkül üldözendő . A közösségi cél elérése szempontjából különösen fontos az integritás és a transzparencia, (...) az adott szervezetnél készség szinten kell biztosítani ezt a szemléletet, a szervezeti kultúra, a szervezeti tudatalatti része kell hogy legyen."