A pénznél is fontosabb lenne a szabadság az iskolákban

Nagyon rosszul szerepeltek a magyar diákok a kedden bemutatott PISA-teszteken. Különösen rossz hír, hogy sokat romlott a magyar diákok teljesítménye a három évvel korábban tesztet író társaikhoz képest, pedig már ők is rosszabbul szerepeltek a 2009-es tesztet kitöltőknél. A tesztet a világ 72 országában veszik fel, mindig 15 éves diákokkal, mindenütt ugyanazokkal a kérdésekkel, matematikából, szövegértésből és természetismeretből. A magyar diákok képességei mindhárom területen egyre rosszabbak.

A lehetséges okokról Nahalka István oktatáskutatót kérdeztük. Ő volt az, aki februárban bemutatta, hogy milyen rengeteg pénzt vettek el az oktatástól az utóbbi években. Most azonban egy másik nagyon fontos problémára hívta fel a figyelmünket:

a tanároknak nincs lehetőségük személyre szabottan foglalkozni a gyerekekkel, és a diákok nem tudják használni azt sem, amit egyébként megtanultak.

Az alsó negyedbe jutottak a gyerekeink

Nahalka szerint nagyon rossz lett a mostani PISA-teszt, és különösen aggasztónak tartja, hogy a magyar diákok mennyire lemaradtak a többi ország tanulóihoz képest. „Olyan mélyre kerültünk, hogy szövegértésből már az alsó 20 százalékban vagyunk az országok listáján, és matematikából és természettudományokból az utolsó negyed határára kerültünk. Ez rettenetesen rossz eredmény.”

Majdnem teljesen egyetért azzal a vélekedéssel, hogy a rossz eredményért az Orbán-kormányok oktatáspolitikája a felelős, de régebb óta tartó kedvezőtlen folyamatokat is lát. „A természettudományok oktatásának fejlesztésében már a 60-as 70-es években lemaradtunk a világtól, nem követtük azt a nagy fejlődést, ami máshol végbement.”

Például a tantárgyi integrációban hatalmas a magyar lemaradás, „ezt mi utáljuk, a pedagógusok gyűlölik, ha pedig mégis csináljuk, mint mostanában a szakközépiskolákban és a szakgimnáziumokban, akkor pedig nagyon rosszul csináljuk”. A 80-as évek óta terjed a világban az úgynevezett társadalomorientált természettudományi nevelés, vagyis nem kis tudósokat akarnak képezni, hanem olyan embereket, akik a hétköznapokban is tudják használni a megszerzett ismereteket, de ez Magyarországon még mindig nem terjedt el. Ehhez itthon teljesen új programok és tantervek kellenének.

A szakiskolák tanulóinak már alig van közismereti órájuk

„Amiről biztosan a mostani kormányzat tehet, az a 2013 szeptemberében bevezetett új tanterv. Ez elsősorban a szakiskolákban tanulók eredményét ronthatta jelentősen, mert nekik sokkal kevesebb közismereti órájuk maradt, vagyis ők sokkal kevesebb magyart, matematikát és természettudományos ismeretet tanultak. A gyerekek 25 százalékát érintette ez a változás, és ez komolyan belejátszhatott a mostani eredmények romlásába.”

Nahalka egyéb rossz hatásait is látja a mostani oktatáspolitikának:

„Nincs a pedagógusoknak önállóságuk, a nemzeti alaptanterv és a kerettantervek túl részletesek, nem engedik, hogy a gyerekek képességeinek a fejlesztésével foglalkozzanak. Ehelyett csak végig kell menni a tananyagon.”

Szerinte az egyentankönyvek bevezetése is rontotta a diákok eredményét, „főleg, hogy ezek jelentős része rossz tankönyv, nem alkalmasak tanításra, komoly pedagógiai problémák vannak velük”.

Teher alatt nem feltétlenül nő a pálma

Tavaly egy csomó panaszt gyűjtöttek össze a diákok, a szülők és a tanárok is arról, hogy a kötelező tananyag túl sok lett, a gyerekeknek nincs már szabadidejük. Azonban azt gondolhatnánk, hogy ha nehéz is lett iskolásnak lenni, így legalább sokkal többet tanulnak, és ennek látszania kellene a teszt eredményén is. Miért nem látszik, ha egyszer több a tanóra, több a tananyag?

Nahalka szerint nem az számít, hogy mennyit kell bemagolni, hanem az, hogy mennyit tudnak ebből használni a gyerekek. „Ha valakinek sok tényt tanítanak, sok verset kell bemagolnia, sok a biflázás, akkor kevés idő jut a fejlesztésére, és ennek a tudás használatának képessége látja kárát.”

Ráadásul még a magolósabb tudást mérő nemzetközi tesztekben sem erősödtek a magyar diákok. A PISA-nál kisebb visszhangot kapott, de most decemberben jelentek meg a négyévente közölt TIMSS felmérés eredményei is. Ezzel 4. és 8. osztályosok matematikai és természettudományos ismereteit mérik, és ez a teszt PISA-nal jobban támaszkodik a helyi tantervek ellenőrzésére, az elvárt lexikális tudásra. Ebben a magyar gyerekek jobban teljesítettek nemzetközi összehasonlításban, ám Nahalka szerint alaposabban vizsgálva az eredményeket már nem olyan jó itt sem a helyzet. A Magyarországnál jobban teljesítő országok száma ugyan nem változott, viszont nőtt azon országok száma, ahol már utolérték a magyar diákokat . „Ez alapján sajnos várható, hogy a következő felmérésre itt is romlik az eredmény.”

Nem jó ma Magyarországon iskolába járni

Nahalka szerint egyébként is „faramuci dolog” a diákok általános túlterheltségére hivatkozni, „mert nagyon különbözőképpen terhelhetők a gyerekek”, ezért nem a tananyag elvi mennyisége a lényeges kérdés, hanem az, hogy lehet-e differenciálni, vagyis a konkrét gyerek igényeihez és lehetőségeihez mérten tanítani.

„Ráadásul rossz a mostani terhelés. Olyanokba vannak belekényszerítve a gyerekek, amiket nem szívesen csinálnak, nem látják a hasznát. Kis motivációval tanulnak, egyszerűen nem jó ma Magyarországon iskolába járni. Akkor érzi túlterhelve magát a felnőtt is, ha nem jó neki, amit csinál, ha nem látja az értelmét. Ha viszont szívvel – lélekkel csinálunk valamit, akkor többet dolgozunk, és ilyenkor azzal sincs probléma, ha megizzadunk a munkában.”

Nahalka szerint ezért nem hoz majd megoldást az sem, ha a kormány ígérete szerint hamarosan csökkenti a tananyagot. Ehelyett radikális változás kell:

„A központi tananyagot nullára kell csökkenteni, és a pedagógusoknak kellene meghatározniuk, hogy mi a jó gyereknek, mi az, ami optimálisan fejleszti.”

Száműzné a kerettantervet, és szerinte a fejlesztési feladatokat kellene csak központilag meghatározni, amelyek alapján az iskolák állíthatnák össze a helyi tanterveket.

A működésre adott pénz nem feltétlenül függ össze a teljesítménnyel

A KLIK létrehozásakor a kormánynak az volt az egyik legfontosabb érve, hogy ha nem a helyi önkormányzatok anyagi lehetőségeitől és kedvétől függ az iskolák helyzete, akkor sokkal igazságosabb lesz a rendszer, és mindenki egyenlő eséllyel indul. Csakhogy a mostani PISA-teszt alapján Magyarországon tovább nőttek a különbségek az iskolák között.

„A KLIK-től várt kiegyenlítődés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és ez szerintem eleve mondvacsinált érv volt a KLIK mellett” – mondta erről Nahalka, aki szerint egy iskola anyagi helyzete nem feltétlenül függ össze a teljesítményével.

Ráadásul az iskolák anyagi helyzete közötti különbség egyáltalán nem tűnt el. A KLIK megalapítása után az önkormányzatok mint működtetők továbbra is tehettek pénzt az iskoláikba, és most, hogy az épületeket is elvették tőlük, már ki is találták az új módszert: az iskolák támogatására létrehozott alapítványokon keresztül adják szeptember óta a plusz pénzt ott, ahol erre van lehetőség.

„De ez nem is baj egyébként. Talán attól lesz esélyegyenlőség, hogy mindenki ugyanolyan szegény lesz? Hagyni kellene inkább, hogy a helyi közösség támogathassa az iskoláját, érződjék a helyiek munkája, tehetőssége, ez teljesen normális. Inkább arra kellene figyelni, hogy központilag azokat támogassuk, ahol a szegénység miatt nem tudnak megfelelő környezetet biztosítani.”

A gyerekekkel kellene foglalkozni

Nahalka szerint „az oktatás színvonala attól függ, hogyan tanítunk, milyen a kapcsolat a pedagógusok és a gyerekek között, és ebben óriási változásokra van szükség”.

Ugyanis most a magyar iskolarendszer nem tud a gyerekek sajátos tudásához, képességéhez, kultúrájához alkalmazkodni. „Csak egyfajta kultúrát preferál az iskola: a fehér középosztály kultúráját. Ha egy gyerek ettől eltérő környezetből jön, akkor ehhez nem tud igazodni, és az esélyegyenlőtlenségeket végső soron az iskola hozza létre.”

„Azzal kellene kezdeni valamit, hogy amikor a tanár nénik vagy a tanár bácsik bemennek a terembe, és becsukják az ajtót, akkor képesek legyenek differenciálni, személyre szólóan tanítani, tudják, hogy hogyan tanítsák az egyes gyerekeket. Ezt kellene segíteni, hogy végül az iskola önfejlesztővé válhasson, önjáró tanulószervezet legyen. Ez úgy nem megy, ha elvonjuk a tanárok önállóságát, és mindent előírunk nekik.”

A differenciálásban, tanári önállóságban előrébb tartó országok diákjai sokkal jobb eredményeket értek el az idei PISA-teszten is. Nahalka szerint a Magyarországnál is rosszabbul teljesítő Szlovákia azért van szabadesésében, mert ott is megtörtént az a központosítás, mint Magyarországon, néhány évvel még korábban is, mint itt. A régióból kiemelkedő Lengyelországban viszont a 90-es évek végén nagyon jelentős reformokat vezettek be, aminek fontos része volt a pedagógusok önállóságának növelése. „A lengyelek előre is léptek, mi 2010-től inkább visszaléptünk.”

Itt megnézheti Nahalka István egy idei előadását, a magyar oktatás helyzetéről: