Így keress egy év alatt 3 milliárd forintot

Sok pénzt keresni ezen a világon a legegyszerűbben úgy lehet, ha valamit olcsón veszünk meg, majd drágán adjuk el. Ezt meg lehet csinálni úgy, hogy az embernek szerencséje van, és egy dolog értéke épp akkor nő meg, mikor a tulajdonunkban van. Az is lehet, hogy az üzleti érzékünk jobb a többi embernél, és mindenkinél hamarabb rájövünk, hogy valaminek nőni fog a jövőben az ára, ezért megvesszük, hogy később drágábban adhassuk el.

De ebben az esetben is megvan az esélye, hogy elszámoljuk magunkat, rosszul következtetünk, és végül nem keresünk semmit, hanem óriásit bukunk az üzleten.

Ez azonban elkerülhető, ha az embernek vannak kormányzati haverjai, akik minden esetben hajlandóak drágán megvenni bármit, amit mi korábban olcsóbban vettünk. Sőt, ha kell, még olyan döntéseket is hoznak, amik növelik a birtokunkban lévő dolog árát.

Ebben a forgatókönyvben egy buktató van: hogy a világ legtöbb országában törvényellenes. Bennünket egy jobb ügyészség hivatalos személy megvesztegetése miatt vehet elő, a kormányzati ismerőseinket meg hűtlen kezelésért. Így, ha ezt az utat választjuk, azt érdemes titokban tartani. A gyakorlottak ilyenkor szoktak offshore cégeket vagy strómanokat használni. Mindkettő azért jó, mert a kukacoskodó újságírók vagy a nyomozók nehezebben derítik ki, hogy igazából mi állunk a nagy üzlet mögött.

Erre az eljárásra hasonlít kísértetiesen a Pollack Mihály téri mélygarázs esete, amit egy titokzatos cég 2016 februárjában 700 millióért vett meg, most meg 3,65 milliárdért adott el a Nemzeti Vagyonkezelőnek. Tényleg minden együtt van:

  • drágán adták el az államnak, amit korábban olcsón vettek,
  • idén, miután megvette a mélygarázst a Tállya Hotel Invest, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának egyik döntése miatt emelkedett az ingatlan értéke,
  • a Tállya Hotel Invest tulajdonosa egy luxemburgi cég, ami rejti a tulajdonosait,
  • a cég ügyvezetője pedig egy hivatásos luxemburgi stróman.

Egyszerűen tökéletes a rendszer, még a stróman is külföldi benne.

Ez persze felhívja a figyelmet arra is, hogy a magyar nyilvánosságnak nem érdemes álmodoznia: Nyugat-Európában éppen úgy megvannak a bejáratott rendszerek a strómanolásra, mint itthon, sőt, nyugaton ezek még kifinomultabbak.

A Tállya Hotel Invest anyacégét, a Luxemburgban bejegyzett KAGEMI SA. nevű vagyonkezelő cég, aminek ügyvezetője egy bizonyos Inessa Wendland. Inessa Wendland pedig egy kedves fiatal nő, aki a luxemburgi Deynecourt jogi tanácsadócégnél dolgozik, a cég oldalán lévő profiljában pedig kerek-perec le van írva, hogy ő szívesen menedzseli is nyilvánosságot kerülő gazdag emberek vagyonát.

Ez a cég persze csak egy a sok-sok hasonlóból, Luxemburgban ugyanis rengeteg cég használja ki a titkolózó vállalati jogszabályokat. Egy luxemburgi cégnél nehezebb felderíteni a tulajdonosokat, mint az EU más államaiban, és a cégeknek lazább előírásoknak is kell megfelelniük.