Egy rakás tornazsákos gyerekkel együtt áramlok be a Duna Aréna hatalmas hasábjába, ami a Népfürdő utca felől is eléggé olyan, mintha egymás tetejére halmoztak volna három Tescót. Ahhoz képest, hogy a lapok azzal vannak tele, hogy Hosszú Katinka úszóiskolája kitúrta innen Darnyi Tamás úszóiskoláját, a velem áramló gyerekek pont egy Darnyi-buszról szálltak le. Alig van időm rápillantani a fogadótér fő látványosságára, a programozható okosvízesésre, máris beleszédülök a pár méterrel arrébb, a most még töküres, leendő büfé előtt várakozó Fürjes Balázs karjaiba. Azért jöttem, hogy a kormány építésügyi megoldóembere, aki a vizes vébé építkezéseinek is kormánybiztosa, körbevezessen a 49 milliárd forintért épített világbajnoki csodauszodában, aminek a külsejéről korábban azt írtam, hogy szerintem úgy néz ki, mint egy lehangoló parkolóház. 

Most majd kiderül, belülről milyen.

Ennek a megállapításához mondjuk nem kellett túl sokat menni, úgyhogy máris lelövöm a poént: belülről sokkal jobb, mint kívülről. Alapvetően olyan, mint egy hipermodern, steril versenyuszoda, amit egy hatalmas gyufásdoboz belsejébe építettek. 

Hogy ezt megtudjuk, először a kisebbik óriástermen megyünk keresztül. A Duna Aréna ugyanis belül – leszámítva az előcsarnokot, az öltözőket és a többi kiegészítő helyiséget – lényegében két hatalmas térből áll: először jön egy akkora, mint egy marha nagy uszoda, amiben van egy 50 méteres hight tech szupermedence, aminek a feneke és az egyik rövidebb oldala is motorokkal mozgatható, így pár gombnyomással két sekélyebb medencévé alakítható, amikor éppen nem a versenyzők bemelegítését szolgálja. 

Ezen felül van itt még egy kisebb gyerekmedence és egy, a maga műfajában istentelen nagynak számító jacuzzi.

Innen jutunk tovább a tulajdonképpeni versenyuszodába, ami már akkora tér, mint három marha nagy uszoda, akkora belmagassággal, hogy elférne benne több kicsi vagy egy jó nagy templom. Itt található a verseny-, illetve a műugró medence is a hozzá való toronnyal, jobbról-balról lelátókkal.

Ide egyszer mindenkinek érdemes eljönnie, akkor is, ha nem tud úszni. A lenyűgöző térben álldogálva az ember itt ugyanis azonnal átlátja és megérti, hogy

• mi a fő baj az olimpiákkal és a különféle világbajnokságokkal, mármint a rendezők pénztárcájának szempontjából, 
  
• meg azt is, hogy miért fenntarthatatlan a nagy világversenyek jelenlegi rendszere, 
  
• meg azt is, hogy az előző  vizes vébék rendezői közül miért döntött úgy két, egyébként tehetős ország - Kanada és Olaszország - hogy szabadtéren, mobil lelátókkal oldja meg a versenyuszoda-kérdést, illetve még a rongyrázó oroszok is miért egy fociaréna gyepére telepített mobil rendszerrel tudták le a feladatot.
  
• illetve hogy miért jártunk végtelenül jól azzal, hogy nem vettünk a nyakunkba egy olimpiát is.
  

A Duna Aréna központi csarnoka ugyanis, amennyire lenyűgöző mérnöki teljesítmény és csodás térélmény, annyira értelmetlen is. Ezért speciel nem a kormány, a Fidesz, Fürjes Balázs vagy az építő Market a felelős, hanem a Nemzetközi Úszószövetség előírásai. A 15 ezres, megalomán lelátók és az, hogy a versenymedencének és az ugrótoronynak egy légtérben kell lenniük, azt eredményezik, hogy egy fedett vébé-uszoda csakis értelmetlenül túlméretezett, óriásrepülő-hangár méretű épület lehet. Képzeld el, hogy majdnem annyi nézőt kell bezsúfolni egy terembe, mint mondjuk a Videoton épülő stadionjába, de úgy, hogy a lelátók sokkal keskenyebb pályára néznek, mint a fociban, és a kapuk mögött nem lehetnek szektorok. Ehhez járul az az előírás, hogy a műugró- és úszórészeknek egy térben kell lenniük és persze minden egyes nézőtéri ülésről látni kell mindkét látványosságot, ami a gyakorlatban hatalmas és közben igen meredek lelátókkal oldható meg. Emiatt is ilyen irtózatos magas és drága ház a Duna Aréna. 

Az „1-1 oldallelátó köztük 2 medencével" szerkezet furcsa helyzetet eredményez: ha az úszómedence feletti részre kapsz jegyet, akkor srégen keresztbenézve látod a műugrókat. Ha a műugrótorony közelében ülsz, az úszómedence tőled balra vagy jobbra ferdén esik. 

De ez csak a verseny ideje alatt fájhat egyeseknek. Ami viszont már most előtte és utána is fájhat minden adófizetőnek, az az, hogy az életidegen, gigantomániás előírások miatt eleve nagyobb térfogatú épületet kell emelni, mint normális esetben, hogy a vébé, illetve az utána következő szenior vébé után sokmilliárd forintból még le is kelljen bontani a végképp tök felesleges plusz tízezres lelátórészt, és át kelljen építeni a gigauszoda két oldalsó főfalát, amik a pótlelátók miatt türemkednek ki kétoldalt. 

A hatalmas lelátó megkövetelés eleve egyre anakronisztikusabb egy olyan korban, amikor a látványsportok a tévéközvetítésekből élnek, és alapjában véve tökéletesen mindegy, hányan ülnek ott a helyszínen.

Az előbb azt írtam, hogy ezért jórészt speciel nem a kormány, a Fidesz, Fürjes Balázs vagy az építő Market a felelős, hanem a Nemzetközi Úszószövetség előírásai.  A felek közül a kormányzat azért viszont biztosan felelős, hogy milyen anyaggal pályáztunk, vagyis hogy miért fedett, és miért nem mondjuk a kisebb kiadással járó szabadtéri, mobil versenyuszodával. 

A nagy világversenyek helyi szervezőbizottságai ezen a ponton arra szoktak hivatkozni, hogy a rendező város/ország ilyenkor olyan beruházásokat is megépít, amikre amúgy tényleg szükség volt, de verseny nélkül talán sosem épületek volna meg. Például egy versenyzésre és a budapesti gyerekek igényes úszásoktatására is alkalmas uszodát. Ebben egyfelől nyilván lehet valami, másfelől ekkora méretű, főleg ilyen istentelenül magas versenyuszodára, amiben kényelmesen elférne két, egymásra állított ugrótorony is, gondolom nincsen szükség sehol. Valószínű, hogy a megmaradó ötezres lelátó sem fog gyakran megtelni, az épület rezsije pedig jóval magasabb lesz, mintha életközelibb lenne a mérete.

De ha nem filléreskedünk a tízmilliárdokkal, a Duna Aréna odabent tényleg korszerű és pompás uszoda, ahol biztosan jó lesz úszni tanulni. Az ugyanakkor elgondolkodtató, ha az árát összehasonlítjuk mondjuk egy közeli tanuszodáéval, az újpesti Halassy Olivéréval, ami pár éve készült el. Ebben egy 25 méteres, akár nemzetközi versenyre is alkalmas medence és egy tanmedence található, lelátó viszont nem, cserébe szűk 1 milliárdba került. A 49 milliárdos Duna Arénában, ha a vízfelületet 25 méteresbe számoljuk át, 5 kisebb versenymedencényi vízfelület van (két 50 méteres + a 25 méter széles műugrómedence) plusz egy kisebb tanmedence. 

Ha számolgatás helyett inkább nézegetünk, a Duna Arénában akadnak izgalmas látnivalók a baromi nagy téren felül is. Jók lettek a piktogramok, az előtér MOME-s hallgatók által tervezett programozható vízfüggönye irtó érdekes - a rendszer a plafonról lehulló vízfüggönyből "vág ki" figurákat vagy betűket - és remek hely lesz a Dunára néző terasz is. 

Itt jöttem rá arra, hogy mi lehetett az oka annak, hogy az építkezés irányítóit és kivitelezőit  annyira szíven ütötte, hogy leunalmasoztam és leparkolóházaztam az épületet. Ők az elmúlt két évben álló nap vagy az épületben, vagy a közvetlen környékén mászkáltak. Vagyis rengeteget látták a művüket közvetlen közelről meg alulról. És innen nézve még ez a megateszkó is sokkal izgalmasabban néz ki, mint onnan, ahonnan a budapestiek százezrei láthatják nap mint nap, vagyis az Árpád-hídról. Mutatom, miért:

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az uszoda végleges képe el fog térni a mostanitól: a két dobozszerű kék toldalékot ősszel lebontják, hogy a helyüket a Duna felől látható hullámformák foglalják el.

A bejárás után Fürjessel leültünk egy interjúra az uszoda előterében. Na de ki is az emberünk egyáltalán? Az interjú előtt ez is kiderül!

Kicsoda Fürjes Balázs, a Fidesz megoldóembere?

Nyilván nem véletlen, hogy sosem volt (felnőtt) politikus, viszont sokat dolgozott a magángazdaságban a Fidesz kevés olyan kulcsembereinek az egyike, aki valóban képes dolgokat megvalósítani, és egyfajta unikumként eddig még vádolni sem vádolta senki korrupcióval. Az ugyanakkor a legkevésbé sem igaz, hogy Fürjes valaha is nagyon távol lett volna a politikáról.

Az ősfideszes jelző az ő esetében kicsit sem túlzás. 1988-ban, harmadikos gimnazistaként, az alapítás évében lépett be a Fideszbe, majd a Németh László Gimnáziumban (volt Kilián, iskolaigazgató Hoffmann Rózsa) megalapította az egyik első gimnazista Fidesz-csoportot. 1990 és 92 között a Fidesz elnökségének legfiatalabb tagja. 1990-ben pár társával megalapította az akkor még ifjúsági szervezetként definiált Fidesz ifjúsági szervezetét, a Fidelitas elődjét, a KÖSZ 90'-t. 1996-ban pedig alapító alelnöke volt a Fidelitasnak.

1997-ben végzett az ELTE jogi karán, majd egy olyan kanadai ügyvédi iroda budapesti kirendeltségének dolgozott, ahol az egyik magyar partner Antall József fia volt, hogy a régi ismerős Deutsch Tamás hívására 1999-ben politikai háttérállást vállaljon a frissen beiktatott ifjúsági és sportminiszter kabinetfőnökeként. Ezt a munkát azonban csak pár hónapig végezte. Ekkor történt az egész karrierjét alapjában meghatározó, az ő szempontjából szuper szerencsés baleset: 1999. december 15-én a karácsonyi vásár közben leégett a Budapest Sportcsarnok, ami akkoriban a főváros egyetlen többezres befogadóképességű, fedett eseményhelyszíne volt. Rövid, heves kasztingolás után Fürjest nevezték ki az újjáépítés miniszteri biztosának. (Nem sokkal később ő lett a 2012-es magyar olimpiai pályázat miniszteri biztosa és egy ideig a Hungaroring Zrt. elnöke is.)

A gigantikus építkezést Fürjes olyan jól menedzselte, hogy az őt és a Fideszt is sokkoló 2002-es választási vereség és kormányváltás után is megtartották a projekt tanácsadójaként annak 2003-as befejezéséig. A végeredmény egy kifejezetten népszerű és jól kinéző épület lett. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy állásajánlatot kapott az egyébként inkább szocialistaközelinek elkönyvelt Wallis csoporttól, ahol az első időkben elnöki tanácsadó volt. (A Wallisnál nem volt példátlan, hogy korábban Fidesz-közeli kádereket alkalmazzanak, itt dolgozott például a Fidesz veresége után Gansperger Gyula, a párt egykori főkönyvelője, aki az első Orbán-kormány alatt az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. elnök-vezérigazgatója volt.)

2004-től 2006-ig a most a Duna Arénát építő Market vezérigazgató-helyettese volt, 2006-tól a Wallis operatív vezérhelyettese, 2008-tól pedig a Wing szállodafejlesztési vezérigazgató-helyettese. 

A Fidesz 2010-es győzelme után egy évvel Fürjes felkérést kapott: otthagyta a magánszférát, a kiemelt beruházások kormánybiztosa lett, hogy azóta gyakorlatilag az összes látványos kormányzati nagyberuházást ő menedzselje. Ilyenek voltak a Fradi Groupama Arémája, a Ludovika Egyetemi Központ, a Sorsok Háza, vagy a Gödör/Akvárium átépítése. De ő irányítja a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) kampuszának teljes átalakítását, vagy az Új Puskás Stadion felépítését, illetve az ő projektje a tervezett Rubik-múzeum tető alá hozása is. 2015 nyarától a visszalépésig ő menedzselte a budapesti olimpiai pályázat munkálatait is.

Fürjes igen komoly fickó, a munkájában kifejezetten sikeres, de a közvéleménnyel kommunikálni és főleg bármiféle számot, összeget elárulni nem nagyon szeret. A bulvársajtóban egyszer szerepelt, amikor a Fradi-stadionban tartotta az esküvőjét. A közvélemény azt az egyetlen igazán unortodox oldalát ismeri, hogy imád pufimellényben nyilatkozni.

És akkor jöhet az interjú Duna Arénáról, Új Népstadionról, Sorsok Házáról és más nagy építkezésekről.

Ahhoz képest, hogy mennyire nem szeret nyilatkozni, az összes címlapra felkerült, amikor nemrég blöffnek nevezte a világbajnoki óriásuszoda előző változatának a látványtervét. Pedig arról az arany hullámmal borított épületről Vígh László, a sportfejlesztéseket felügyelő korábbi kormánybiztos és Ferencz Marcel építész 2014. februárjában nagyszabású sajtótájékoztatót tartott. Egyszerűen bekamuztak egy nem létező tervet?

Az én munkám Budapest építése. Szép feladat. E munkakörben talán jobb ha a tettek embere vagyok, és nem a szavaké. Ezért nincs bennem ellenállhatatlan vágy a mikrofonok és az interjúk iránt. Az arany hullámos látványterv egy részleteiben meg nem tervezett, és a terület adottságait maradéktalanul figyelembe nem vevő tervezési állapot volt. Így a látványterv és a végeredmény szükségszerűen eltér egymástól.

Minden épületnél a végeredmény számít: a Duna Aréna Hosszú Katinka és a FINA elnöke szerint is a világ egyik legjobb úszóarénája lett, a maga nemében világrekord.

Ahogy szívesen mutattuk meg most Önnek, szívesen látunk mindenki mást is. Kérem nézzék meg, és úgy alkossanak véleményt.

Pedig a vébé magyar szervezői tudomásom szerint még kis fémszobor formájában is kiöntötték az Arany Hullámot, és szóróajándékként osztogatták a FINA döntéshozóinak. Miért volt olyan rossz az a terv, és igazából mennyi készült el belőle?

Terv nem létezett, ez egy látványterv volt, egy imázskép, az épület részletes terveinek elkészülte, a területi adottságok, a FINA követelményrendszerének alapos elemzése nélkül kötelezték elkészítésére a kitűnő és tehetséges tervezőt, Ferencz Marcelt. Budapest eredetileg a 2021-es vb rendezési jogát nyerte el 20213-ban. 2015. februárjában lépett vissza Mexikó, a 2017-es vizes vébé házigazdája, Magyarország pedig az év márciusában került döntési helyzetbe, hogy beugorjunk-e, és két év felkészüléssel elvállaljuk-e a világbajnokságot. Ekkor kaptam meg én az úszóaréna felépítésének feladatát. Sehol ilyen gyorsan nem valósítottak meg 15 ezer nézőt befogadó, világbajnoki szintű uszodát. Mivel 2021-ig ráértünk volna, 2015-ben se komoly terv, sem építkezés, sem uszodánk nem volt. Ezért mondja a FINA elnöke: ez egy olyan vizes világbajnokság, ahol az első rekord a szárazon született.

De mi volt a fő gond azzal a végül elkészültnél sokkal látványosabb verzióval?

Hogy a legalapvetőbb változást mondjam: a látványtervhez képest a valóság talaján állva 90 fokkal el kellett forgatni az épületet. Ha nem tesszük, akkor is megépíthető az aréna, csak le kellett volna rombolnunk a Dagály strandot, ami viszonylag közkedvelt strandfürdője Budapestnek. Felújításra megérett, azt most meg is tesszük 2018 nyaráig, de arra nem, hogy földig romboljuk. Ezen felül a FINA előírásainak is meg kellett felelnünk. Az arany hullám viszont csak akkor tudott volna érvényesülni, ha az uszoda hosszanti oldala néz a Dunára. Így, ha nem is a nulláról, de szinte az elejéről kezdődött a tervezés 2015 elején.

Magyarország 2013-ben kapta meg a vébé rendezési jogát, de utána évekig, 2015-ig  nem történt semmi. Miért?

2013-ban még csak a 2021-es világbajnokság rendezési jogát nyertük meg. Ha végül rövidebb idő alatt meg tudtuk csinálni, hosszabb idő alatt is sikerült volna: nem voltunk késésben. Akkori tudásunk szerint ráértünk.

A 2017-es beugrásba viszont bele volt kódolva, hogy a rendezés emiatt jóval többe fog kerülni, hiszen ha a megrendelőt szorítja a határidő, az építési vállalkozó szinte bármilyen árat mondhat.

Minden építkezés két nagy szakaszra bontható. Kapavágás előtt és kapavágás után. A nagy tudomány a kapavágás előtti időszak. Az előkészítés, a minden kérdés alapos végiggondolásának, a felelős és részletes tervezésnek, az engedélyek beszerzésének, a kivitelezők versenyeztetésének és a szerződések megkötésének az időszaka. Ez a kulcs. Amit itt elhibázol, azt az építkezés idején nem, vagy csak jelentős késéssel és/vagy költségnövekedéssel tudod kijavítani. Viszont, ha ezt az egyáltalán nem látványos, de roppant idő- és munkaigényes feladatsort jól abszolválod, utána, „csak”meg kell építeni a házat. Ha jó a kotta, és a zenekar is érti a dolgát, szépen fog szólni a szimfónia. Rossz kottából jó zenekar sem hoz ki semmit. A Duna Aréna építési ideje két év volt, ennyi lett volna máskor is, ez nem drágított semmit, nem buktunk rajta egyetlen fillért sem. A beruházást a Parlament 97%-os többségével alkotott Dagály-törvény tette gyorsítópályára. A törvény az előkészítést, az engedélyeztetést, a versenyeztetést egyszerűsítette le és gyorsította fel, radikálisan visszavágva a bürokráciát. A kapavágás előtti idő volt sokkal rövidebb, ott nyertük meg a csatát.

Mennyire elégedett a végeredménnyel?

Az én véleményem nem számít, különben is, elfogult vagyok: szívügyünk volt az építkezés. A közönség, a budapestiek és az angyalföldiek, a magyar úszók és vízilabdázok, a nemzetközi sportvilág, az építésztársadalom és az újságírók véleménye számít. Hosszú Katinka megfordult már mindenütt, tudja, mit beszél. Várom, hogy a közönség teli-torokból szurkoljon a magyaroknak a vb-n, és hogy utána a szabadidősport szerelmesei is birtokba vegyék az aréna négy medencéjét. Őket kell majd megkérdezni, nem engem.

A vébé teljes költsége tudomása szerint mennyi lesz végül?

Az én feladatom az építés, ezért csak az építési költségekről tudok beszámolni. A Duna Arénát határidő előtt, költségkereten belül fejeztük be. Pontosan annyiba került az építkezés, amennyit az elején mondtunk, egy fillérrel nem növekedett az ára. Minden más állítás hazug. 49 milliárd forint volt a közbeszerzésen győztes, legolcsóbb ajánlat a három közül 2015-ben. Ebből tízmilliárdot ÁFA címén visszafizettek a költségvetésbe, ez nem kiadás. 22 ment az arénára, a többi gátépítésre, bontásokra,területrendezésre, közmű-munkálatokra, tervezésre. Ennyi volt két éve, ennyi is maradt.

A közvéleményt azonban annál jobban érdekli a teljes költség. Nem kizárt, hogy ennek az elszaladása sokat számított az olimpiai népszavazás aláírásgyűjtésekor.

Azt a kritikát elfogadom, hogy lehetne egy bonyolult kérdésben is közérthetőbben kommunikálni. De megér egy vitát, hogy valójában mi minősül egy vébé költségének, és mit nem szabad odaszámolni.

Mert vannak olyan költések, amik Ön szerint nem tartoznak ide?

Egyszerű. Minden olyan munka költsége, amelyre vb nélkül is szüksége van Budapestnek, amely vb nélkül is megtörtént volna, nem minősül a vb költségének. Régi törekvés a város és a vízpart kapcsolatának megteremtése, a gyalogos- és kerékpáros úthálózat bővítése. A Kossuth tértől a Dagályig megépülő vízparti gyalogossétány és kerékpárút régi adósság. A Komjádit és a Hajóst ezer éve fel kellett volna újítani. De megkockáztatom: a kétmilliós Budapesten száz év után szükség volt egy korszerű, új úszóarénára világbajnokság nélkül is.

Erre a gigantikus épületre?

A Duna Aréna edzőbázisa lesz a magyar úszósportnak, otthona a kisiskolások és óvodások úszásoktatásának, nyitva áll majd a nagyközönség előtt és évente rendeznek benne hazai és nemzetközi, felnőtt- és korosztályos versenyeket. Világbajnokság nélkül is 100 %-os kihasználtsággal fog működni. Az utolsó ilyen, a maga korában korszerű létesítmény a Hajós Alfréd nemzeti sportuszoda. Épült 1930-ban.

Ha már a versenyuszoda se számít bele az igazi költségekbe, akkor mi tartozik egyáltalán ide Ön szerint?

Egészen biztosan a vébé költségéhez lehet sorolni az ideiglenes lelátó megépítését, elbontását és a szervezési költségeket. Abban viszont az utolsó leheletemig beleállnék egy vitába, hogy a Komjádi és a Hajós felújítása, vagy akár a Dagályt a Kossuth térrel összekötő Duna-parti sétány megépítése nem tartozik ide. Ez lett volna az olimpia értelme is. Gyorsítópálya és garancia. Biztosítja, hogy régi szükségletek végre-valahára megvalósulnak Budapesten. Egy ilyen garancia nélkül a tervek csak csúszásokkal és töredékesen szoktak valóra válni. Ha nincs az 1896-hoz köthető Millennium, ma nincs sok minden, amire azóta is büszkék vagyunk. Az olimpia lett volna az új Millenium, Budapest gyorsítópályája. Budapest pedig az új Barcelona, mondták sokan a NOB-ban. De ez most elúszott.

Miért nyilatkozott az elmúlt egy hónapban szinte kizárólag pufimellényben?

Hú, ez most váratlanul ért… De írja meg kérem, hogy most sem mellényben nyilatkozom… A magyarázat roppant bonyolult, de kézenfekvő. A közelgő tavasz és az olimpia halála a kiváltó okok. A mellény kényelmes átmeneti viselet, igazodik a jobb időhöz, kicsit talán felgyorsítja a tavaszt, és az olimpia pályázat visszavonása óta nem kell minden nap öltönyben virítanom. Minden rosszban van valami jó: örülök a hétköznapibb viseletnek.

2015. tavaszán, amikor átvette a Puskás Stadion-projektet  lenyilatkozta, hogy jelentősen egyszerűsíteni kell a túl sokat vállaló tervet, amiről akkor azt lehetett tudni, hogy 100 milliárd forint körüli összegbe fog kerülni. Hogyan nőtt meg ez az összeg nemrég minimum 40 milliárddal, ha egyszer még egyszerűsödött is a terv?

Milyen szám ez a 100 milliárd?

Kormányközeli illetékesek korábbi nyilatkozataiból lehetett tudni róla.

Igaza van, de én a saját szavaimért tudok helytállni. 2015. májusában Szalai Anna kérdésére a Népszabadságban szó szerint ezt mondtam: „Méretében, tömegében, műszaki megoldásaiban és funkcióiban egyaránt nehezen megvalósítható épülettervvel találkoztam, amelynél az átadási határidő és a költségkeret betartása rendkívül kockázatosnak tűnt, így az épület ésszerűsítése mellett döntöttünk – magyarázza Fürjes Balázs, aki szerint a korábbi, nélküle készült számításokban szereplő 100 milliárd forint legfeljebb a létesítmény kétharmadára lett volna elegendő. Fürjes csak az engedélyes, illetve a kiviteli tervek alapján mernémegbecsülni a valós bekerülési költségeket, de abban biztos, hogy takarékosságra van szükség.” 

De akkor mekkora összegről volt szó korábban?

A Puskás Stadionról egyetlenegy hivatalos költségbecslés készült, már az én időmben. A kiírónak a közbeszerzés során törvényi kötelezettsége, hogy előzetes költségbecslést készítsen. Ezt a becslést kizárólag a közbeszerzési hatóságnak kell leadni. Ez egy nem nyilvános dokumentum, hiszen nem jó az, ha a pályázók tudják, mire számít a kiíró. Ez az egyetlen költségbecslés, amit az irányításom alatt készült. A közbeszerzésen érkezett legolcsóbb ajánlat ettől kevesebb mint hat százalékkal tért el.

Ez az, ami áfával együtt 180,02 milliárd forint volt?

Igen. Ez 2016. közepén készült. Ezután a lehető legnyíltabb, a legnagyobb versenyt biztosító európai uniós közbeszerzési eljárást folytattuk le. Erre jött két ajánlat, és azolcsóbb lett kiválasztva.

Ami nemzetközi összehasonlításban még mindig sokkal drágább egy rakás, mostanában épülő hasonló pályánál.

Ha megnézzük az összehasonlítható méretű, mostanában épült európai stadionokat, mint a bakui, a varsói , müncheni vagy marseille-i, londoni, ez egy átlagos ár.

A legdrágábbaknál tényleg olcsóbb, de ott más a műszaki tartalom, a varsói például teljesen befedhető.

És ez az átlagosnak a lényege: a legdrágábbaknál olcsóbb, a legolcsóbbaknál pedig drágább. De ha megnézzük a Chelsea most épülő hatvanezres stadionját, az jön ki, hogy 179 milliárd az övék áfa nélkül, a miénk pedig 143. A miénk úgy olcsóbb, hogy közben nagyobb: 67 ezres a londoni 60 ezressel szemben.

Honnan van az információ, hogy a brit lapok áfa nélküli árat közöltek?

Kértem a kollégákat, hogy ellenőrizzék le. De szinte evidencia volt: a magánpiacon mindenki nettó árakat mond. Nálunk is.

Londonban egészen mások a munkabérek, és az ingatlanárak, az Új Puskásét szerintem sokkal érdemesebb a nemrég épült hazai stadionok árával összehasonlítani. Nem értem, hogyan lehetséges az, hogy a Fradi-stadion egy ülésre jutó fajlagos költsége a harmada a Puskásénak, miközben ugyanolyan kategóriába tartozó, azonos funkciójú épületekről van szó.

Két fontos tényezőt nem vesz figyelembe ez az összehasonlítás. Az almát az almával érdemes összehasonítani, nem a körtével.

Ezért választottam egy szinte ugyanott épült, ugyanúgy egyfunkciós futballstadiont, ami csak a méretében tér el.

Mondom tovább: ez az összehasonlítás két ponton sántít. Az egyik műszaki: a stadionok ára a nézőszám emelkedésével nem egyenes arányban, hanem exponenciálisan nő. Nagyobb tető- és erősebb tartószerkezetekre és födémekre van szükség a rohamosan dráguló felső szintek miatt. A helyes összehasonlítási alap ezért a közel azonos időben épült, közel azonos méretű stadion. Ha egy időben épült volna a Fradi- és a Puskás stadion, utóbbinak akkor is exponenciálisan nagyobbak lennének az egy ülésre jutó költségei. A másik nagyon fontos különbség az építkezés időpontja. A Fradi-pálya közbeszerzését 2012-ben írtuk ki, ekkor volt a magyar gazdasági növekedés a mélyponton, Európában is a válság utolsó éve volt. Most 2017-ben vagyunk dübörgő magyar gazdasággal, dübörgő európai építőiparral. Ez természetesen az építési költségeken is lecsapódik.

Ennyire megy az építőiparnak?

Ma üzleti kockázata egy ingatlanprojektnek nincsen. Amit felépítesz, tuti eladod vagy kiadod, tuti lesz vevőd vagy bérlőd. A bankok és az ingatlanfejlesztők szerint is egyetlen kockázat van: megvalósítási. Találsz-e kivitelezőt, illetve tudod-e tartani az eredeti határidőt, költségtervet. Annyi munka van a piacon, hogy az a kérdés, képes vagy-e befejezni. Ma az alvállalkozók Németországban és Ausztriában vállalnak munkát, ami hat a magyar munkák árazására is. Mivel választhatnak jobban fizető külföldi megrendeléseket, ezért itthon is csak hasonló árszínvonalon hajlandók dolgozni – ezzel is jár az egységes európai piac.

Dehát csak pár éve épült fel a Fradi-pálya!

A 2012-es árakat lehetetlen összehasonlítani a 2017-esekkel. Ma a Fradi-stadiont nem tudnánk megépíteni annyiból. Ez egy piac. Ha valakik, akkor az ultraliberális überokos piacfetisiszták ezt biztosan belátják.

Ezeket mind értem, de a háromszoros különbség ezzel együtt mellbevágó.

Piaci alaptörvények: minden annyiba kerül, amennyiért a piacon meg tudod venni, amennyiért a piac kínálja, illetve, hogy a legjobb ár a versenyár. Nyílt, nemzetközi piaci versenyben választottuk a legolcsóbb árat. Én sem örülök, hogy ez ma ennyi. De azon túl, hogy lefolytattunk egy európai uniós nyílt közbeszerzési eljárás, mást nem tud tenni egy közszereplő.

Ön szerint miért nem jelentkezett egyetlen európai versenyző sem egy ilyen nagy munkára?

Ennek két oka is lehetett. Az egyik, hogy ma szinte hozzávágják a nagy európai építőipari cégekhez a munkát. Európában a bőség zavara van. A másik: a kivitelezési idő ugyan elegendő, majdnem három év, így ennek nincs árdrágító hatása, viszont nagyon szigorú szerződéses feltételek vannak. 142 millió forint kötbért kell például fizetni minden nap késedelemért. A szerződéskötéskor a kivitelező egy összességében 32 milliárdos bankgaranciát ad át a minőség és a határidő biztosítékaként – ezt egyoldalúan bármikor készpénzre válthatjuk, ha baj van.

Amikor bőven van megrendelés, egy ilyen bonyolult feladatra, amihez ráadásul ilyen szigorú szerződéses feltételek járulnak, ekkora verseny volt.

A kivitelezés határidejét miért tolták el 3 hónappal, 32-ről 35 hónapra emelve azt, annak ellenére, hogy így alig pár hónappal a foci EB kezdete előtt lesz csak kész a Puskás?

Túl rövid határidő lett volna a 32 hónap, ez már drágább kivitelezési árat eredményezett volna.

A parkolóhelyek hogyan maradhattak ki a tervezésből?

Nem maradtak ki. A tervekben szerepel egy 600 helyes mélygarázs és több száz felszíni parkoló is. Ezen felül, ahogy korábban is, lehet majd parkolni a széles Stefánia és Dózsa György úton, ehhez járul a helyszín elképesztően jó közösségi közlekedési elérhetősége.

Nemcsak sportlétesítmények építkezéseit intézi. Mi van Sorsok házával és mikor nyílik meg?

A Sorsok Házánál az építési feladatot réges-rég elvégeztük. Az építők munkája két éve véget ért, a Sorsok-háza épülete és környezete teljesen kész. Ha megnyitották volna, már rég nemzetközi építészeti díjakat kapott volna. Szerintem Budapest egyik legjólsikerültebb kortárs középülete. Alig várom, hogy a szükséges megegyezések megszülessenek, és a múzeum kinyithasson.

Akkor a műszaki átadás is megvolt már? Az utolsó tavalyi  sajtóhírek idején az még nem történt meg.

Az épület teljesen kész, csak a kiállításokhoz szükséges anyagok beszerelése van hátra.

Pár éve olyan információt kaptam, hogy a Rubik-kocka-alakú Rubik-múzeumot a Gellért-hegy tetejére tervezik felépíteni, és hogy így a kocka lenne a város új szimbóluma a Szabadság-szobor helyett. Tényleg van/volt  ilyen terv?

Az eredeti ötlet szerint a lágymányosi egyetemi kampuszon épült volna meg a múzeum. Ez nem volt rossz ötlet, de mondtam, hogy nézzük meg, van-e más lehetőség is. El is indult a legalább 15 helyszínes vizsgálat és valóban szóba került a Citadella környéki helyszín is. Én híve vagyok az unortodox megoldásoknak, de ez valószínűleg kiverné a biztosítékot a műemlékeseknél. Az ötlet gyenge pontja a közlekedés, de most, hogy lesz rá időnk, újra mérlegeljük a lehetőségeket. Megéri fejleszteni Budapestet, ráadásul én szeretem is nagyon, fantasztikus város és az otthonom. Folytatjuk Budapest építését, biztosan ígérhetem.