Írásbeli figyelmeztetésben részesítették az '56-os Intézet négy munkatársát, Rainer M. Jánost, Sárközy Rékát, Eörsi Lászlót és Ungváry Krisztián történészeket, amiért tavaly nyilatkoztak az '56-os emlékév plakátügyével kapcsolatban. 

Az '56-os Intézet 2012 óta az Országos Széchenyi Könyvtár osztályaként működik, és a könyvtár főigazgatója, Tüske László rótta meg a kollégákat még november közepén, akik közül volt aki panasszal élt a figyelmeztetés ellen. A figyelmeztetést szó szerint az OSZK nyilatkozati rendjének megsértése miatt kapták, mert a történészek nem irányították automatikusan a sajtómegkereséseket a sajtóosztályra. Az érintettek nem akartak nyilatkozni és információkat megosztani az ügyben, mert fontosabbnak gondolják az intézet jövőjének biztonságát, viszont a történész szakmában már sokan ismerik a történetet.

A dolog valódi apropója három kolléga esetében az volt, hogy Schmidt Mária és az '56-os emlékbizottság valóságos közelharcba keveredtek a plakátokon látható Pruck Pál családjával, mert szerintük igenis Dózsa László szerepel az országban kiteregetett molinókon. Ungváry feltehetően azért kapott feddést, mert október 23-án, miután megütötték, többek közt közölte a nyilvánossággal azt a tudományos meggyőződését is, miszerint Brüsszel nem Moszkva. Ezeket közéleti jellegű megjegyzéseket nem tolerálta a könyvtár vezetése, mert belső szabályzata szerint az OSZK történészei csak ne nyilatkozgassanak történeti kérdésekben. 

Az ügynek valójában nem csak a könyvtár belső szabályzataihoz van köze, de ahhoz is, hogy valakik kételyeket mertek kelteni Schmidt Mária történészi hozzáértésében. Rainer M. korábban is keveredett már éles vitába Schmidtel Nagy Imrével összefüggésben. A történész megszólalását a Pruck-ügyben, a 444 is szemlézte.  

"Az eset a mai emlékezetpolitika csődjét és alapvető kudarcát jelzi. Menedzsmentje most, 2016-ban megalkotta egy hatvan év előtti, zavarba ejtően sokszínű forradalom egydimenziós képét" - írta novemberi Facebook-posztjában a történész, utalva arra, hogy Schmidt és csapata utána se járt annak, valóban Dózsa László szerepel-e a plakátképen, de nyílt kritikát fogalmazott meg Eörsi László és Sárközy Réka is. 

Schmidt Rainerék történészi megjegyzéseire nyilvánosan azzal reagált, hogy Dózsa szavaiban "csak komolyan nem vehető történészek kételkednek, akik a szereplési mániájukat élik ki."

A történész és levéltáros szakmában illetve az OSZK berkein belül a többség tényként beszél arról, hogy Tüske László főigazgató nem önszántából, hanem nyomásra cselekedett. 

Schmidt nagyon régóta igyekszik megnehezíteni az intézet működését, a történészek véleménynyilvánítása pedig jó apropót szolgáltatott ehhez. Az ősz folyamán felmerült, hogy az '56-os Intézet a továbbiakban ne az OSZK, hanem valamelyik Schmidt-közeli kutatóintézet (mondjuk a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány), vagy a Miniszterelnökség által felügyelt Veritas Történetkutató Intézet szárnya alatt működjön tovább.

Az ügynek sikerült megnyerni Balog Zoltánt is, de ős is kevésnek bizonyult, mivel Lázár János nem pártolta az ügyet, és nem támogatta az átszervezést Szakály Sándor, a Veritas főigazgatója sem. (Lázár és Schmidt évek óta hadakoznak a kultúrpolitika különböző területein, például a Sorsok Háza ügyében.) Hogy az intézet státusza egyelőre nem változik, azt egy munkatárs szerint Latorcai Csaba, az illetékes Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős államtitkára írásban is megerősítette.

Akivel beszéltünk a szakmából, mind tényként beszélt arról, hogy Schmidt be akarta kebelezni, de minimum el akarta mozdítani helyéről az intézetet. Többen a sikertelen kísérlet egy folyományának látják a figyelmeztetéseket. 

"(...)  simán lehet, hogy Tüske valójában ezzel próbálta meg elejét venni annak, hogy elfajuljon az ügy, és igazából védeni akarta a történészeket" - értelmezte az esetet egy forrás, aki az OSZK-ban dolgozik. Tudunk olyan külső munkatársról, aki az eset miatt megszüntette az együttműködést a könyvtárral. 

Megkerestük Rainer M. Jánost, aki az osztály munkavégzésére való tekintettel azt kérte, hogy az ügyben forduljunk az OSZK főigazgatójához. Tüske László kérdésünkre annyit mondott, a nyilatkozati rendelet értelmében döntött, az világosan fogalmaz, ez azonban nem fedi teljesen az igazságot, mert abban ugyan valóban szerepel, hogy "mindennemű sajtómegkeresét a főigazgatóságra kell irányítani", de csak olyan nyilatkozatokban, amelyek az "OSZK általános működésével, helyzetével és terveivel" kapcsolatosak.

Ungváry Krisztián és Eörsi László is kérdésünkre elismerte, hogy figyelmeztetésben részesültek. Ungváry panasszal is élt emiatt, de ennél többet egyikük sem akart mondani, mert számukra is fontosabb, hogy az osztály zavartalanul tudja folytatni a munkáját. Sárközy Rékát nem értük el. Minden beszélgetőpartner azt állította, hogy konfliktusmentes volt idáig az együttműködés az OSZK és az osztály között.   Schmidtet is megkérdeztük az esetről levélben, egyelőre nem reagált.