• Az 1956-os fotó körüli botrány nagyon kellemetlen Pruck Pál családjának, hiszen az elhunyt férfit egy kormánybiztos mindenfélével megvádolta.
  
• Nagyon kellemetlen Dózsa Lászlónak, hiszen lebukott a hazugságaival.
  
• De a legkellemetlenebb Schmidt Máriának, akiről kiderült, hogy képtelen veszíteni.
  
• Pedig nem ez az egyetlen, ami nem jött össze neki az emlékévben.

A múlt hétfőn jelezte először a 2000 óta halott Pruck Pál unokatestvére, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára kiakasztott óriásplakátok egyikén egy fiatal fegyveres fiú képére Dózsa László színész-rendező nevét írták ki, pedig Pruck van a fotón.

Másnap Dózsa László közölte, hogy kegyeleti okból lemond arról, hogy az ő neve legyen kiírva, de továbbra is állította, hogy ő van a fotón.

Csakhogy a következő napon Pruck Pál lánya nyílt levélben ment neki a Schmidt Mária által vezetett 1956-os Emlékbizottságnak, ami a plakátkampányért felelt. Csőkéné Pruck Erika azt kérte, Dózsa ne kegyeleti okból mondjon le arról, hogy az ő neve szerepeljen a fotón, hanem azért, mert a fotón egyértelműen Pruck Pál látható.

Schmidt Mária erre három nap hallgatás után egy olyan vagdalkozó levélben válaszolt, amiben azt is írta, hogy „kérdéseket vet fel”, „miképp kerülhette el Pruck Pál az '56 utáni megtorlást, szemben más tizenéves szabadságharcosokkal, holott a Life magazin rendhagyó módon szerepeltette nevét”.

Csőkéné Pruck Erika erre válaszul azt írta: „Mocskolódás helyett elég lett volna annyit mondani, bocsánat, tévedtünk, kijavítjuk. De nem, ez nem megy maguknak, inkább lebűnözőzik, bemocskolják az embert.”

Schmidt Mária vasárnap már visszafogottabban, de továbbra is ugyanúgy érvelve állította, hogy az 56-os óriásplakáton Dózsa László látható, de közölte, szívesen tisztázza személyesen is Pruck Pál lányával, ha neki úgy tetszik.

De mik a bizonyítékok?

• Miért Pruck Pál van a fotón?
  

Pruck Pál családja szerint Pruck Pál van a fotón. A kép eredetileg a Life magazinban jelent meg, és a kép alá a fotós Pruck Pál nevét írta. Maga Pruck egy 1982-es Népszabadság-interjúban beszélt arról, hogy ő volt a fotón, bár nem vette észre, hogy lefotózták. Beszélt arról is, hogy nem szabadságharcos volt, hanem egy rossz társaságba keveredett gyerek.

Egy 1986-os riportfilmben – ami az OSA archívumában VHS kazettán található meg – az Index szerint megmutatják a híres fotót, és Pruck Pál azt mondja benne, hogy 1956 decemberében töltötte be a tizennégyet, mint kis taknyos jelent meg a képe a külföldi magazinokban. Pruck 1986-ban így fogalmazott: „Balhé volt, tetszett, srácok voltunk, szabadok voltunk, nem parancsolt senki.”

• Miért Dózsa László van a fotón?
  

Dózsa László állítása szerint ő van a fotón. Ezt bizonyítandó az RTL Klubnak elküldött egy fiatalkori fotót, amin kevésbé hasonlít a fegyveresre, mint Pruck, illetve egy képet egy sapkáról, ami olyan, mint ami a képen van, bár az is igaz, hogy 1956-ban nem volt a maihoz fogható választék. Rajta kívül egyedül Schmidt Mária állította, hogy Dózsa van a fotón, mondván: maga Dózsa is ezt mondta.

Az 1956-tal foglalkozó magyar történelmi könyvekben Dózsa László egyáltalán nem szerepel, de még a Schmidt Mária vezetésével működő Terror Háza honlapján sem bukkan fel a neve. (Ahogy egyébként Pruck Pál sem.) Dózsa László 2005-ben megkapta az 1956-os emlékérmet és a Hűség a Hazához Érdemrend nagykeresztjét (ezt idén Schmidt Mária is megkapta), 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és a Szabadság Hőse emlékéremmel tüntették ki, 2011-ben pedig a Nagy Imre-érdemrend ismerték el.

Az ezredes, aki 14 évesen szovjeteket ölt, és kétszer is meghalt

Eörsi László eseménytörténész Schmidt Mária első levelére válaszul így jellemezte Dózsát, akivel korábban már beszélt az 56-os eseményekről, de nem tartotta elég hitelesnek: „Dózsa ’56-os tetteiről semmilyen más forrással nem rendelkezünk az ő elmondásain kívül. Ilyen alapon Münchausen báró vagy Háry János kalandjait is tényként kéne elfogadnunk. A legújabb fejlemények pedig azt bizonyítják, hogy mindnyájan felültünk Dózsa konfabulációjának, vagy nem figyeltünk kellőképpen rá. Az érdemek és a kitüntetések is – mint arra már gyakran volt példa – alapulhatnak tévedésen is.”

Háry Jánost felhozni azért is találó, mert a 168 óra szerint színészberkekben Dózsát úgy nevezték el, hogy „ezredes” mondván: „A tizedes az, akinek minden tizedik, a százados meg az, akinek minden századik szava igaz. Az ezredes meg te vagy.”

Dózsa László állítása szerint a nyilvánosság előtt először a „rendszerváltás előtt” beszélt az 56-os szerepéről a Vasárnapi Újságnak. Mint mondta, ez 1989-ben volt. Dózsa rengeteg interjúban beszélt az állítólagos 56-os tetteiről (csak a Youtube-on több tucat hosszú beszélgetés található vele), és olyanokat állított, hogy felgyújtott egy orosz tankot, és megölt két oroszt, akik aztán hasonlítottak a később megszületett gyerekeire.

A legmeredekebb, bizonyítatlan állítása az volt, hogy 1956. november 5-én elfogták, és a Rákóczi mozi falánál az elfogott társaival együtt kivégzőosztag elé állították, ahol egy golyó szétvágta a nyakát, és a társai holttestei közé zuhant. Állítása szerint a szovjetek még tojásgránátokat is dobáltak a holttestekre, a repeszek eltalálták, és két szilánk a tarkójába fúródott. Mint azt mesélte, amikor az oroszok elmentek, civilek jöttek, és aki még élt, azt a Szövetség utcai kórházba vitték, ahonnan az ÁVH november közepén áthurcolta a Mosonyi úti rabkórházba.

Dózsa László önéletrajza (Bohóc vérben és vasban) szerint a kihallgatásán egy ávós megkínozta, és úgy szétrúgta a fejét, hogy a klinikai halál állapotába került, majd a Fiumei úti temetőbe, egy tömegsírba került, ahol a testére meszet öntöttek. Dózsa a Heteknek azt mondta: „ Erről készült egy vallatási jegyzőkönyv, amelyet később megtaláltak, és mivel a vérem is rajta volt, sikerült beazonosítani a vércsoport alapján. A jegyzőkönyvre azt írták: »Nem vallott«, másnapi dátummal pedig azt, hogy »Eltemetve«. Ez azt jelentette, hogy bedobtak egy tömegsírba.” Dózsa szerint egy sírásó vette észre, hogy mozog, és a tiltás ellenére megmentette az élve eltemetéstől.

2014-ben beszélt a fotóról is. Azt mondta, ő volt rajta, és „olyan igazából, mint egy szerep, már mintha nem is én lennék”.

link Forrás

Eörsi László a 168 órának adott interjúban Dózsa szinte minden állítását cáfolta:

• „Dózsa László azt állítja, hogy sortűzzel végeztek ki a város közepén harminc embert, ám erről soha rajta kívül senki semmilyen említést nem tett, tanúja a történetnek nincs, és nem is jegyeztek fel róla semmit.” Pedig voltak sortüzek, fotók is vannak róluk nevekkel, adatokkal, háttérrel, „de olyan egy sincs, amelyről hatvan év óta nem derült volna ki semmi, és Dózsán kívül nincs senki, aki beszélne róla úgy, hogy az eset állítólag a város közepén történt”.
• Dózsa azt mondta, „kiskatonák és régebbi katonatisztek nagyjából kiképeztek minket”, de Eörsi szerint ez „teljes képtelenség”, mert a november 4. előtti fegyverszünetben még lehettek az utcán katonák, de utána már kevesen, „annyira meg egy sem lehetett marha, hogy 14 éves suhancok kezébe fegyvert adjon”.
  
• Dózsa 2005-ben azt mondta: „pár nap alatt kaptunk egy fegyveres kiképzést kiszolgált katonáktól – Kalasnyikov, miegymás”. Eörsi szerint „nem is nagyon voltak Kalasnyikovok, aligha adtak volna ilyet 14 éves srácok kezébe”.
• Dózsa László erre is emlékezett: „A mellettem fekvő srác holttestében robbant fel az egyik, aki egyébként jó barátom volt, Klein Robika.” Eörsi válasza: „A nyilvántartás szerint Klein Róbert nevű személy nem halt meg azokban a napokban. Meghalt viszont egy Klein Gyula, november 8-án, a XV. kerületben. Ebből is látszik, hogy a nyilvántartás működött, a halotti anyakönyveket kitöltötték.”
• Dózsa László: „A Divatcsarnokot annyira szétlőtték nehéztüzérséggel, sőt ez volt talán az egyetlen hely és Csepelen valahol, amit még repülőgép is bombázott.” Eörsi László ezt határozottan cáfolta: „Sem a Dózsa által megjelölt helyen, sem Csepelen, sem másutt nem volt repülőgépes támadás.”

link Forrás

• Dózsa: „szembeállítottak velünk egy légvédelmi ágyút, azt én előtte láttam működni a Nyugatinál, amikor rátüzeltek ott a tömegre, és érdekes, az maradt bennem, hogy csak egy ilyen ne találjon el.” Eörsi: „A szovjetek harckocsikkal lőttek, nem légvédelmi ágyúval. Dózsa talán a Nyugati pályaudvari gépfegyveres sortűzről beszél. Itt valóban belelőttek a tömegbe, hat ember meghalt. Csakhogy az a sortűz december 6-án volt. Hogyan láthatta ezt Dózsa, ha őt november 5-én már lelőtték?” Dózsa maga is azt mondja máshol, hogy géppisztollyal lőttek rájuk, ebből lett később már légvédelmi ágyú.
  
• Dózsa: „Éjszaka több gyereket is elvittek akasztani. Onnan tudtam, hogy gyerekek, hogy azt mondták, bácsi kérem, ne tessék engem felakasztani.” Eörsi László szerint „ez baromság”, mert: „Tudjuk a kivégzések módját és menetét. Ilyen nem volt.”
• Dózsa azt mondta, hogy azért kerülte el a megtorlást, mert a nyilvántartásban halottként szerepelt. Eörsi ezt sem hiszi el: „Miközben Dózsa majdnem meghalt, honnan tudta, mi történt az adataival? De ez részletkérdés. Dózsát – maga meséli – 1963-ban, tehát 7 év múlva, érettségi nélkül felvették a Színművészeti Főiskolára. Ezt nem tudom megtorlásként értelmezni. Továbbá az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárban sincs semmi, ami az ’56-os szerepével lenne kapcsolatos.”

Egyébként Dózsa tavaly arról is beszélt, hogy: „A történészek – Isten bocsássa meg nekik –nem állnak a helyzet magaslatán, túlságosan tényekre hivatkoznak.”

link Forrás

Schmidt Mária „érvei”

Az 1956-os Emlékbizottság társelnöke az egyszerű tévedés beismerése helyett a kormány szokásos („Állandó ellenségeink igaztalanul támadnak minket, de mi urai vagyunk a helyzetnek!”) logikájával rögtön az első, felháborodott levelében rátámadt a halottra az alábbi érvekkel:

1. Dózsa László hiteles ember, mert több kitüntetése is van – állítja Schmidt Mária. Maga Dózsa egyébként úgy nyilatkozott, hogy kaptak olyanok is kitüntetést, akiket 56-ban nem is látott az utcákon:

link Forrás

2. Dózsa László az önéletrajzában maga mesélt az 56-os tetteiről. (Pruck Pál is beszélt az 56-os eseményekről, ráadásul korábban, és már akkor felvállalta a fotót.)

3. A Life háborús fotóihoz gyakran nem szoktak nevet írni vagy hamis nevet használnak, hogy ezzel is védjék az alanyokat a megtorlástól. (Kérdés, hogy akkor miért írták oda Dózsa László képéhez a létező Pruck Pál nevét.)

4. Egy visszaemlékezésben egyszer hibásan azonosították be a fotót. (Eörsi szerint a szerző köteteiben több hibásan aláírt fotó szerepel, és deklaráltan nem ellenőrizte az elmondottak hitelességét, tehát szakszerűtlenség erre hivatkozni.)

5. Dózsa László azt mondta, hogy a fotón ő szerepel. (Így igaz, de Pruck szerint meg ő van, és ezt írta a fotó szerzője is.) „A fényképen Dózsa László már évekkel ezelőtt egyértelműen beazonosította önmagát, ezt egy, a Terror Háza Múzeumnak adott video-interjúban, majd pedig a fotó felhasználásához szükséges írásos nyilatkozatában is megerősítette” – írta Schmidt. (A felvételt és az írásos nyilatkozatot elkértük a Terror Házától, eddig nem kaptunk választ.)

6. „Pruck Pál 1956-os szabadságharcos tevékenységéről máig semmilyen dokumentum nem áll rendelkezésre.” (Dózsáéról sem, csak az általa elmondottak.)

7. Pruck Pál beszélt a Velünk élő történelem című kádárista propagandaműsorban 1986-ban, amiben csak az »ellenforradalom« megrögzött hívei szerepeltek. (Hogy ez miért szól Dózsa mellett, aki csak évekkel később állította, hogy a fotón szerepel, rejtély.)

8. Pruck Pál többszörösen büntetett köztörvényes bűnöző volt. (Pruck Pál 1956 után rossz társaságba keveredett, és kisebb lopásokat követett el. Hogy ennek mi köze ahhoz, hogy 14 évesen puskával fotózták le 56-ban, szintén rejtély. Egyébként Pruck 1982-ben azt mondta, hogy az 1970-es nősülése után lenyugodott, három gyereke lett, és kacsatenyésztő lett. Erről egykori barátja is írt a 444-nek: „Azt nem tudom, hogy fiatal korában csinált-e meggondolatlan dolgokat, de a leírt időszakban egy nagyon becsületes és tisztességes ember volt, azt egész biztosan állítom.”)

9. Pruck Pál rokonai korábban nem jelentkeztek, pedig a fotó híres volt. (Miért is tették volna, amikor nem kértek semmit, az eredeti fotón pedig ott volt Pruck neve. Egyébként Dózsa László sem jelentkezett nagy nyilvánosság előtt, hogy ő van a fotón.)

10. „Kérdéseket vet fel az is, hogy miképp kerülhette el Pruck Pál az '56 utáni megtorlást, szemben más tizenéves szabadságharcosokkal, holott a Life magazin rendhagyó módon szerepeltette nevét!” (Pruck Pált a saját állítása szerint elfogása után visszavitték az ipartanuló-otthonba. Dózsa Lászlót a saját állítása szerint halottnak nyilvánították, bár erről semmilyen adat nincs, ennek ellenére 7 évvel később felvételi nélkül felvették a színművészetire.)

Schmidt Mária újabb, Pruck Pál lányának írt levelében szintén furcsa állítások szerepelnek.

„Először is szeretnék egy félreértést tisztázni. Úgy vélem, Önnek nem velem van vitája, hanem azokkal, akik az 1956-os forradalom évfordulóját nem ünneplésre, hanem feszültségkeltésre használják” – írja Schmidt Mária. Csakhogy Csőkéné Pruck Erikának pontosan Schmidt Máriával van vitája. Az pedig egy történésztől furcsa érv, hogy 1956 hatvanadik évfordulóján az igazságkeresés megzavarja az ünneplést.

Schmidt megint írt arról, hogy a fotó szerzőjén és Pruckon kívül senki nem állította, hogy ő van a fotón, és: „Nekem úgy fest, hogy az Ön édesapja azok közé tartozott, akik megtagadták a forradalmat.” Egy dolog, hogy Dózsát sem erősítette meg senki, de még a fotós sem.

Az a feltételezés viszont, hogy egy 14 éves fiú (manapság gyerekkatonának neveznék) nem vehetett részt egy forradalomban pusztán a balhé kedvéért, csak magasztos célokért, egy történésztől egyszerűen nevetséges.

Újabb érv is előkerült: „Harcok folytak, sok minden keveredett össze az utcán, tele volt Budapest dezinformátorokkal, magyar és szovjet kommunista ügynökökkel, ráadásul a fotós ez esetben külföldi volt, nyelvismeret nélkül. (...) Ennek a fotónak a képaláírása egy 15 éves fiút említ, miközben az Ön édesapja 13 éves volt 1956 októberében.” Pruck Pál tényleg nem 15 éves volt, hiszen 1942-ben született. Dózsa László születésnapja: 1942. október 12.

Schmidt Mária: „Engem és munkatársaimat nem ingat meg néhány bulvárújságíró amatőr okoskodása, sem pedig komolyan nem vehető történészek, akik ’56 kárára élik ki szereplési mániájukat.” Itt nyilvánvalóan Rainer M. Jánosra és Eörsi Lászlóra, a korszak elismert történészeire gondol, akik a Schmidt Máriáék által támogatott, az 1956-os évfordulóra időzített történeti kiadványokban is részt vettek.

Schmidt Máriát tehát a történészek szaktudása nem érdekli, hiszen: „Dózsa László szóban és írásban is megerősítette, hogy a fotón ő szerepel, így nevét a fotó mellett a legjobb tudásunk, meggyőződésünk és történészi ismereteink szerint szerepeltettük.”

Az MSZMP szellemiségét idéző gátlástalanság

Schmidt szerint „az 1956-os forradalmat és szabadságharcot a közösség egészétől elvenni, azt kisajátítani akaró szűk és jól behatárolható csoport 2016-ban is az MSZMP szellemiségét idéző gátlástalansággal igyekszik megfélemlíteni és hiteltelenné tenni nemzetünk legnagyobbjait!”

Hogy az MSZMP szellemiségét pontosan kik idézik fel, azt nem árulta el, de nyilván nem arra gondolt, hogy 2016. október 23-án Áder János államfő 1956 évfordulója alkalmából előléptette a volt III/II-es operatív tisztet, Tasnádi László rendészeti államtitkárt, akinek még az emlékévben a hatalom részéről teljesen mellőzött Nagy Imre újratemetéséről is jelentettek, vagy hogy Boross Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke az 56-os beszédében az amerikai imperialisták gaztetteiről beszélt.

Schmidt fancy, trendi és szexi ünnepe

Nem ez az egy plakát nem jött össze az emlékévben.

• Schmidt Mária, a forradalomügyi kormánybiztosnak egyetlen külföldi vezetőt sikerült meghívnia az állami ünnepségre, pedig még is 2006-ban is – amikor Gyurcsány hazudozása után összecsapások voltak Budapest utcáin – 22 magas rangú külföldi vezető jött el.
  
• Máig nem tudni, mi került 50 millió forintba Desmond Child újrahasznosított dalán, amin elvileg mindenki ingyen dolgozott. A dalt sokáig nem is játszották sehol, végül csak október 23. körül szerepelt a Petőfi Rádió lejátszási listáján.
• Egy másik 56-os képpel is gond van, ugyanis nem vették meg Russel Melche fotójának jogdíját, ezért a fotós ügyvédhez fordult. Ráadásul Melche-t meghívták Budapestre, egy, az Emlékbizottság által támogatott eseményre, aminek az apropója éppen ez a fotó. A 168 óra írta meg, hogy több másik plakátot is úgy manipuláltak, hogy a militáns agresszióra, az utcai harcosok tetteire egyszerűsítsék le 56-ot, az egyetemisták, a Petőfi kör, a felvonulók, a derű nem jelenik meg.