Schmidt Mária szerint Dózsa László van az 56-os fotón, mert maga Dózsa ezt állítja, Pruck Pál különben is egy bűnöző

Schmidt Mária kormánybiztos, az 1956-os Emlékbizottság társelnöke az '56-os Emlékév kormánybiztosa végre megszólalt a Dózsa–Pruck-plakátügyben, méghozzá hosszú közleményben.

  • Mint ismert, az 1956-os forradalom 60. évfordulójára kitett plakátok egyikén egy fiatal szabadságharcos portréján Dózsa László színész-rendező neve szerepel, csakhogy jelentkezett a 2000-ben meghalt Pruck Pál unokatestvére, aki a hétfői RTL Híradóban elmondta: Pruck Pál látható a fotón, ami alá még a szerző, a Life fotósa is az ő nevét írta oda annak idején.
  • Dózsa László emiatt kedden bejelentette, hogy kegyeleti okból lemond arról, hogy a képen az ő neve szerepeljen, de azt továbbra is fenntartotta, hogy ő látható rajta. Ennek bizonyítására az RTL Klubnak elküldött magáról egy 1955-ös fotót, és egy fotót arról a sapkáról, amit 56-ban hordott, akkor is, amikor a fotó készült.
  • Szerdán a 168 óra közölte Pruck Pál lányának az 1956-os Emlékbizottsághoz intézett nyílt levelét, amiben a nő azt kérte Dózsa Lászlótól, hogy ne kegyeleti okból mondjon le arról, hogy az ő neve szerepeljen a fotón, hanem azért, mert a fotón egyértelműen Pruck Pál látható, akivel 1986-ban, a forradalom 30. évfordulóján még riportot is készítettek.
Balra az 56-os hős, középen Pruck Pál fiatalkorában, jobbra Dózsa László gyerekként (Forrás: RTL Híradó)

Schmidt Mária szerint „a magyar média egy jól körülhatárolható része 2016. október 30. óta foglalkozik az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztető kampány egyik szereplőjével”, így „az összehangolt, ugyanakkor korszakismeretet, történész-szakmai megfontolásokat nélkülöző támadásra az '56-os Emlékév kormánybiztosaként” nyilatkozattal, 10 pontban reagál.

1. „Dózsa László minden kétséget kizáróan '56-os hős, akinek szabadságharcos múltja és története több évtizede ismert. Az 1956-os emlékérem (2005), a Hűség a Hazához érdemrend nagykeresztje (2005), a Szabadságharc Hőse emlék-érem (2006), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2006) és a Nagy Imre-érdemrend (2011) birtokosának hitelességét a rendszerváltoztatás óta sem az 1956-os forradalommal foglalkozó történészek, sem a szabadságharcosok szervezetei soha nem kérdőjelezték meg! Dózsa László díjait odaítélő bírálóbizottságok soraiba – többek között – olyan szervezetek delegáltak tagokat, mint a Politikai Foglyok Országos Szövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia, a Nagy Imre Alapítvány vagy éppen az 1956-os Intézet.”

→ Érv: Dózsa László hiteles ember.

2. „Dózsa László saját sorstörténetét 2007-ben megjelent könyvében meséli el (Borbély László-Dózsa László: Bohóc vérben és vasban. Kairosz, Budapest, 2007. 216 p.), amely kötetet soha nem érte kritika.”

→ Érv: Dózsa László maga írta, hogy ő van a fotón.

3. „A szóban forgó fotó évtizedek óta jól ismert, a rajta szereplő ifjú szabadságharcost nem csak Michael Rougier, a Life magazin híres '56-os kiadásának (1956. november 12.) fotósa, de Erich Lessing is lencsevégre kapta, így szerepel róla fotó egy, az 1956-os Intézet gondozásában megjelent kötetben (Budapest 1956, a forradalom. Erich Lessing fotográfiái. Budapest, 2006. 172. pp.) is, mégpedig név nélkül! Nem véletlen az 1956-os Intézet munkatársainak eljárása: 1956-ban a gyakorlott tudósítók – védve a forradalmárokat – eleve nem írtak nevet a fényképekhez vagy gyakran tudatosan hamis névvel látták el a felvételeken szereplőket. Mindez indokolt volt, hiszen többek között a Life magazin említett számának fényképei szolgáltak sok esetben bizonyítékul a megtorlások során és vezettek halálos ítéletekhez!”

→ Ez tehát egy olyan érv, ami szerint a Life háborús fotóihoz gyakran nem szoktak nevet írni vagy hamis nevet használnak, hogy ezzel is védjék az alanyokat a megtorlástól – ezért írták oda Dózsa László képéhez a létező Pruck Pál nevét.

4. „Az ifjú szabadságharcos fényképében egyébként nem először ismertek rá »valakire«, így Nádasdy György »A 'pesti srác', akinek fényképe bejárta a világot« című visszaemlékezésében például hibásan Delkosz Jorgoszként azonosítja a fiút (In: Orbán Éva: Igazságot '56-nak! II. kötet. Szent László Alapítvány, Budapest, 2011. 145-155. pp.).”

→ Érv: egy visszaemlékezésben egyszer már hibásan azonosították be a fotót.

5. „A fényképen Dózsa László már évekkel ezelőtt egyértelműen beazonosította önmagát, ezt egy, a Terror Háza Múzeumnak adott video-interjúban, majd pedig a fotó felhasználásához szükséges írásos nyilatkozatában is megerősítette. Azt állítani, ahogyan a Dózsa Lászlót támadók teszik, hogy csupán külső szakértő azonosíthatja a fotón szereplőket, nélkülöz minden jogi alapot és nem egyeztethető a történész-szakmai megfontolásokkal sem.”

→ Itt megint az az érv, hogy Dózsa László azt mondta, hogy a fotón Dózsa László szerepel.

6. „Pruck Pál 1956-os szabadságharcos tevékenységéről máig semmilyen dokumentum nem áll rendelkezésre.”

7. „»Én senkinek be nem mutatkoztam, én nem is álltam senkinek oda, hogy fényképezzen le. Hogy hogy fényképeztek le, vagy ki fényképezett le, honnan tudják a nevem, az ma is titok előttem« – nyilatkozta a Velünk élő történelem című kádárista propagandaműsorban 1986-ban, melyben kizárólag az »ellenforradalom« megrögzött hívei szerepeltek. (főszerkesztők: Berecz János, Radványi Dezső)”

8. „Tudjuk, hogy Pruck Pál többszörösen büntetett köztörvényes bűnöző volt, akit a Kádár-rendszer legelvetemültebb propagandistái (köztük Szabó László, a Népszabadság újságírója és a Kékfény műsorvezetője) visszatérően szerepeltettek a forradalom lejáratásának igazolására.”

→ Érv: Pruck Pál bűnöző.

9. „1990 óta Pruck Pál családtagjai egyszer sem jelentkeztek, pedig a nevezett felvétel és Erich Lessing fotója széles körben ismertek voltak.”

→ Érv: Pruck Pál rokonai nem jelentkeztek, pedig a fotó híres volt, és sokszor nem írták oda, hogy ki van a fotón.

10. „Kérdéseket vet fel az is, hogy miképp kerülhette el Pruck Pál az '56 utáni megtorlást, szemben más tizenéves szabadságharcosokkal, holott a Life magazin rendhagyó módon szerepeltette nevét!”

→ Érv: gyanús, hogy elkerülte a megtorlást Pruck Pál – aki egyébként egy többszörösen büntetett bűnöző.

Schmidt Mária, az 1956-os emlékbizottság társelnöke (balra) és Kocsis Máté (Fidesz-KDNP), a főváros VIII. kerületének polgármestere a Pesti srácok emlékpark megnyitóünnepségén a Horváth Mihály téren szeptember 23-án. (Fotó: Balogh Zoltán / MTI)

Schmidt Mária ezt a konklúziót vonta le az esetből: „Nem ez az első alkalom - és tartok tőle, hogy nem is az utolsó -, amikor egyes sajtóorgánumok és újságíróik 1956 hőseinek hitelét akarják rombolni. Jómagam, aki az 1956-os Emlékbizottság számos tagjával együtt még emlékszem az 1956-os forradalom »ellenforradalommá» hazudására és bemocskolására szervezett több évtizedes lejárató kampányra, nem csodálkozom, hogy vannak, akik ma is ezt a gyakorlatot folytatják.”

A fotó ügyében pedig ezt az álláspontot rögzíti:

„Jelen ismereteink szerint a felvételen Dózsa László szerepel, az a Dózsa László, akinek '56-os hősiességét mindeddig támadás nem érte, a neki adott nagyszámú elismeréssel pedig a szakmai és '56-os szervezetek egyaránt igazolták őt.”

Schmidt Mária szerint szégyenteljes, hogy „az 1956-os forradalmat és szabadságharcot a közösség egészétől elvenni, azt kisajátítani akaró szűk és jól behatárolható csoport 2016-ban is az MSZMP szellemiségét idéző gátlástalansággal igyekszik megfélemlíteni és hiteltelenné tenni nemzetünk legnagyobbjait!” Különösen felháborítónak tartja, hogy

„a 168 óra című hetilap és annak online kiadása folyamatosan meggyalázza szabadságharcosaink fotóit. Nem elég a kegyeletsértés, amelyet a hetilap október 20-i címlapjával követett el, most egy igazolt szabadságharcost igyekeznek hiteltelenné tenni.”

Eörsi László eseménytörténész egyébként – akit 1956-tal kapcsolatban nehéz lenne szakmaiatlansággal vádolni – a 168 órának adott interjúban elmondta, hogy szinte minden részlet, amit Dózsa László az 56-os szerepéről mesélt, úgy, ott és akkor valószínűleg nem történhetett meg, ahogy mondta; sem a repülőgépes bombázások, sem az a bizonyos tömeges kivégzés, sem a kalasnyikovok előkerülése, sem Dózsa gyerekkori barátja, Klein Robika halála nem bizonyított abban a formában, ahogy Dózsa előadta.

;