Három hete kaptunk egy levelet az Országgyűlésből, amiben értesítettek, hogy feloldják a tiltást, ami miatt az őszi ülésszak nagy részében a 444 szerkesztőségéből senki nem mehetett be a parlamentbe. A levélben azt írták, hogy a tiltást csak 5 kollégánk, Ács Dániel, Botos Tamás, Herczeg Márk, Plankó Gergő és Tamás Bence Gáspár esetében tartják fenn, mert ők annyira megsértették a T. Ház méltóságát, hogy Kövér László azt mostanáig képtelen volt kiheverni.

Ennek megörülve Czinkóczi Sándor és Halász Júlia már két videót is készítettek a parlamentben, és úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van. Ezért döntöttem úgy csütörtökön, hogy elmegyek Lázár János és Kovács Zoltán rendszeres heti sajtótájékoztatójára a parlamentbe, úgyis van jópár téma, amiről kérdezni lehetne Lázárékat. Kérdeztünk volna:

• a CEU-ról,
• Sorosról,
• az EU-s pénzek felhasználásról,
• az Állítsuk meg Brüsszelt! kampányról,
• az orosz és az amerikai kapcsolatokról,
• és sok hasonlóról.

Oda is értem a parlament elé 13:40-re, azaz 20 perccel a kettőre kiírt sajtótájékoztató előtt. Semmiképp sem akartam késni, nehogy most meg ebből legyen baj.

A kapunál azonban gond akadt, azt mondta az őr, hogy nem vagyok rajta a listán. Persze én regisztráltam, fel is hívtam a Kormányszóvivői Irodát (ahol regisztrálni kellett), hogy mi a helyzet. Itt azt mondták, valóban regisztráltam, de „a rendszer nem tudta befogadni a nevemet” (erről persze nem szóltak, csak akkor derült ki, mikor már ott voltam a parlamentnél).

Lázas telefonálgatásba kezdtem, a Kormányszóvivői Iroda és a Miniszterelnöskég is segítséget ígért.

Aztán fél 3 után (mikor már rég tartott a sajtótájékoztató), kiderült, hogy nem mehetek be, mert

név szerint ki vagyok tiltva a parlamentből.

Hiába emlegettem a telefonban és mutogattam az őrnek a szerkesztőségnek küldött levelet, hogy azon nem szerepel az én kitiltásom, nem mehettem be.

Ezután felhívtuk az Országgyűlés sajtóosztályát, ahol azt mondták,

dehogy vagyok kitiltva,

és sűrű elnézések közepette biztosítottak arról, hogy be fognak engedni.

Ezután felhívtam a Kormányszóvivői Irodát, hogy adják le újra a nevem, mert megpróbálnék újból belépni. Már ők is jelezték, hogy még mindig nem fogadja be a nevem a rendszer, de én mégis odaléptem az őrhöz, bízva az Országgyűlési Hivatal támogatásában.

Természetesen még mindig nem volt a listán a nevem.

Újra telefon a parlament sajtóosztályának. Elnézést kérnek, mindjárt intézik. 20 perc várakozás. Telefon. A parlament sajtóosztálya azt mondja, telefonáltak az őrségnek, és már be fognak engedni.

Az őrnél persze még mindig nem volt meg a nevem, és azt mondta, hogy nekik bizony nem is telefonált senki.

Újabb 20 perc várakozás után, 15:40-kor visszamentem a szerkesztőségbe. Itt újra felhívtam a parlamenti sajtóosztályt, azt mondták, nem tudják, mi történhetett, ők bizony telefonáltak az őrségnek. Nagyon sajnálják, és többet nem fordul elő.

A sajtótájékoztatóról persze így is lemaradtunk.