• Ebben a vállalati kultúrák túlkapásairól szóló gondolatébresztő cikkünkben kerestük a tragikus/komikus/tragikomikus történeteket a szabad világ legidiótább céges kultúráiról.
  
• Érkezett is rengeteg vicces, abszurd vagy szomorú történet, ezek közül válogattunk. A cégeket nem nevezzük meg, a szereplőket álnéven említjük.
• „Ó, micsoda tréfa! Nincs szükség rostélyokra, a pokol – az a Többiek.”
  

Medencés buli és a csónakban hagyott munkaerő

Klotild két történetet is küldött. igaz, ezek még 10 éve történtek, ma már a legtöbb cég nem költ ilyenekre. (Az új divat, hogy a dolgozóktól várják el a költségek összedobását.)

Az első sztori egy kisebb kellemetlenségről szól: „Nagyon gáz nyári »jutalom« a csapatnak, ha a cateringet medence mellett szolgálják fel, ahol lehetőség van csobbanni egyet. Nem tudom, melyik megalázóbb, ha valaki irodai ruhában üldögél az árnyékban, vagy megpróbál versenyezni a 20 évesekkel, és fürdőruhában mutogatja eddig takargatott testrészeit. Ezekről a rendezvényekről persze azonnal fotók is készülnek, és évekig lehet röhögni rajta.”

A másik történetből az derül ki, milyen, amikor nem gondolják végig jól a csapatépítést: „Komppal mentünk egy szigetre, ahol csapatépítő sporttevékenységekben vettünk részt, 20-tól 70-esig. Szerencsére az egyes feladatok nem voltak kötelezőek, például szikláról leereszkedés, de egyértelműen jobb »csapatjátékosnak« számított, aki legyűrte a félelmét.

Viszont hazafelé a komp már nem jött értünk, 5-6 személyes csónakokkal kellett kievezni a célállomásra a Dunán. Mindezt előre nem közölték a résztvevőkkel, választási lehetőség nem volt.

Néhány darab mentőmellény rendelkezésre állt azoknak, akik féltek.”

Kapcsolódó klasszikus videó:

link Forrás

The Koós János & Pucér Nő Massacre

Ubul története egy igazi, Office-ba illő buliról szól: „Valószínűleg nem ez a pokol legmélyebb bugyra, de azért nem volt kellemes sem. A részlegünket (IT-fejlesztés és -support) egy nagyvállalatból kiszervezték egy magyar kisvállalkozáshoz, akik erre szerveztek egy kis ünnepet régi és új kollégáknak a Balaton mellett. A kaja elfogadható volt, de amikor végeztünk, sajnos színpadra lépett Koós János, sikeresen ki is ürítve az éttermet, egy szegény kolléga kivételével, akiről kiderült, hogy rajongó, és élete álma teljesült.

A koncert után betoltak egy asztalon egy pucér csajt, akiről a tequilázáshoz le lehetett nyalni a sót, és szájjal leszedni a citromot.

Egy kb. 120 fős bulit kell elképzelni. Nem csak én nem csatlakoztam.”

link Forrás

Ketten(!) nem tapsolták meg az új terméket

Margit azt mesélte el, miért bocsájtották el egy amerikai központú, globális cégóriástól: „Egy új termék sales training-jén vettem részt, Orlandóban, 5 csillagos hotelben. Színpad, rivaldafény, füstgép… és megjelent az ÚJ TERMÉK. A Föld minden országából összegyűlt emberek felálltak, és az amcsik nagy buzdítására ütemesen tapsolva skandálták az ÚJ TERMÉK nevét. Összenéztem a mellettem ülő román kollégával. Mi ketten nem tapsoltunk.

Az első szünetben már behívattak bennünket, külön-külön, hogy miért nem tapsoltunk.

Én elmondtam, hogy ez a skandálás nagyon rossz emlékeket idéz fel a volt szocialista országokból érkezőkben. Amire hazajöttem, itthon már tudta a főnököm, hogy bomlasztom a közösséget. Tájékoztatott, hogy ezzel a mentalitással előmenetelre nem számíthatok, ha értem, hogy mire gondol. Önként mondtam fel, másnap.”

Ultraamatőr filmek fesztiválja

Gordon írta meg, hogy: „Nagy multinál dolgozom, 1000+ alkalmazott itthon, abból kb. 300 a központi irodában. Költségmegszorításoknak hála – többnyire tényleg hála – az utóbbi években már nem költöttünk fellépőkre, helyette házon belül oldottuk meg a karácsonyi parti entertainment részét. Pár éve történt, hogy az a remek ötlete támadt valakinek, hogy minden osztály forgasson amatőr filmet, még valami minimál budget is volt rá. Igazából nem volt olyan rossz a forgatás, tényleg csak az vett részt benne, aki akart. Na de a bemutatás! Az amatőr filmeknek van egy olyan jellemző tulajdonsága, hogy szarok. Főleg, ha nem is amatőr filmesek, hanem logisztikusok meg könyvelők csinálják őket. Az első 5 perces retteneten még lehet nevetni, a másodiknál még mosolyogsz, na de a kilencediknél már a falat kaparod, és átkozódsz, hogy ugyancsak a megszorításoknak hála már csak 2 italkupon jár, amivel megfelelő szintre tudnád zsibbasztani az agyad.”

Ennél van, ahol sokkal súlyosabb a helyzet. Ez a 2015-ös videón még csak az állásinterjú-fázist örökíti meg, ráadásul az összes meghirdetett pozícióra, még a beígért helyekre is, és nem csak a vendéglátósoknak, vagy kötelezően jópofa jegykezelőknek kellett bohóckodniuk:

link Forrás

Fejtágító költészet a vállalati „értékekről”

Gerzson mesélte el, mi volt a legalja: „Egy évig bírtam egy nagy számítástechnikai multinál, és az volt a tapasztalatom, hogy nemcsak a csapatépítő programok, hanem a »fejtágítók« is vállalhatatlan, és egy gondolkodó ember méltóságán aluli feladatokkal voltak tele.

A legalja azt hiszem az volt, amikor a vállalat 3 nagy értékét próbálták belénk sulykolni, és az volt a feladat, hogy ezekkel a kifejezésekkel írjon verset az ember.

Nem én voltam az egyetlen, aki letette a tollat, de azt hiszem az adekvát válasz egy tömeges kivonulás lett volna a teremből (vagy a cégtől). Valahogy így képzelem el, amikor óvodásokkal május 1-i felvonulásra készíttetnek transzparenseket vagy valamelyik Kedves Vezetőhöz szóló dalokat énekeltetnek. Sosem értettem, miért volt kötelező szinte minden hónapban valamilyen továbbképzésen részt venni, tele ehhez hasonló agyatlan feladatokkal, amelyek azon kívül, hogy szolgalelkűségre és saját magad szembeköpésére kényszerítenek, semmire sem jók. Vagy ez a cél, hogy ha ilyen mértékű önmegszégyenítésbe bele tudnak hajszolni, akkor már kezesbárány leszel más helyzetekben is? És a kollégák egy része önként és dalolva segédkezik egy ilyen helyzet megteremtésében és a nyomásgyakorlásban?”

A vezető asszisztense parázson járás után törte el a kezét deszkatörés közben

Rozália elképesztően kemény csapatépítő története talán a műfaj csúcsa: „2013-ban a híres Idiotizmus Zrt. csapatépítése Balatonkenesén a céges üdülőben a következő volt.

Parázson járás, és kézéllel történő fa jellegű deszkák összetörése.

link Forrás

Egynapos tréning volt, amin tűzugrás is szerepelt, ez kevésbé volt veszélyes. A parázson járást vezetőink kezdték, és az összetartás jeleként elvárás volt a próbán való részvétel. A résztvevők természetesen leitták magukat, és így bizonyították bátorságukat, valamint a csapathoz való tartozásukat. A deszkatöréstől a vezető asszisztensének megrepedt a csuklója, az eset után sokáig kötésekben rohangált. Jómagam már csak hobbiként zongorázom, így erre hivatkozva ki tudtam maradni az ügyből. A parázson járás visszautasítását a fájdalomtól való félelemmel indokoltam. Azok, akikkel elborzadva figyeltem az eseményeket, már velem együtt nem dolgoznak a cégnél.”

Ha neked is van hasonló élményed, ír meg a herczeg(kukac)444.hu emailcímre!