Fél órával a hivatalos kezdés után, este fél hétkor indult meg a tömeg a Szabadság térről, a mostanában a hírekben újra sokat szereplő szovjet emlékmű elől. Ugyan a hangosítás nem volt a legprofibb, de a több tucat sárga mellényes, momentumos szervező, és a momentumos zászlók jelezték, hogy több parlamenti pártot is le tudnak nyomni szervezettségben.
Az elmúlt hetekben a CEU-ellenes törvény és civilek vegzálásáról szóló törvénytervezet ellen szervezett, pártokhoz nem kötődő tüntetések után már nem volt annyira izgalmas és lelkesítő átsétálni a belvároson, a tömeges skandálások és a felszabadító bajszosszarozás is jórészt elmaradtak, még ha a most utcára vonuló emberek jó része korábban is kint volt. (Bár az Andrássy útnál és a kisebb utcákban azért már zengett az „Európa, Európa!”)
Az orosz nagykövetségnél felállt rengeteg rendőrt látva sokan fújoltak, de még így is kifejezetten békés volt a tömeg, Bayer Zsolttól kezdve Németh Szilárdon át, Orbán Viktoron keresztül Hollik Istvánig nehéz lesz megint viszkető tenyérrel pofonos ládát emlegetni, mert ezt a társaságot tényleg csak egy munkásőr láthatta fenyegetőnek.
A – jelek szerint technikai okokból a – Hősök tere elülső részén felállított, lila fényekkel kivilágított színpadhoz aztán 20 óráig várták az időközben talán 10 ezer fősre is duzzadt, hömpölygő, igen vegyes, de azért többnyire fiatal, és legalább középosztálybeli emberekből álló tömeget. Ugyan eközben Punnany Massif, Kispál és a Borz, Szabó Balázs bandája, Kozmosz és még Pixies is szólt, azért szerencsére még érintőlegesen sem volt Ha én rózsa volnék.
A tüntetés elején lement a nemzeti érzelmek húrján játszó kampányvideójuk, és volt himnuszéneklés is, majd Hajnal Miklós felvezetője után Soproni Tamás és Pottyondy Edina elnökségi tagok, illetve Fekete-Győr András pártelnök beszélt. (Arról, hogy mit mondtak, itt írtunk hosszabban.) Annak ellenére, hogy először beszéltek ezrek előtt, a közönség visszajelzései alapján kifejezetten lelkesítőek tudtak lenni.
Időnként fülsértően üvöltöttek, és kezdő motivációs guruként hadonásztak, de amikor Soproni dühöngött a Kreml magyarországi befolyásszerzése miatt, vagy amikor Pottyondy sorolta hosszan, milyen sokat köszönhetünk az Európai Uniónak, miközben a korrupt magyar kormány kamaszként vagdalkozva támadja Brüsszelt, az találkozott azzal, amit a tüntetők is gondoltak. (Az is igaz, hogy a konkurens szónokok az elmúlt években olyan nevek voltak, mint Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc, Molnár Gyula, Fodor Gábor vagy Schiffer András, szóval a mérce nincs kifejezetten magasan.)
Fekete-Győr András pártelnök beszélt a leghosszabban, aki konkrétumokat is mondott. Az egyik, kevésbé fontos állítása az volt, hogy október 15-re kijön a párt választási programja, pontosabban kormányprogramja.
A másik az volt, hogy a pártnak és a táborának egy éve van. Fekete-Győr februárban még azt mondta hogy a 2018-as helyett csak a 2022-es választáson lehet reálisan győzni. Bár ezt már akkor finomította, a mostani tüntetés szerint a Momentum az elmúlt idők sikeres, új politikai erőihez hasonlóan, a semmiből, nagyon rövid idő alatt akar csúcsra törni. Ettől még nagyon messze vannak, a beszéd legjava alapján továbbra is építkezni akarnak. Hogy milyen részletei vannak az ideológiájuknak vagy például a gazdasági elképzeléseiknek, még nem tudni, egyelőre a Putyin-ellenes, EU-párti narratíva a biztos, és ez ma 10 ezer budapestinek elégnek is tűnik.
Fekete-Győr sokat beszélt arról is, hogy a Fidesz a félelemben tartásra játszik, és erről azt mondta: „Megfigyelhetnek, követhetnek, lehallgathatnak minket, de nekünk, ellentétben velük, nincs semmi rejtegetnivalónk. Ráküldhetik a NAV-ot a helyekre, a vállalkozásokra, akik vendégül látnak vagy támogatnak minket, de nem fognak találni semmit, mert nem mi lopjuk szét az országot.” A hatalom megtorlásától tartóknak azt üzente, hogy a Momentum közössége meg fogja őket védeni.
A Momentum tüntetése részben talán azért is volt hatásos, mert míg a parlamenti pártok ma viszonylagos érdektelenségben majálisozgattak, addig a friss, a kormányhoz képest természetesen, de még az ellenzéknél is globalizációpártibb politikai erő a 2004-es EU-csatlakozás 13. évfordulója miatt tüntetett május 1-én. Meg persze sokkal inkább az, hogy a Momentumnak még sok lehetősége sem volt lejáratni magát. Ez abból is látszott, ahogy a párt aktivistáinak pénzgyűjtő dobozaiba ezreseket dugdosó öregebbek mondogatták, hogy: „Éljenek a fiatalok, hajrá Momentum!”
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.