Aki már volt lakógyűlésen tudja, hogy ezek a hungarikum-rendezvények a pokol legmélyebb bugyraihoz hasonlóak. És most képzeljen el a kedves olvasó egy olyan lakógyűlést, ahol több száz, esetenként a remegésig ideges, többnyire idős ember arról panaszkodik, hogy évek óta nem tud aludni a zajtól, és nem bírja tovább, hogy a lépcsőházba hozzák be a kuncsaftjaikat a kurvák, az eldobált kotonoktól pedig lépni sem lehet. És ez egy olyan lakógyűlés ám, ahova a gyáva közös képviselő, az egyetlen, aki megoldhatná a problémákat, pofátlan módon még el sem megy. Na, egy ilyen lakógyűlésre került sor csütörtökön este a Király utcában, ahol a Belső-Erzsébetváros bajairól lehetett panaszkodni.

A 444 is megírta egy hónapja, hogy van egy kis civil mozgolódás a VII. kerület mindenki által csak bulinegyedként ismert belsejében. Élhető Erzsébetváros (ÉE) néven elindult egy szervezet, amely egy Facebook-csoportra építve igyekszik valamit tenni azért, hogy 

aki aludni akar a Kazinczy utca környékén, az legalább éjjel aludhasson.

Az ÉE-nek nincs könnyű dolga, Vattamány Zsolt polgármester és a képviselőtestület fideszes része annyira nem kiváncsi a véleményükre, hogy még egy rendkívüli közmeghallgatást sem voltak hajlandóak összehívni, amin a helyiek elpanaszolhatták volna a problémáikat. Pedig azt, hogy az utóbbi években beindult, ma már több száz szórakozóhelynek és kocsmának, valamint megszámolhatatlanul sok hivatalos szálláshelynek, hostelnek és a szürke zónában múködő airbnb-lakásnak otthont adó városrészben vannak problémák, azt senki sem tagadhatja.

A kerület irányítói ugyan bármiféle kommunikációtól elzárkóztak, de az ÉE-nek sikerült elérnie, hogy Kiss Szabolcs VII. kerületi rendőrfőkapitány elfogadja a meghívásukat, és eljöjjön a csütörtök délutáni lakossági fórumukra. Legalábbis így volt egészen csütörtök délelőttig, amikor Kiss közölte a szervezőkkel, hogy a BRFK megtiltotta neki a rendezvényen részvételt, és még azt is, hogy ezt írásba adja.

A szervezők természetesen meghívták a fórumra - az egyébként nem a kerületben élő - Vattamány polgármestert és egyéb erzsébetvárosi potentátokat, de közülük szinte senki nem jött el. Kár, mert felmérhették volna, hogy a Király utca 11-et még nem játszottak ki a vendéglátóiparnak, pedig csak egy kicsit kellene lerohasztani, aztán jöhetne a már olajozottan működő ügyeskedés.

Ha a kerület vezetői is átverekedték volna magukat a délután hatkor már hömpölygő turistatömegen, ők is láthatták volna azt a meglepően sok embert, aki azért érkezett, hogy végre meghallgassák. A közönség többnyire elég idős emberekből állt, azokból, akik bár itt élnek, már észre sem vehetőek a bulinegyed utcáin, annyira elvesznek a kerületbe csak szórakozni érkezők közt. Sokan közülük régi ismerősként üdvözölték egymást, és olyanokat mondtak, hogy „van az a hölgy, tudod, a Kertész utcában, akinek a férjének mind a két lábát levágták”.

Egy társasházi lakógyűlésen sem könnyű kordában tartani az indulatokat és az össze-vissza csapongó hozzászólásokat, itt pedig gyakorlatilag lehetetlen volt. Az ÉE moderátora viszonylag jól kombinálta a szelídséggel és a határozottságot, de a polgármester és a rendőrkapitány távollétének bejelentésétől a közönség jelentős része olyan idegállapotba került, amivel maga Assisi Szent Ferenc sem nagyon tudott volna mit kezdeni. Így hát miután a szervezet képviselője rövid bevezetőjében elmondta, hogy ők alapvetően csak egy valódi csendrendeletet szeretnének, és átadták a mikrofont a résztvevőknek, záporozni kezdtek a sérelmek:

• „Annyira nincs szigetelés, hogy nemcsak a zenét hallom, hanem azt is, amit a közönség ráénekel.”
  
• „Pontosan meg tudom mondani stílus alapján, hogy épp melyik szórakozóhelyről jön a zene, mert egyszerre két helyet is hallunk.”
  
• „Letépkedik magukról a ruhát az utcán, hiába szólok rájuk öt nyelven.”
  
• „A pihenéshez való alkotmányos jogunkat veszik el.”
  
• „A WHO is kimutatta, hogy a zaj káros az egészségre.”
  
• „Teljesen kivagyok már idegileg, cukorbeteg vagyok, magas a vérnyomásom, 180 felett ki kell hívnom az orvost, rendszeresen jön ki hozzám este a mentő.”
  

És ezek még csak a jogos, ám elkeseredett és részben nem a lakógyűlés témáját érintő panaszok. Mint minden lakógyűlésen, itt is mikrofont tudtak ragadni a közösség teljesen elszállt tagjai is, mint például az idős úr, aki arról kezdett beszélni, hogy azért van ilyen sok fiatal a kerületben, mert a szüleik nyugatról ideküldik őket, hiszen tudják, hogy itt biztonságban vannak. És azért neki az egyik szeme nevet, mert tudja, hogy abból a pénzből, amit a külföldiek itt elköltenek, majd lehet rangos sporteseményeket rendezni és hosszabb kerítést építeni a határra.

Ahogy már a Facebook-csoportot figyelve is sejteni lehetett, az utóbbi években sokat látott erzsébetvárosiakat mintha a VI. kerületből átköltözött Instant és a Fogasház egyesülése borította volna ki végleg. Az Akácfa utcában így létrejött, 1000 főnél is jóval többet befogadni képes szórakoztatókomplexum, amiben lassan egy tucat különböző kocsma és klub kap helyet, reggel hatig van nyitva minden nap. Ez azt jelenti, hogy már este - főleg külföldiek - százai sorakoznak az utcán, a nem sokkal a zárás után a sarki óvodába gyerekeiket vivő szülők pedg szar, szemét és törött üvegek között kénytelenek lavírozni.

Én a VII. kerületnek egy valamivel csendesebb - de nem ám teljesen csendes! - utcájában lakom, és el nem tudom képzelni, hogy lehet minden éjszaka a Fogasház melletti házakban aludni próbálni. Akkor már tényleg inkább minden nap egy ilyen lakógyűlés, ahol nincs, aki megoldást kínáljon az egybegyűltek problémáira, és az egybegyűltek jelentős része is képtelen nemhogy a saját bajait érthetően megfogalmazni, de legalább csendben végighallgani, amíg más meg igen.

Feltűnt a rendezvényen néhány bátor vendéglátós is, akiknek a részéről mintha szintén lenne valami mozgolódás, közös kompromisszumra törekvés. De bármit mondtak, a bulinegyed lakóközössége csak hurrogni volt képes - igaz, az a szórakozóhely-tulajdonos sem bizonyult hatékony tárgyalónak, aki mondanivalóját azzal kezdte, hogy „amikor önök megszülettek, még csak 2,5 milliárdan éltek a Földön, ma pedig már 7 milliárdnál is többen vagyunk”. Kifejezetten vicces volt, amikor az átlalános felhördülésbe egy elnyúzott hang még azt is belekiabálta, hogy „kit érdekel, aludni akarunk”.

Pedig a nem teljesen becsavarodott helyieknek mintha világos lenne, hogy nem a szórakozóhelyek ellenében, hanem velük együtt lehet csak megoldást találni a problémákra. És azt is nyilván jól látják, hogy vannak helyek, amelyek tulajdonosaival lehet beszélni. Többek közt a Klauzál téri Kisüzem és Stika neve hangzott el, valamint a már a júniusi fórumon is említett Szimpláé.

A legérdekesebb példával pedig az a Rákóczi úton élő férfi jött, aki elmesélte, hogy az ő házukban, ahol több kocsma és 7 hostel is van, összefogással sok mindent el lehetett intézni. Az hagyján, hogy a kocsmáktól pénzt szednek, hogy a járda takarítva legyen, a hosteleknél pedig elérték, hogy csend legyen, még „a stricikkel is lehetett beszélni”, hogy az általuk futtatott lányok ne a ház lépcsőházában üzleteljenek a kuncsaftjaikkal.

Egyszerre volt ez szép példa a magyar állam teljes szétesésére, és arra, hogy igenis van még ebben az országban, sőt, még a Belső-Erzszébetvárosban is civil kurázsi.

Sajnos a jelenlévők nagy része kevésbé tűnt proaktívnak, és végig azon morogtak, hogy ennek a fórumnak így semmi értelme, hiszen akik megoldhatnák a problémákat, el sem jöttek. Ugyanakkor gyönyörű példáját adták a legendás magyar pesszimizmusnak, amikor az ÉE lelkes képviselője arról beszélt, hogy hiába nincs itt senki a kerület vezetéséből, „több mint 600 embernek nem lehet nemet mondani”. „Dehogyneeeeeem” - horkantak fel a sokat látott VII. kerületiek.

Az erzsébetvárosi önkormányzatban egyébként elvileg nincs többségben a Fidesz, mivel Vattamány Zsolt pártjának csak nyolc helye van a 17 fős testületben. De mivel az ellenzék sem teljesen egységes - Vattamányt például megverhették volna 2014-ben, ha nem három különböző balliberális jelölt indul ellene - és sok fontos rendelethez kétharmados tőbbség kell, sőt, a kerület életét szabályozó döntések jó része a fővárosi önkormányzatban vagy egyenesen az országgyűlésben születik meg, a kormánypárt embereinek támogatása nélkül nincs esély változásra.

A fórumon felszólaló három kerületi ellenzéki képviselő is azt ismételgette, hogy a helyiek ne a politikától várják a megoldást, hanem éljenek a jogaikkal és lehetőségeikkel, gyakoroljanak nyomást az önkormányzatra, és úgy általában is próbálják meg maguk megoldani a problémáikat. A rendezvényen egyedüli kerületi vezetőként megjelent rendészeti igazgatót, Somogyi Balázst elnézve, aki a fiatal fideszes generációkra jellemzően túl szűk öltönyt, túlságosan megcsinált frizurát és totális semmitmondást hozott csak magával, az ellenzéki képviselők javaslata, hogy senki ne a politikára várjon, különösen észszerűnek tűnt.

Kerületi választások csak 2019-ben lesznek, és a Fidesz matekozhat úgy, hogy a bulinegyedbe eső három választókerületből kettő már most sem az övék, azokkal nincs mit tenni, és ha el is veszítik a harmadikat, valahol Külső-Erzsébetvárosban megszerezhetik a többséget. A szétforgácsolt ellenzékben, végső esetben a kormány által kitartott „ellenzéki” pártok kooperációjában pedig mindig bízhatnak. A belső-erzsébetvárosiak pedig felőlük nyugodtan fórumozhatnak saját magukkal az idők végeztéig.

„Miért hagyjuk el a helyet, ahol születtünk?” 

- tette fel a persze méltányolható, de jellegzetesen magyar kérdést a lakógyűlés egyik résztvevője. Hihetetlen belegondolni, hogy vannak emberek, akik tényleg nem tudnak rendesen aludni évek óta, de akkor sem költöznek néhány kerülettel arrébb, ha a vágtató erzsébetvárosi ingatlanáraknak köszönhetően egyébként ezt megengedhetnék maguknak. „Jó itt lakni, öt percre az Operától, menjen el a turista, aki nem tudja ezt értékelni” - mondta egy másik erzsébetvárosi, valóságos tapsvihart kiváltva sorstársaiból. Ami szintén jogos igény lenne valamilyen elképzelt, ideális világban, csak hát Budapest belvárosa 2017-ben biztosan nem az.