Alig ért véget a vizes világbajnokság, Fürjes Balázs, a kiemelt fővárosi projektek kormánybiztosa, vizesvébé- és olimpiaügyi megbízott előbb tökéletesre értékelte a megrendezett eseményt, majd közölte, hogy ez a két hét is bebizonyította, hogy nekünk járt volna a 2024-es olimpia, sőt, szinte már oda is adták nekünk, de aztán legyilkolták az álmot. Ez nem kizárólag Fürjes mantrája, Mráz Ágoston, szorosan kormányközeli elemző még ezt a szintet is tudta emelni, amikor egy francia barátnő nyakába varrta a budapesti olimpiai projekt elbukását. 

Mielőtt nyilvánosan kerékbe törik az álomgyilkos Momentum tagjait, a népszavazási kérdőív aláíróival együtt, érdemes azért végiggondolni, hogy a vizes vébé valóban annak a bizonyítéka volt-e, hogy az olimpiát is simán megrendeztük volna. Hiszen Orbán Viktor szerint mi legfeljebb egy foci vébét nem tudnánk megrendezni, minden mást innentől kezdve igen. 

A vizes vébé azt bizonyította be, hogy meg tudunk rendezni egy eseményt, azt nem, hogy ehhez valóban eszetlen sok pénz kell.

A vizes vébé azért egy olimpiához képest minimálprojekt. A vébéhez kellett egy darab nagy medence, 12-15 ezres lelátóval, egy másik, feleekkora nézőtérrel a vízilabda meccsekre, még egy a szinkronúszóknak, több edző- és bemelegítőmedence, egy óriási, pár napra felépített toronyugrótorony és egy tó, amiben lehet úszni. 

Nem kevés, nem akarom leszólni, de azért egy közepes európai város megbirkózik ezzel a kihívással. Önkéntesek kellenek még, akik mosolyognak és beszélnek legalább angolul, valamint szálláshelyek. És rengeteg pénz. De annyi, amennyi például túl sok a mexikói Guadalajarának, sőt még az aprópénzzel igazán nem szöszölő Dubajnak is. Ez a két város öt éven belül adta vissza a vizes világbajnokság rendezési jogát. Előbb Barcelona ugrott be, korábbi olimpiai és vizes vébé rendezőként sok minden nem kellett már építeniük. Aztán mi, akik az előző házigazda, Kazanytól eltérően nem elégedettünk meg azzal, hogy egy stadionban ideiglenes medencét építenünk a lelátók elé, amit a vébé után elbontunk, hanem egy komplett új uszodakoplexumot ígértünk, és azt is vállaltuk, hogy akkor két éven belül felhúzzuk. Minek is használtunk volna erre egy új stadiont. 

Mi következett ebből? Hogy semmire sem volt sok idő, ami pompás aprópó volt arra, hogy ne kelljen semmire sem nyíltversenyes közbeszerést kiírni. Ráadásul a sürgősség miatt az árak emelkedését is meg lehet indokolni. Az összköltség is, a központi uszoda is sokszorosa lett annak, mint amivel eladták a magyaroknak eredetileg vébét. Mindezt azzal a kommunikációval fedték el, hogy az a lényeg, hogy mi rekord gyorsasággal építettük meg a Duna Arénát, aminek a világ a csodájára jár. Hogy közben el kellett fordítani és totálisan áttervezni az épületet, mivel egy kamu látványtervet adtunk be a pályázatra? Ez is igaz, de azért, hogy olyan legyen, ami már az olimpiai feltételeknek is megfelel. Mintha korábban nem lehetett volna tudni, hogy a vizes világbajnokságot az olimpia előszobájának szánjuk. 

Ha abban az illúzióban ringatjuk magunkat, hogy mi lenyomtuk volna Párizst és Los Angelest is, érdemes megjegyezni, hogy a budapesti olimpiához szükséges létesítmények pont olyan, kamu látványrajzokon léteztek, mint amilyen a Duna Arénáé volt. Miközben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság pályázati ismertetőjéből az derül ki, hogy Los Angelesben és Párizsban is 97 százalékig már teljesen készen vannak vagy már építik az olimpiához szükséges létesítményeket. Érdemes elolvasni azt az őszinte elhűlést, amit egy magyar sportvezetőben váltott ki a két konkurens pályázat megismerése, és akiből kibukott, hogy Los Angeles már most meg tudná rendezni az olimpiát. Ami a járulékos infrastruktúrát illeti: Párizsban 13 metróvonal van, de 2024-ig további négy metróvonal építését tervezik. Ehhez képest Budapesten az oroszoknál felújított metrószerelvények üzembe helyezése is problémát okoz, a külföldiek megcsodálhatták a régi szovjet metrókat. Persze, tudjuk, fakockaszabotázs. 

Nálunk azzal számolt a 2015 nyarán frissített olimpiai megvalósíthatósági tanulmány - ami egyéb számítások híján a bibliája volt a Budapest 2024-projektnek -, hogy csak kifejezetten a sportlétesítményekre 442 milliárdot kell fordítani. Ebben benne van az esetleges ingatlanvásárlás, előkészítés, a végleges és az ideiglenes épület felépítése, utóbbiak elbontása. 

Hogy ez milyen szinten alultervezett, arra jó példa éppen a vizes vébé több helyszíne, amiről még legalább nagyjából tudjuk, mennyibe is került valójában. Fölfelé persze még lehetne eltérések. Az akkor még Dagály Úszókomplexum néven szereplő Duna Arénára 30 milliárd számoltak a tanulmány készítői, 43 milliárd lett a vége, ami több, mint 30 százalékos túllépés. (Ráadásul a kezdet kezdetén 8 milliárdot emlegettek.) Balatonfürednél a hosszútávúszást a vitrolázással együtt kiszámolták 1,4 milliárdos költségre. Most pontosan tudjuk, hogy ott aztán minden a FINA-fedőneve alatt végeztek el, csak a mélygarázs 1,8 milliárdja több, mint amivel az olimpiai tanulmányban számoltak. 

A Műjégpályára is 1,4 milliárd volt beírva. Fürjes Balázstól tudjuk, hogy az olimpiai pályázatból lett átemelve az ötlet, hogy a Városligeti-tóra építenek ki két ideiglenes medencét, szintén elbontandó lelátókkal, a háttérben pedig ott a Vajdahunyad-vára. Az 1,4 milliárdhoz képest 5,4 milliárdért végezte el a munkát a szerencsés nyertes kivitelező, vagyis majdnem négyszereséért, mint amivel a tanulmány írói számoltak. 

Az Új Puskást 108 milliárdra lőtték be, ahogy lefújták az olimpiát, bejelentették, hogy valójában 142 milliárd, ami megintcsak 30 százalékos emelkedés. Miután óriási csúszásban vannak az építkezéssel, ez kevesebb biztos nem lesz. A Vasas-stadion felújítására 2,2 milliárdot kalkuláltak, most 5,5 milliárdos kerettel láttak neki a munkának. 

A Millenniumi Konferenciaközpont - ahol a súlyemelés lett volna - a tanulmány szerint kijön 8,3 milliárdból. Miközben az építési költségeket egy 2013-as tanulmány 20-25 milliárd forintra tette. Ez az építkezés nagyon régóta húzódik, a Művészetek Palotája melletti telket már megvette az állam, a tervek is elkészültek.  

Csak 156 milliárd forintot azok a helyszínek emésztettek volna fel, amiket aztán el is bontottak volna. 

És van egy másik nagy probléma, amivel Fürjes Balázs kormánybiztos is tisztában van, hiszen maga is felhozta. Ő úgy fogalmazott, hogy nagyon felkapottak a magyar építőipari cégek, más szóval, kevés a munkaerő és a kapacitás a magyar piacon, ezért felmentek az árak. Fürjes a Fradi-stadionját hozta fel, amit 14 milliárdért építettek, 2014-ben. Most már szerinte duplaannyiból jönne ki. Miközben ugye nemcsak sportlétesítményeket kellene építeni, hanem az olimpiai falut, médiafalut, utakat, hidakat, vasutat, és szállodákat. Most Budapest alig tudta kiszolgálni egyszerre a vizes vébére és a Forma-1-re érkező turistákat. 

A vizes vébére hivatkozva minden, a világbajnokságot csak kicsit is érintő közbeszerzésnél lazítottak a versenyeztetési szabályokon. Az árakat ez sem csökkentette. Ráadásul olyan közbeszerzéseket is belevettek, amik a vébé szempontjból teljesen feleslegesek volt, mint a jókora csúszással elkészült margitszigeti Casino vagy a Bibó Kollégium felújítása. De kit érdekel az az aprópénznek számító 150 millió, amit azért kellett elkölteni, mert az utolsó pillanatban kiderült, hogy a megnyitóünnepséget nem lehet megrendezni a budai oldalon, a Várkert előtt a nemzetközi hajózási útvonalak és a Red Bull Air Race miatt, és át kellett szervezni az egészet Pestre. 

Így azért elég erős állítás volt Fürjes Balázstól a határozott NEM arra a kérdésre, hogy nem lehetett volna olcsóbban megrendezni a vébét?

Plusz 80 milliárd, de maradhat

Az olimpia falura, a médiafalura és a médiaközpontra további 640 milliárdot számolt egyébként a tanulmány, de ebből szerintük 300 milliárd visszafolyna az utolólagos értékesítésből. Itt van egyébként az egyik legfurcsább tétele az olimpia nevében megkezdett pénzszórásnak, aminek nincs nyoma a megvalósíthatósági tanulmányban. A totálisan értelmetlen, horroráron készülő Belgrád-Budapest vasútvonal feljújítását Szijjártó Péter bejelentése alapján arra hivatkozva tolták meg még 80 milliárddal, hogy kicsit át kell variálni a síneket. Hogy ez pontosan mit jelent, arról írtunk már, a Duna-parti volt Quaestor-telkekről pakolnák kicsit beljebb a síneket, hogy megnyissák az utat egy jelenleg lepukkant, sínektől szabdalt, de nagyon értékes ingatlan fejlesztése előtt. Ez a tereprendezés kerül 80 milliárd forintba. Itt elvileg a 17 ezer fős olimpiai falu lenne, aminek egy részét a játékok befejezése után értékesítenék, másik részéből kollégiumvárost alakítanának ki. És ebben az sem okoz döccenőt, hogy nincs már szükség az olimpiai falura. 

„A kormány az olimpiai pályázat visszavonása után is változatlanul szükségesnek tartja a diákváros megvalósítását" - válaszolta a közelmúltba a kérdésünkre a kormány. Vagyis marad a 80 milliárdos sínrendezés is.  

De nemcsak ez a projekt folytatódik annak ellenére, hogy nem lesz budapesti olimpia. Ott van a Kemény Ferenc-program, ami lényegében arról szól, hogy a pályázatban lévő létesítményeket megépíti a kormány. Mindezt a profi és amatőr sportolókra hivatkozva, olyan érvekkel például, hogy tarthatatlan, hogy nincs pályakerékpáros csarnok, vagy kajak-kenu szlalom pálya. Hogy ez azért nincs, mert egyszerűen a piacon nincs rá igény, az mindegy, a kormány megépíti. Ami azért kissé nevetségessé teszi azt a sokat hangoztatott, a vizes vébén is unalomig elkoptatott érvet, hogy az olimpia/világbajnokság nevében elköltött rengeteg milliárdot nem szabad teljes egészében a versenyrendezés költségének tekinteni, hiszen azok olyan beruházásokra is mennek, amiket amúgy is szükséges lett volna megcsinálni. Ez nem kis tétel, a vizes vébénél például a költségek több, mint kétharmadára azt mondták, hogy jaj, hát az amúgy szükséges volt, évtizedek óta tervezték. Kétségtelenül igaz, hogy a BKV képességeit eddig meghaladta, hogy indítson buszjáratot a belvárosból a repülőtérre, most hirtelen kiderült, hogy megvalósítható, de hogy marad-e a vizes események után is, azt nem tudni. 

A vizes vébénél így tornázta le Fürjes a 130-170 milliárdot maximum 50 milliárdra. Nade akkor az olimpiai pályázat lefújása után miért nem az olimpiai pályázatban is szereplő, valóban régóta megvalósításra váró tervet tartják meg, például azt, hogy vasúti összeköttetés legyen a repülőtér és a belváros között? És miért marad meg inkább a kajak-kenu szlalom pálya? Mintha a kormány nem szólt volna saját magának, hogy lefújta a pályázatot.

Csak egy példa az olimpia továbbélésének értelmetlenségére. A pályakerékpáros csarnok. Velodrom van Budapesten, csak borzasztóan lepukkant állapotban. Tervezték a felújítását, de kiderült, hogy ha olimpiai helyszínnek szánjuk, akkor arra kicsi. Vagyis úgy döntöttek, hogy felújítás helyett építenek egy teljesen újat, aminek az utóhasznosítása azért nem lesz egyszerű, óriási igény nincs egy állandó bringás versenystadionra, maxium egy nemzetközi versennyel kalkulának évente, de igazán komollyal inkább 5-10 évente. Az olimpiai pályázat lefújása után mégis minden úgy ment tovább, mintha mi sem történt volna. Vagyis továbbra sem elég a felújított régi, kicsit Velodorm, új kell, olimpiai méretű, az óbudai Gázgyár területén lesz, az ára 25 milliárd forint, a tervpályázaton már eredményt hirdettek. 

Ahogyan lesz atlétikai stadion is, mivel a 142 milliárdos Puskás csak focira lesz alkalmas. Az atlétikai stadion Csepelen lesz, ott, ahol az olimpiára megálmodták. 15 ezres elvileg, de felbővíthető 55 ezresre, nagy eseményekhez, amilyen az olimpia vagy a világbajnokság. Londonban az olimpia után szintén visszabontották a stadiont, most a világbajnokságra bővítették megint. Igaz, ott volt legalább olimpia. Hogy ennek a költsége mennyi, azt nem tudni, kb. 60 milliárd lehet majd. 

Szóval miközben a kormány valójában nem akarja elengedni az olimpiai álmot, vagy legalábbis az azzal összefüggő építkezéseket (az olimpiai helyszíneket csak azért is megvalósító Kemény Ferenc-program akár 200 milliárdos is lehet), és a kommunikációban újra felerősítették, hogy akár a miénk is lehetett volna az olimpia, sőt, novemberben győzelemre álltuk, eléggé billeg az álomgyilkosozós mantra. Ha - ahogy Fürjes Balázs nyilatkozta - novemberben valóban győzelemre álltunk volna, arról alighanem értesítette volna a munkáját szorosan felügyelő Orbán Viktort. Ehhez képest elég simán lehátrált a kormány a valódi megmérettettésről, csak azért, mert meg kellett volna kérdezni a magyarokat az álmukról. És éppen az a kormány, amelyik tízmilliárdokért plakátolja tele az országot, hogy győzködje az embereket, és hirdet állandóan nemzeti konzultációkat jóval kevés fajsúlyos témákban. 

A párizsi és a Los Angeles-i pályázatok értékelésében a NOB feltüntette annak a közvéleménykutatásnak az eredményét, amely - szokás szerint - az aspiránsoknál vizsgálta az olimpia támogatottságát. A Los Angeles-iek 78, a kaliforniaiak 72, az amerikaiak 64 százaléka támogatta a rendezést. A franciáknál egységesen 63 százalék volt a támogatók aránya. 

A kutatásokat a NOB rendeli meg, független intézményektől. Azt nem jelentik be előre, hogy mikor szondáztatják az embereket, de azt a korábbi tapasztalatok alapján lehetett tudni, hogy a döntés évében általában januárban vagy februárban. Aki nem tud meggyőző, 60 százalék feletti támogatást felmutatni, az esélytelen a rendezésre. De nem is kell száz százalék, ezért értelmetlen megijedni pusztán amiatt, mert népszavazás van a témában. 

A NOB beszámolójából az is kiderül, hogy a nemzetközi olimpiai bizottság számára készült felméréseket idén február 6. és 19. között vették fel. A felmérést Magyarországon is elvégezték, a migránskampánnyal szemben a magyar kormány az olimpia ügyében, hiba kezdődött az aláírásgyűjtés, feltűnően passzív volt. Majd február 22-én jelezte, hogy feladja a pályázatot. A magyarországi közvéleménykutatás eredményét a NOB nem hozta nyilvánosságra.