Elképesztő botrányt kerített a magyar kormány abból, hogy az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottsága delegációt küldött a felcsúti kisvonathoz: 

• Csepreghy Nándor miniszterelnökségi államtitkár arról beszélt, hogy a bizottság a beavatkozott a magyar választási kampányba.
  
• Lázár János miniszter leveleket írt a bizottság elnökének, hogy lebeszélje a látogatásról.
  
• Az EU-hoz rendelt magyar nagykövet is közbenjárt, hogy lebeszélje a képviselőket a felcsúti programról.
  

Mind azt mondták, hogy nincs olyan, hogy véletlenszerűen a több tízezer magyarországi EU-s beruházásból pont azt nézzék meg, amitől az ellenzék legidegesebb.

Ehhez képest nem történt semmi izgalmas a látogatás nyomán. Ingeborg Grässle, a bizottság néppárti (tehát a Fidesszel egy frakcióban ülő) német elnöke azzal kezdte budapesti sajtótájékoztatóját, hogy csalódást fog okozni mindenkinek, aki politikai nyilatkozatot vár tőle. 

Azt mondta, hogy bizottsága menetrendszerűen járja végig az országokat, ahol az EU pénzét költik, Jordániától Finnországig, itt utoljára 2011-ben jártak, és már több mint másfél éve készítették elő a magyarországi utat, és ő aztán igazán nem akar belekeveredni a magyar kampányba, és nagyon jó találkozói voltak ezen az úton a kormányzati tisztviselőkkel is.

Hiába igyekeztek valami egyértelműt kiszedni belőle az újságírók arról, hogy szerinte itt marokszámra lopják-e az eurót; vagy hogy amikor a korrupcióra kihegyezett civilekkel találkozott, akkor mire jutottak; illetve hogy Polt Péterrel át tudta-e beszélni, hogy mennyi kínos ügy van itthon; Grässle végig ragaszkodott az óvatos, nagyon diplomatikus válaszokhoz:

• Magyarországnak különösen sok korrekciót kellett elszenvednie a 2007-13-as támogatások után, de úgy látja, hogy a magyar hatóságok igyekeznek együttműködni, hogy az arány javuljon.
  
• A civilek rámutattak, hogy milyen magas az olyan kiírások aránya, amire csak egyetlen jelentkező van. Ez tényleg lehet baj, de meg kell nézni az okokat, és látott ő már más országban olyat, hogy mindenre ketten jelentkeztek, csak éppen kartelleztek, és előre felosztották az egész piacot. Az se jó, mindig a számok mögé is kell nézni, nem lehet rögtön következtetéseket levonni.
  
• Azok a legproblémásabb ügyek, amiket az OLAF is vizsgál, és ami nagyon drágák voltak. (A 4-es metró volt az eddigi legdrágább magyarországi EU-s projekt, és azt vizsgálja az OLAF, vagyis olyan ügyre célzott, ami nem a mostani kormány alatt volt aktuális.)
  
• A felcsúti vasutat azért akarták megnézni, mert sokat írtak róla a magyar sajtóban, és kíváncsiak voltak a legvitatottabb ügyekre is. Azt kell itt vizsgálni, hogy a támogatás összhangban volt-e az operatív program céljaival, vagyis tényleg ezzel a vasúttal lehet-e hatékonyan fejleszteni a helyi turizmust.
  
• A vitatott ügyeket, főleg ahol csalás gyanúja merült fel, tovább kell vizsgálni, kértek iratokat, ezeket vizsgálni kívánják a továbbiakban is, eredményről nem lehet még beszélni.
  
• Minden tagállamban vannak gyanús ügyek, és amikor ennek a bizottságnak az elnöke lett, akkor Martin Schulz (az EP előző elnöke) előre figyelmeztette, hogy senki se fogja őt szeretni, úgyhogy persze, nehéz pozíció az övé, de egyáltalán nem akar egyik tagállam belpolitikai vitáiba sem belefolyni. 

Erős nyilatkozatoktól kár volt tartania most a magyar kormánynak. A parlamenti bizottság sem egy nagyon harapós szervezet. Jelentéseiknek konkrét következményeik nincsenek, az EU-s költések körüli szabálytalanságok ügyében csak az Európai Bizottság szabhat ki büntetést, nyomozni csak az OLAF (az EU csalás elleni hivatala) tud, illetve a most alakuló EU-s ügyészség, de annak joghatósága alól a magyar kormány előre kivonta magát. 

Természetesen lehet politikai következménye, ha a EP-s testület megállapít valami nagyon keményet Magyarországgal szemben, de egyelőre most ilyen veszély sem fenyegetett. A felcsúti vasútnál például a turisztikai célok teljesülése merült csak fel kérdésként, szó nincs arról, hogy orbánozással, mészárosozással fenekedjen Magyarországra a néppárti vezetésű bizottság.  A teljes magyar sajtó elkísérte őket a keddi vonatozásra, és a delegáció egyetlen tagja sem mondott rosszat a vonatra vagy a magyar kormányra.

A szokatlan erőfeszítések a felcsúti program megakadályozásáért a kormány állítása szerint arról szóltak, hogy ez beavatkozás a magyar választási kampányba. Ez elég bizarr érvelés. A választás több mint fél év múlva lesz, addig pedig magyar ügyben az EP-ben még sokkal durvább dolgokról lesz szó, mint például a 7-es cikkely élesítése.

Akkor miért kellett ennyire izgulni?

Szerintem azért, mert nagyon ciki az, ami Felcsúton látható. A szimbóluma annak, hogy milyen távol van a magyar politikai rendszer a polgári demokráciától. Amit ott lehet látni, az úgy néz ki, mint valami keleti önkényuralmi rendszer terméke, vagy még inkább annak paródiája. A főnök nádtetős háza mellett a fából faragott stadion a semmi közepén, és az alatta robogó kisvonat együtt olyan, mint egy óriásira nőtt karikatúra.

Nem azért kellett minden követ megmozgatni, hogy utána a magyar ellenzék ne tudja szidni Orbán Viktort. Ha azt gondolja bárki a Fideszből, hogy ezen a delegáción úszhat el a 2018-as választás, akkor mindenki mindent félreért ebben az országban.

(Ingrid Grässlenak volt már hangos ütközése tagállami miniszterekkel, például azt mondta, hogy felveti az összeférhetetlenség gyanúját, hogy Andrej Babis cseh pénzügyminiszter úgy irányítja az EU-s támogatások szétosztását, hogy közben Agrofert nevű cége több millió euró támogatást nyert. A vitájuk évek óta tart, Babis idén májusban is beszélt arról, hogy Grässle az ő szapulásával akar kitűnni és karriert építeni, és nyilvánvaló, hogy a hölgy nem szereti Csehországot. Babisnak nem ártott különösebben a vita, idén még könnyen Csehország miniszterelnöke lehet, hiszen az ő pártja a legnépszerűbb a közvélemény-kutatások szerint, és októberben választások lesznek.) 

Kínos látvány

Az ország méltóságáról, és a fideszes EP-képviselők személyes méltóságáról lehet most leginkább szó. 

Amíg jelentésekről, idegen nyelven brüsszeli zsargonban írt szövegekről van szó, addig Szájer József inkább el tudja mondani a kollégáinak, hogy minden Orbánt érő kritika hiszti csupán; meg igazából lefordíthatatlan egy ízes magyar vita; és jönnek fel a jobbikos nácik és csak ki kell fogni a vitorlájukból a szelet; meg a civilek elleni törvény alkalmas lesz az orosz propaganda megfékezésére is; és értsék meg, hogy Orbán egy zseni, akinek a módszerei szokatlanok ugyan, de hatékonyak. És ekkor odaléphet a londoni katedráról érkezett Schöpflin György professzor, hogy "csak nem gondolod rólam, hogy fasiszta vagyok".

Ezt az informális lobbit, ezt a hosszú évek alatt felépített bizalmi hálót roncsolja egy ilyen tanulmányút. Mert visszatérve Brüsszelbe/Strasbourgba, indulhat a pletykálás a kantinban, a folyosókon, a másik bizottság ülésén, hogy "hát öregem, ez a kis falu, ahol az Orbán született, hát az tényleg nagyon súlyos, a Jörggel és a Biancával órákig röhögtünk rajta, Disneyland, öregem, in dem Puszta."

Brüsszeli beszámolók szerint annak is érezhető hatása volt, amikor többen személyesen tapasztalták, hogyan néz ki az ország teleplakátolva „Állítsuk meg Brüsszelt!” feliratokkal. Tényleg meglepődtek sokan, hogy ilyen lehetséges.

Nem lesz e látogatás nyomán közvetlen kára a magyar kormánynak, sem az EU-s pénzek elosztásakor, sem pedig az itthoni választási kampányban. Csak egy kicsit kínosabb lesz megvédeni azt, ami itt megy.