Nem szereti a telet Marianne Asher-Chapman, mert olyankor keményebb a föld, és nehezebb ásni - erről a BBC videójában beszélt a nő, akinek a sztorija ihlette a két Oscarral jutalmazott Három óriásplakát Ebbing határában című filmet. A filmben a Frances McDormand által alakított főszereplő a meggyilkolt lánya ügyében zajló lassú nyomozást szeretné azzal siettetni, hogy három óriásplakáton üzen a helyi rendőrségnek, miért nem történik már előrelépés. 

A valóságban Michelle Angela Yarnell 2003 október 25-én, 28 éves korában tűnt el a Missouri állambeli Ivy Bendben. Férje, Michael Shane Yarnell a rendőrségnek azt mondta, mikor aznap hazaért a munkából, felesége már nem volt otthon. A nő eltűnéséről anyja csak akkor értesült, amikor a házaspár nem vett részt egy fontos családi eseményen november elsején. Miután Asher-Chapman folyamatosan hívogatta őket, a férfi megjelent az ünnepségen, és azt mondta, felesége lelépett egy másik férfival. Ezt az anya már akkor sem hitte el, és már másnap jelentette a rendőrségen lánya eltűnését. Azt mondja, már akkor érezte, hogy valami nagy baj lehet. Szerinte az eredeti óriásplakátok nagyon furcsán néztek ki a hirdetőtáblákon, nem lehetett nem észrevenni őket. De végül mégsem bizonyultak hasznosnak. 

„Mégis, minden, amit tettem, hasznos volt. Muszáj folyamatosan próbálkozni, és sosem szabad feladni” 

- mondta Asher-Chapman.

Öt évvel Angela eltűnése után férje bevallotta, hogy ő ölte meg, de nem szándékosan. Azt állította, veszekedtek a verandán, a nő megbotlott, leesett a földre, beverte a fejét egy kőbe, és meghalt. Ezután állítólag órákig ült felesége holtteste mellett, majd becsomagolta egy sátorponyvába és berakta a kocsijába. A rendőröknek azt mondta, egy szigeten temette el a holttestet, de ez az anya szerint kizárt, és a rendőrség is lehetetlennek tartja. Angela holttestét a mai napig nem találták meg, ezért Asher-Chapman ásót hord a csomagtartójában, néha lehúzódik az út szélére, és ásni kezd, hátha megtalálja a lányát. Szeretné tisztességesen eltemetni, és nem adja fel, míg meg nem találja. 

A férfi összesen négy évet ült a gyilkosságért, és a kettős kockázat elve alapján, mely szerint az Egyesült Államokban senkit sem lehet kétszer ugyanazért bíróság elé állítani, többé már meg sem lehet vádolni. Asher-Chapman meglátogatta a börtönben, és könyörgött neki, árulja el, hol találja lánya maradványait, hogy eltemethesse, de a férfi nem mondott neki semmit. Ekkor újabb szórólapokat gyártott, amin már azt kérte, jelentkezzen, aki bármit tud arról, hol lehetnek lánya maradványai, de egyelőre nem járt sikerrel. 

„Nem érdekel, hányan mondják, hogy engedjem el, mert ő már egy jobb helyen van. Nem érdekel, ez nem ugyanaz. Ha az én helyemben lennének, ők is szeretnék tudni, hol vannak a gyerekük maradványai. Ugyanolyan méltóságteljes temetést érdemel, mint bárki más.”