• Szerdán Márki-Zay Péter előállt, és a Viszlát kétharmaddal, illetve a Közös Ország Mozgalommal közösen bemutatta, ki a legesélyesebb ellenzéki jelölt 53 körzetben.
  
• Ezzel lényegében átvette a kezdeményezést az egymással vesződő ellenzéki pártok helyett.
  
• Az ő hódmezővásárhelyi kampánya volt, ami újra lendületbe hozta az ellenzéket, ebben a kampányban pedig jobbikosok és MSZP-sek dolgoztak együtt.
  
• A szerdai sajtótájékoztató után beszéltünk vele.
  

Polgármesterré választása után rögtön belevetette magát az országos politikába. Mi az Ön szerepe most igazából az ellenzéken belül?

Rögtön szeretném elmondani, hogy a polgármesteri munka napi legalább nyolc, de inkább 10-12 órát elvisz, és emellett másodállásban, társadalmi munkában igyekszem segíteni a pártok együttműködését. Nagyon fontosnak érzem azt, hogy ha az ellenzéki pártok közösen mindent megtesznek azért, hogy leváltsuk a korrupciót és megfélemlítést, akkor a Fidesz hatalma április nyolcadikán megbuktatható. Ha viszont nincs együttműködés, akkor attól félek, hogy ez a siker elmarad, és legfeljebb relatív sikert lehet elérni, vagyis azt, hogy nem lesz kétharmad.

Hódmezővásárhelyen nem találkozik olyan véleményekkel, amelyek szerint mégiscsak polgármesternek választották meg, foglalkozzon inkább a város ügyeivel?

De, nap mint nap találkozom ilyenekkel, nagyon sok barátom ugyanezen az állásponton van. Ilyenkor a hódmezővásárhelyi népszerűségemet is kockáztatva próbálom elmagyarázni, és próbálom a megértésüket kérni, hogy én most lelkiismereti okokból nem tehetem meg, hogy ne tegyem meg, amit tudok az országos rendszerváltásért. De még egyszer hangsúlyozom, hogy mindezt a polgármesteri kötelességeim után, társadalmi munkában teszem.

A kampányában alkalmazott technikák közül mi az, amit javasolna másoknak?

A Facebook-élőzés megjelent több pártnál azóta, és egyáltalán, a Facebookon való kommunikáció sokkal jelentősebb lett, ez talán egy tapasztalat volt Hódmezővásárhelyről. De a kulcs az együttműködés és a nyitottság volt a különböző értékrendű emberek felé. Annyira erős most a rendszerváltás iránti igény, hogy van esély egy nemzetegyesítésre. 

Konkrétan hogy nézett ez ki Hódmezővásárhelyen, MSZP-sek és jobbikosok együtt szerveztek kampányrendezvényeket?

Igen, nálunk a kampányban napi együttműködés volt. A stábban a Jobbik és az MSZP helyi elnöke együtt volt egy baloldali civil emberrel és velem, tulajdonképpen már négyen megtestesítettük azt az együttműködést, ami a sikerhez vezetett.

Visszatérve az első kérdésre: az országos politikában mi az Ön szerepe? Lázár János már azt feszegette, hogy ellenzéki miniszterelnök-jelölt akar lenni.

Ez egy lázárizmus volt. Lázár azzal vádolt, hogy miniszterelnök szeretnék lenni - én úgy tudom, hogy ő szeretett volna az lenni, de az elmúlt időszakban sikerült annyira leamortizálnia magát, hogy nem hiszem, hogy erre esélye lenne. Nem érzem magam országos politikusnak továbbra sem. Megkereséseket kapok, a 106 körzetből sokan kerestek meg a hódmezővásárhelyi siker után, hogy támogassam az egyik vagy a másik jelöltet. De hiába engedné meg az egyéni szimpátiám valakinek a támogatását, mindegyik körzetben azt mondtam, hogy felelősséggel csak az esélyes, rendszerváltó jelöltet tudom támogatni.

Egy hétvégi interjúban egészen apokaliptikus képet festett arról, hogy mi lesz, ha a Fidesz nyer. Ez kampányszöveg volt, vagy tényleg azt gondolja, hogy Trianonhoz hasonló jelentősége lenne, ha a Fidesz maradna hatalmon?

Nem túloztam, hétgyermekes édesapaként roppant tragikusnak látom az ország helyzetét. Amikor Orbán Viktor az ünnepi beszédében az ellenzéket megfenyegette, én azt magamra is vettem. Nincsen kétségem afelől, ismerve például Lázár János bosszúálló természetét, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy engem lehetetlen helyzetbe hozzon, valamivel vádoljon, vagy akár rács mögé juttasson. Szóval érzem, hogy a személyes sorsomra is van ennek hatása, de főleg nem erre gondoltam, hanem az ország jövőjével kapcsolatos aggályok miatt használtam nagy szavakat. Most 600 ezer fiatal él külföldön, és felmérések szerint több százezren terveznek még kimenni, és ha nem az európai, keresztény értékek irányába, hanem Putyin és Erdogan irányába megyünk tovább, akkor ezek az emberek nemhogy nem fognak hazajönni, hanem azok a gyerekek, akik most magyarként külföldön születnek meg, azok soha többé nem lesznek magyarok. És amikor a fiatalságától, a jövőjétől fosztatik meg egy ország, az Trianonnál is nagyobb tragédia.

Attól nem tart, hogy ha esetleg a mai ellenzék le is váltaná a Fideszt, olyan törékeny koalíció jönne létre, ami nagyon hamar megbukhatna, és a Fidesz akár még erősebben térhetne vissza? Másképp fogalmazva, biztos, hogy minden áron érdemes összefogni?

Most azzal főzünk, ami van. A jelöltek már adottak, a személyükön már nem tudunk változtatni, azt tudjuk kihozni ebből a helyzetből, ami a legkisebb rossz. Én pedig optimista emberként azt mondom, hogy ebből még nagyon jó dolog is kijöhet. Orbán tényleg egyesítette a nemzetet, csak nem önmaga mögött, hanem vele szemben, ez a helyzet pedig óriási lehetőséget, de óriási felelősséget is ad az ellenzéki vezetők kezébe. Gyönyörű, sikeres európai országot lehetne építeni Magyarországból, ahol jó élni, ahova a fiatalok haza akarnak jönni. Ebben óriási lehetőségek vannak, ha az ellenzék a közös nevezőt keresi, a demokráciát, a piacgazdaságot, a jogállamot és az Európai Unió iránti elkötelezettséget, akkor mindez megvalósítható. 

Viszont azt is szokták mondani, főleg a Fidesz részéről, hogy ellenzékváltó hangulat van. Személy szerint is biztos vagyok abban, hogy a magyar nemzetben most akkora rendszerváltó hangulat van, és akkora akarat egy szebb rendszer felépítésére, hogy ha az ellenzéki pártok együttműködésének hiánya miatt meghiúsul a rendszerváltás, akkor a választás után új ellenzék lesz. Április nyolcadikán vagy egy új kormányt kap az ország, vagy egy új ellenzéket, de mindenképpen nagy nap lesz.

Az előbb leírt apokaliptikus helyzetben ki akarna itt új ellenzéket építeni?

Most is vannak ilyen emberek. Úgy, ahogy én sem foglalkoztam korábban politikával. Ha az derül ki, hogy a mai ellenzék alkalmatlan arra, hogy megoldja a rendszerváltás nehéz feladatát, akkor jönnek majd olyan pártok akár jobb, akár baloldalon, akik felvállalják ezt.

Tud ilyenről, vagy csak tippel?

Nem tudok, de ahogy a viccben szokták mondani: igény, az volna rá. De most a választásig már csak kevés idő van, biztosan nem most van az ideje annak, hogy új pártok jöjjenek létre.

A kiábrándult jobboldaliak pártjára gondol?

Az olyan szavazók számára, amilyen például én vagyok, most vákuum van. Én egy olyan Fideszt szeretnék, amelyik nem lop, egy olyan Fideszt, aminek a vezetőinek nincsenek kastélyai, amelyik nem enged be pénzért 50 ezer migránst 2010 óta. Ezzel a gyűlöletkampányt elítélve a korrupcióra és a hazugságra szeretném felhívni a figyelmet. A keresztény, jobboldali, konzervatív értékekkel szöges ellentétben áll az a gyakorlat, amit ma a Fidesz folytat. A kiábrándult fideszesek, mint jómagam, keressük azt a pártot, ami hitelesen tudja képviselni ezt az értékrendet.

Azt mondta, egyéniben a jobbikos jelöltre fog szavazni, a hódmezővásárhelyi indulásra a helyi Jobbik kérte fel. A Jobbik néppártosodásáról mit gondol?

Marketinggel foglalkozó, marketing-stratégiát oktató emberként azt gondolom, hogy sokkal sikeresebben le lehetett volna vezényelni a Jobbik elmúlt két évét. Örvendetes, hogy a szélsőségektől igyekeztek megszabadulni, még ha nem is tartom ezt minden tekintetben sikeresnek. Viszont a radikalizmust nem kellett volna feladni. Ma, ebben a helyzetben radikálisnak kell lenni, és annyira radikálisnak kell lenni, hogy akár az MSZP-vel, akár az LMP-vel, akár a DK-val együtt kell működni a rendszerváltás érdekében. Ez a fajta radikalizmus Hódmezóvásárhelyen még azoknak a volt jobbikosoknak is vonzó volt, akik ma Vona Gábort túlságosan baloldalinak tartják.

Ha csak azt nézzük, hogy kikkel állt most ki, egészen különféle emberek vannak közöttük. Például Gulyás Márton, akivel nyilván egészen más az értékrendjük. Mi a közös?

Az asztalnál Elek István és Bod Péter Ákos között ültem, akik az én értékrendemnek megfelelő, borzasztóan tiszteletre méltó emberek. Amikor megkérdezik tőlem, ki lenne az ideális miniszterelnök egy ügyvivő kormány élén, akkor Bod Péter Ákost szoktam megnevezni. Ettől függetlenül, ahogy Hódmezővásárhelyen együttműködünk a helyi szocialista párt elnökével, aki alpolgármesterként támogat is a munkámban, úgy Magyarországon is összefogásra van szükség. Gulyás Mártonban azt látom, hogy az alapértékeink közösek, még ha más módszerekkel is küzdünk a rendszerváltásért.

Óriási igény van arra, hogy jobb és baloldali emberek az alapokban egyetértsenek, és egy közös országot építsenek. Ha a négy alapértéket, vagyis a demokráciát, a piacgazdaságot, a jogállamot és az EU iránti elkötelezettséget helyreállítjuk, akkor a mai ellenzéki pártok majd újra egymásnak eshetnek, és újra egymás ellen küzdhetnek, mert az demokratikus verseny lesz. Most viszont az alapok helyreállításánál 1990-hez kell visszamennünk, amikor ugyanez az összefogás megfigyelhető volt.