Nem vagyok álnaiv, újságíró viszont irtó régen, így önvédelemből sokkal inkább vagyok érzéketlen tapló, mint empatikus fickó. Amikor az előbb először láttam meg élőben a kormány legújabb utcai plakátját a fonódó villamos megállójában, mégis úgy letaglózott, hogy meg kellett állnom a lassan guruló robogóval, letenni a lábam és szép nyugodtan feldolgozni a látványt.

A kormány legfrissebb plakátja a maga módján annyira jól sikerült, egyszerre letisztult, kifejező és minimalista stílusban, hogy szerintem viccen kívül díszhelye lesz minden, a XX.-XXI. század magyar történelmét feldolgozó jövőbeli gyűjteményben.

Ez a plakát ugyanis a 100 százalékos, minden hátsó gondolattól mentes rasszizmus olyan vegytiszta lenyomata, amilyenhez hasonlót a ma élő magyarok közül csak a legeslegöregebbek láthattak közterületen, és ők is csak gyerekkorukban.

A borzalmasságát pedig éppen az okozza, hogy nincs rajta semmi csúnya, ellenszenves, ijesztő vagy felkavaró. Nincsenek hazug, lázító feliratok, sem torz arcok vagy gusztustalan jelenetek. A plakáton ugyanis semmi más nem látszik, mint egy csomó, sűrű tömegben együtt vonuló ember és egy stoptábla, bármilyen további szöveg nélkül. Az emberek jórészt fiatal férfiak, akik így sűrűn vonulva, ebből a szögből pont úgy néznek ki, mintha valaki lefotózta volna a budapesti gyalogostömeget csúcsforgalom idején az Örs vezér téren, vagyis inkább meccs után a Fradi-pálya metróaluljárójában. Azzal a különbséggel, hogy ezen a fotón szereplők bőre sötétebb az átlagos fradistáénál.

A plakát megrázó hatása – és különleges státusza a magyar vizuális rasszizmus történetében – pontosan ebből ered. Vagyis abból, hogy a készítője úgy érezte, itt már nem szükséges magyarázni, indokolni semmit. Elég megmutatni egy nagy csomó színesbőrűt és odamásolni föléjük egy stoptáblát. Úgy gondolták – sajnos azt hiszem joggal – hogy ezt minden magyar azonnal érteni fogja. És tényleg. 

Itt nincs szükség sem szavakra, sem torzításra. 

Ez a plakát annyit üzen, hogy nekünk úgy általában, az elnégeresedett franciák kifejezésével élve en bloc nem kellenek AZ ILYENEK. Vagyis az arabok meg négerek meg bárki, akinek sötétebb a bőre. Hogy miért? Hát mert OLYANOK.

link Forrás

Még a német nácik rasszista propagandaposzterei is megpróbáltak indokolni. (Ezen a ponton jelezném, hogy nem, nem gondolom, hogy a Fidesz náci lenne, az összehasonlítással még csak sugalmazni sem szeretnék semmi ilyesmit. A náci poszterek azonban megkerülhetetlen referenciapontok és mintaképek a néptömegek ellen hergelő propagandaplakát műfajában. A nácik propagandastílusa még a velük ellenséges kommunistákra is hatott.) Szóval még a vállaltan rasszista német nácik is úgy érezték, hogy valamivel meg kell indokolniuk a tömegek felé, hogy pontosan mi is a baj, mondjuk a zsidókkal. 

Az egyik leghírhedtebb, az Örök zsidó című korabeli plakát is ilyen. A legegyszerűbb befogadó is világosan leolvashatja róla, hogy mi a baj a zsidókkal: náluk van a pénz, kegyetlenek, komcsik, egész országokat vonnak az irányításuk alá, és nem használnak szakállápoló balzsamot.

A magyar kormány poszterében az a baromi ijesztő, hogy a rejtett üzenete az, hogy itt nincs szükség semmi magyarázkodásra. Az új plakátról a legegyszerűbb befogadó is világosan leolvashatja, hogy mi a baj a menekültekkel: annyi, hogy színesbőrűek. Már azt sem állítják/hazudják róluk, hogy lopnak/erőszakolnak/elveszik a munkádat/lányodat/segélyedet/kecskédet. 

A bűnük annyi, hogy azok, akik.

Ez a rasszizmus végpontja. Na nem mintha bármennyivel is rokonszenvesebb lenne az, aki elkezdi magyarázni a gyűlölködő toposzokat az „elszívják előlünk a levegőt”-től a „vérükben van a lustaság és a nemi erőszak”-ig. Ám az embernek olyankor mégis az az érzése, hogy a másik legalább valahol mélyen szégyelli talán magát, de legalábbis kínos dolognak tartja a nyílt, ékegyszerűségű rasszizmust, különben minek fundálna ki indoklásokat. 

De itt már nincs szükség erre a púderre sem, a barna arcok önmagukért beszélnek.

(Az már csak hab a bevándorlón, hogy a magyar kormány ugyanazt a fotót használja a plakátján, mint amit az idegengyűlölő, bevándorlásellenes, szélsőjobboldali brit UKIP használt a Brexit-kampányában.)

link Forrás

link Forrás

Maga a magyar kormányzati és UKIP-poszter alapjául szolgáló fénykép egy 2015-ben, Szlovéniában készült sajtófotó a Getty ügynökségtől, ami azt mutatja, ahogyan a Horvátországból érkező menekülteket a brezicei menekülttáborba kísérik.

A Magyar Nemzet felidézi, hogy annak idején a skót első miniszter „undorítónak” nevezte a UKIP plakátját. Találó megfogalmazás.