A fideszes vezetés a szemünk láttára falja fel a pécsi kulturális életet

Kedd reggel Facebookon közölte az Átrium Színház, hogy elmarad az Alföldi Róbert főszereplésével meghirdetett, Igenis, miniszterelnök úr! című darab pécsi vendégjátéka. Ezt ők is csak onnan tudták, hogy észrevették, a május 27-ére tervezett előadás jegyértékesítését múlt pénteken leállították. Ettől fogva majdnem egy hét telt el, mire hivatalosan is értesítették őket, és az indoklás ekkor is elmaradt.

„Hivatalos indoklást mostanáig sem kaptunk. Az előadást nem mi mondtuk le, a Zsolnay Színházzal megbeszéltek alapján az időpontot leegyeztettük, és készültünk a vendégjátékra. Értetlenül állunk az eljárás előtt. Köszönjük az érdeklődőknek, és nagyon sajnáljuk” - írták.

Egészen csütörtökig semmit sem lehetett tudni a döntés hátteréről, és igazából akkor sem, csupán annyi volt a fejlemény, hogy a darab Facebook-oldalán a szervezők jelezték, megkapták a hivatalos értesítést, az indoklás azonban ezúttal is elmaradt. Pedig az előadást még pár nappal a tervezett előadás előtt is fizetett hirdetésekben reklámozták a kormányközeli pecsma.hu oldalán.

„A mai napon megkaptuk az értesítést Vincze Balázs Attila, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetője aláírásával, hogy a leszervezett, leegyeztetett pécsi előadás megtartását nem vállalják. Indoklás nincs.”

Az okokat csak találgatni lehet: a 444.hu értesülései szerint technikai probléma nem merült fel, és az érdeklődés hiányával sem magyarázható a döntés, az előadásra több millió forint értékben adtak el jegyeket. Nyilván nem nehéz párhuzamot vonni egy szintén Alföldi Róbertet érintő, hasonló esettel a közelmúltból. Nemrégiben Zalaegerszegről cenzúrázták ki, az eset nagy port kavart, és azzal végződött, hogy a beszélgetés végül más formában, más kérdezővel, más helyszínen, a nem fideszes vezetésű Zalaszentgróton jött létre. A program telt házas volt, és bár az eredeti, zalaegerszegi programot politikamentesnek szánták, a történtek után természetes volt, hogy itt már szó esett cenzúráról, a tüntető diákok megbüntetéséről, és az Andy Vajna tévéjéhez igazolt Stohl Andrásról is. 

Fotó: Botos Tamás/444.hu

A mostani eset annyiban különbözik a márciusitól, hogy ezúttal Alföldi Róbert nem közéleti szereplőként, egy beszélgetés résztvevőjeként vett volna részt az előadáson, hanem az Igenis, miniszterelnök úr főszereplőjeként. Az RTL Klubnak Alföldi azt mondta, szerinte ezúttal nem az ő személyével, hanem a darab témájával lehetett baj, abban ugyanis politikusokat tesznek nevetségessé.

„Nincs semmiféle magyarázat, és nem is lesz szerintem semmiféle magyarázat, ha nincs egy olyan társadalmi, közéleti közeg, amely kikényszerít egy magyarázatot, egy valódi, elfogadható magyarázatot, annak az a következménye, hogy ezt meg lehet csinálni”. 

Hozzátette, ha már a humortól is félünk, az már nagyon a végét jelzi. „Történelmi tanulmányainkból tudjuk azt, hogy egy társadalmi berendezkedés, ami egyre inkább erőszakosan próbálja egy irányba terelni a társadalmat, az nagyon elkezd félni a humortól.”

A 24.hu-nak azt mondta, borzalmas az eset, és nem tudja elképzelni, hogy más oka lehetne, mint politikai. „Főleg az a gyanús az egészben, hogy postán küldik, és nagy kuss van. Rejtély, hogy miért mondták le.”A kérdésre, hogy hogyan élte meg az újabb elutasítást, úgy felelt, megszokta már. „De nem engem kéne megráznia, hanem az országot. Nem önmagában ennek az esetnek, hanem annak, hogy egyáltalán ilyenek történhetnek.”

Bár minden, ami a pécsi kulturális életben történik mostanában, vészesen hangzik, ilyenre eddig még sosem volt példa. Alföldi még két hónappal ezelőtt is szerepelt Pécsen, tavaly szeptemberben pedig épp a Kodály Központban állt színpadra Molnár Ferenc Egy, kettő, három című darabjának főszereplőjeként.

Értesüléseink szerint a hivatalos értesítést is jegyző Vincze Balázs, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetője körlevélben értesítette az érintetteket arról, hogy az előadást le kell mondani, de ebben sem indokolta a döntést.

A történetben sokan elveszíthették a fonalat, szó volt Zsolnay Színházról, Kodály Központról és Átrium Színházról. Az Átrium Színház a vendégjáték szervezője, a Zsolnay Színház viszont csak egy fantázianév, melyet az akkor még Márta István vezetése alatt működő ZSÖK korábbi, azóta többségükben önszántukból vagy noszogatásra távozott munkatársai találtak ki, hogy a Kodály Központba tudjanak kamaradarabokat szervezni. Ezek az előadások mindig jól mentek.

A leépülés azzal kezdődött, hogy a fideszes vezetés teljesen átvette az irányítást a város új kulturális központjának szánt, évi másfél milliárd forintból működő Zsolnay-negyed felett. 

A ZSÖK az elejétől fogva nyögvenyelősen indult, csúszásokkal, kisebb botrányokkal és anomáliákkal, ahogy az már szinte megszokott a magyar óriásberuházásoknál. A témában nagyon részletes cikket közölt a Szabad Pécs, melyben csodálatosan lekövethető, hogyan kell egy alapvetően jó kezdeményezést szolgalelkűséggel, hozzá nem értéssel szinte lenullázni és eljelentékteleníteni.

A 2010-től szakaszosan átadott Zsolnay-negyed születését annak köszönheti, hogy 2010-ben Pécs lett Európa Kulturális Fővárosa. A terv az volt, hogy a kultúra lesz a város egyik húzóágazata, ehelyett most úgy néz ki, azt is sikerült tönkretenni, ami azelőtt jól működött Pécsen. 

Az elmúlt években a ZSÖK Kis Gömböccé változott, és azokat a kulturális intézményeket, fesztiválokat, jól működő színházakat is magába darálta, melyek korábban jól, és a fideszes városvezetéstől teljesen függetlenül működtek. 

A ZSÖK-öt 2012-től az a Márta István vezette, aki 1989-ben kitalálta a később Művészetek Völgye néven működő Kapolcsi Művészeti Napokat. Bár Pécs polgármestere, Páva Zsolt hívta a városba, végül ő is engedte el a kezét, sokak szerint felsőbb utasításra. Távozása pontos oka a mai napig nem tudható, de tény, hogy nyugdíjazását kérte, majd jó pénzért a polgármester kulturális tanácsadója lett. Távozása után egyre világosabbá vált, hogy a felsőbb fideszes körökben a szabadszelleműséget nem tolerálják, és 2015 után megkezdődött a Zsolnay-negyed munkatársainak lecserélése, elküldése, de olyan gyors iramban, hogy volt, hogy valaki hivatalosan még munkaviszonyban állt az intézménnyel, de a munkakörét valójában már a fideszes vezetéshez hű, a szakmában nem is feltétlenül jártas, de az utasításokra fogékonyabb emberek foglalták el. 

Az új vezetőségben kezdetben Vincze Balázs és Móczár Gábor, Telki alpolgármestere vitte a projektet, de idővel teljesen Vincze kezébe került az irányítás, és Móczár a nemzetközi kapcsolatok igazgatója lett. 

Vincze két további dologról is híres: ő találta ki igazi magyar furfanggal, hogyan lehet kilátónak álcázott buszmegállót építeni uniós pénzből, illetve hogy az NKA kurátoraként simán megszavazott támogatást saját projektjeinek.

Vincze Balázsra akkor is lehetett számítani, amikor Hoppál Péter kért meg arra minden pécsit, hogy a „pécsi Soros-kampányközpontnak" ne adjanak helyet. Ekkor levélben tisztázta, hogy egyetlen a ZSÖK részéről általa képviselt önkormányzati tulajdont sem adnak bérbe az Emberség Erejével alapítványnak. Az alapítvány az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, az EBH eljárást is indított az ügyben.

A pécsi kulturális élet szétbombázásában szintén szerepe van Magyar Attilának, ő a ZSÖK gazdasági igazgatója és a Pécsi Országos Színházi Találkozót (POSZT) szervező POSZF Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. Magyar érdekes módon úgy került az egyik legrangosabb színházi fesztivál közelébe, hogy korábban semmilyen hasonló szakmai tapasztalatot nem szerzett. Bár szabályosan, pályázat útján került a posztra, úgy tudjuk, egy meglehetősen botrányos taggyűlés után azzal fogták be a szakma miatt aggódók száját, hogy a fesztivál művészeti vezetését Szűcs Gáborral és Kővári Zsuzsára bízták.

Úgy tudjuk, Magyar felé nem is elvárás a szakmai hozzáértés, az ő szerepe főleg abban áll, hogy a rendszeresen likviditási problémákkal küzdő szervezetet gazdaságilag rendbe tartsa, és intézze a TAO-pénzeket, illetve megakadályozza, hogy a támogatások és a pénzügyi problémák miatt keletkező botrányok ne jussanak ki a ZSÖK falai közül.

A fenti három ember nevéhez köthető az a folyamat, mely során a ZSÖK szép lassan magába szippantotta a pécsi kulturális intézményeket. Így járt a szebb napokat látott POSZT is, de nem úszta meg a Bóbita Bábszínház sem a centralizációt. Az igazán nagy felzúdulást azonban a Pannon Filmharmonikusok bedarálása okozta. 

A POSZT-ot, annak ellenére, hogy továbbra is sok színvonalas előadást szerveznek, mára szinte teljesen kiherélték, színházi szakmai eseményből fesztivállá silányították. Pedig a POSZT első tíz éve szinte tökéletes volt, Jordán Tamás és Simon István irányítása alatt komoly szakmai munka folyt, és még ha néha nevetséges csatározások színhelyévé változott is, a színházi élet egyik legfontosabb, tényleg komolyan vehető eseménye volt.

„A kudarc az enyém is: nem tudtam támogatást szerezni olyan elvek érvényesítéséhez, amelyeket fontosnak tartok: a valós szakmai konszenzus, az összeférhetetlenség kizárása, a transzparencia igénye. Megítélésem szerint nem sikerült garanciális kereteket teremtenünk ahhoz, hogy a POSZT-ra fordított sok millió forint közpénz átlátható módon és kétségbevonhatatlan szakmai indokoltsággal legyen elköltve” - írta Stuber Andrea, miután elbúcsúzott a POSZT Szakmai Tanácsadó Testületétől.

Az Igenis, miniszterelnök úr ügyében egyelőre annyi a fejlemény, hogy csakúgy, ahogy a zalaegerszegi esetben, ezúttal is felmerült, hogy az előadást más helyszínen rendezik meg. A Szabad Pécs úgy értesült, Pécsen, a Harmadik Színházban, vagy Szigetváron játszhatják el a letiltott komédiát. Majdnem vicces módon kiderült az is, a város polgármestere lemaradt a sztoriról, pénteken ugyanis úgy nyilatkozott a Szabad Pécsnek, hogy láthatóan azt hitte, az előadás meg lesz tartva.

Alföldi Róbert csütörtökön nyilatkozott a szeged.hu-nak, nyilatkozatában a Fidesz kommunikációját ótvarnak, a Pécsen történteket pedig cenzúrának nevezte.

„Nem tudnak velem mit kezdeni, ami jó, de nagyon nem vicces. Ami pedig Pécsett történt, az cenzúra! Mégpedig a régi időket idéző cenzúra”.