• Vasember, Amerika Kapitány, Thor, Pókember – tele a mozi szuperhősös filmekkel, amelyekkel dollármilliárdokat keres évente a Marvel Studios.
• Tíz év alatt 19 filmet gyártottak, és létrehoztak valami olyat, amely korábban soha nem volt a filmtörténetben: egy teljes mozi-univerzumot.
• Pedig 2008-ban még egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ez sikeres lesz, és pénzük is alig volt rá.
• A stúdiónak egy sor fontos döntést meg kellett hoznia, hogy ennyi időn át életben tudják tartani a franchise-t.
• Közben a teljes filmvilágot felforgatták, mindenki őket kezdte másolni, és bár egy korszakot most lezárnak, a filmeket tovább fogják ontani a nézőkre.

Tizennyolc évvel ezelőtt a Marvel Studios jelenlegi feje, az akkor még csak 27 éves Kevin Feige egy stylisttal veszekedett egy film forgatásán. Feige akkoriban csak a film egyik producerének az asszisztense volt, mégis vérre menő küzdelmet folytatott azért, hogy eléggé fel legyen tupírozva a főszereplő haja. Még akkor is, ha úgy kicsit hülyén néz ki.

A film az X-men volt, a színész pedig Hugh Jackman, aki utána kilenc másik filmen keresztül alakította a Farkas szerepét azzal a frizurával. „Sosem szerettem, ha valamit csak azért nem próbálunk ki, mert mi lesz, ha majd hülyén néz ki. Egy képregény esetében mindenben benne van a rizikó, hogy hülyén fog kinézni. Ez még nem jelenti azt, hogy nem kell megpróbálni elérni, hogy cool legyen” - mondta erről Feige.

A 27 éves producer-asszisztenst még aznap kinézte magának a Marvel Studios vezetője, és állást ajánlott neki. Nyolc év múlva pedig már Feige vezette a stúdiót, amely akkor kezdett bele abba a képregényfilm-projektbe, amely azóta is meghatározza a hollywoodi filmgyártást, és amelynek legújabb fejezete, a Bosszúállók: Végtelen háború épp a héten kerül a mozikba (kritika róla itt).

A hajvágásos sztori kicsiben megmutatja, miért is tudott a Marvel akkorát robbantani a filmjeivel. Hogy mekkorát is?

Az amerikai lapok hetek óta azt számolják, hogy a Végtelen háború mekkora nyitóhétvégét produkálhat. A jegyelővételek már behoztak 50 millió dollárt, a tengerentúli sajtó pedig arra számít, hogy a film simán bekerül abba a szűk, öt filmből álló csoportba, amely csak az Egyesült Államokban összehoz 200 millió dollárt a bemutatója utáni pár napban. Sőt, benne van, hogy letaszíthatja a trónról az újkori Star Wars első részét, az Ébredő Erőt, amely jelenleg 248 millió dollárral csücsül az élen.

Itt pedig rögtön álljunk is meg egy pillanatra.

Alig két hónapja mutatták be a Marvel Studió előző filmjét, a Fekete Párducot, amely kábé szétrobbantotta a jegypénztárakat. Ez alatt a két hónap alatt a film 1,3 milliárd dollárt hozott. Csak hogy érzékeltessem a nagyságrendet: a Fekete Párduc ebben az évben ötször annyi pénzt hozott össze az Egyesült Államokban (a legnagyobb filmes piacon a világon), mint bármelyik másik film 2018-ban.

Erre máris itt van még egy Marvel film, ami még ennél is többet kereshet.

Fél évvel ezelőtt a Thor: Ragnarök hozott össze szolid 854 milliót, előtte a Pókember: Hazatérés 880 milliót, a Marvel képregényfilmjeinek összbevétele pedig még ebben a hónapban meg fogja ugrani a 15 milliárd dollárt. Ez átszámolva majdnem négyezer milliárd forint.

Ennyi pénzt soha, senki nem keresett még filmekkel.

A korábbi csúcstartó, a Star Wars széria 9 milliárd dollárral kullog a Marvel után, és oké, hogy a merchandising-bevételekből (azaz a játékfigurákból) ennél simán többet szedhettek össze, de az mégsem a mozi. A Marvel ráadásul nem 41 évvel, hanem csak 10 évvel ezelőtt kezdte építeni azt a filmes birodalmat, amelyet ma úgy hívnak, hogy

Marvel Cinematic Universe (azaz a Marvel Mozis Univerzum).

Ez jelenleg 19 filmből áll - az első a 2008-as Vasember volt, a 19-ik a Végtelen háború -, és teljesen egyedülálló az egész filmtörténetben. Ezekről a filmekről van szó:

Vasember (2008)
A hihetetlen Hulk (2008)
Vasember 2 (2010)
Thor (2011)
Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (2011)
Bosszúállók (2012)
Vasember 3 (2013)
Thor: Sötét világ (2013)
Amerika Kapitány: A tél katonája (2014)
A Galaxis Őrzői (2014)
Bosszúállók: Ultron kora (2015)
Hangya (2015)
Amerika Kapitány: Polgárháború (2016)
Doctor Strange (2016)
A Galaxis Őrzői Vol. 2 (2017)
Pókember: Hazatérés (2017)
Thor: Ragnarök (2017)
Fekete Párduc (2018)
Bosszúállók: Végtelen háború (2018)

Ezek a filmek mind nagyköltségvetésű hollywoodi blockbusterek, és így vagy úgy, de összefüggnek egymással, együtt egy nagy egészet alkotnak. Igazából nehéz is meghatározni, hogy pontosan mi is ez az egész.

• Nem filmsorozat, hiszen a különböző filmek nem feltétlen következnek egymásból.
• Mégis vannak a felsorolásban konkrét filmtrilógiák, mint például a Vasember 1-2-3.
• De ezeket is meg-megszakítják közbeékelt filmek, amelyekben vagy utalásokat tesznek a korábbi filmekre, vagy konkrét szereplők is megjelennek bennük más filmekből, hogy együtt zúzzanak.
• Bármelyik filmre beülhet akár az egyszeri mozinéző is, és függetlenül attól, hogy látta-e a korábbi filmeket, egy kompakt történetet fog kapni, amelynek az élvezetéhez nem feltétlen kell ismernie az előzményeket vagy a többi filmet.
• Eközben az összes film mégis nagyon tudatosan egymásra épül, a teljes sztorit csak az láthatja át, aki minden filmet látott, és ahogy haladunk előre, ez egyre inkább így lesz (a Végtelen háború például biztosan nagyon fog építeni minden korábbi filmre).

A legjobb szó rá tényleg a mozi-univerzum, amelyben karakterek tucatjai mozognak, nincs egyértelmű főszereplő, a filmek cselekményei akár az univerzum (és most nem az elvont, hanem a konkrét univerzum) két ellentétes pontján is játszódhatnak, hogy aztán a következő filmben összefussanak. Kicsit úgy, mint a filmek alapját képző képregényekben, épp csak hogy ezek nem füzetek, hanem dollármilliókba kerülő, patikamérlegen kimért szuperprodukciók.

Ezt a filmes projektet baromi nehéz volt összehozni, egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy sikeres lesz, ahhoz pedig, hogy az legyen, valójában jóval több kellett, mint az ötlet, amire az egész épít, azaz hogy a szereplők átjárnak egymás filmjeibe.

A Végtelen háborúval ráadásul véget ér egy korszak, idén bemutatják még a Hangya folytatását, jövőre pedig a Captain Marvelt és a Bosszúállók 4-et, amely a közvetlen folytatása lesz a Végtelen háborúnak,

és annyi.

Ami utána jön, arról egyelőre nem sokat tudni, csak annyit, hogy semmiképpen sem fognak leállni. Erről később, most viszont nézzük meg, hogy egyáltalán hogyan tudták összehozni az eddigieket, és a világ egyik legsikeresebb vállalkozásává alakítani egy stúdiót, amely előtte konkrétan a csőd szélén táncolt.

Egy alkoholista bunkó szuperhős csinálta meg a szerencséjüket

A Marvel Studiost a 90-es években alapították, elsősorban nem is azért, hogy filmeket gyártson, hanem hogy fogja a Marvel-képregények jól ismert karaktereit, és eladja a hozzájuk kapcsolódó megfilmesítési jogokat. A Marvelnek ekkor pénzügyi gondjai voltak, konkrétan csődközeli állapotban volt, és hogy ezt elkerülje, túladott a legismertebb képregényhősein. Így került a Pókember a Sonyhoz, az X-men és a Fantasztikus Négyes a Foxhoz, a Hulk a Universalhoz.

Ezek a stúdiók pedig mindebből megcsinálták a saját képregényfilmeiket, felemás eredménnyel. A 2002-es Pókember kasszát robbantott, és az X-men is rengeteg pénzt hozott a Foxnak. Lett is belőlük második, majd harmadik rész. A Hulk viszont nem volt siker, ahogy a Fantasztikus Négyes sem, 2006-2007-re pedig a Pókember és az X-men széria is kifulladt, igazából tök egyértelmű okok miatt: a hollywoodi filmgyár egyre inkább a saját képére szabta őket, a filmek sziruposak lettek, miközben a készítőiknek fogalmuk sem volt arról, mit kezdjenek a karakterekkel, merre vigyék a történetüket. Ezért inkább megpróbáltak MINDENT belezsúfolni ezekbe a filmekbe, amit csak ki tudtak hámozni a képregényekből. Így lett totális katyvasz a Pókember és az X-men harmadik részéből, onnan pedig már nem volt tovább, és mindkét filmsorozatot elkaszálták.

A Marvelnek pedig eközben azzal a problémával kellett szembenéznie, hogy ugyan szívesen elkezdené már gyártani a saját filmjeit, de a legnépszerűbb karaktereiket eladták, a nézőknek pedig kicsit elegük is lett azokból a képregényfilmekből, amelyeket addig láttak.

Úgyhogy fogták magukat, megnézték, mi maradt a spájzban, majd előhúztak onnan egy kevésbé ismert karaktert, a Vasembert.

Ez olyannyira nem volt egyértelmű döntés, hogy kezdetben három rendezőt béreltek fel, hogy kezdjenek el fejleszteni három képregényfilmet a Marvelnek, ezek közül az egyik volt Jon Favreau és a Vasember (a másik kettő Louis Leterrier Hihetetlen Hulkja és Edgar Wright Hangyája voltak, ezek később meg is valósultak).

Utólag már tudni, hogy jól döntöttek.

A Vasember teljesen mást tudott mutatni a nézőknek, mint amit azok korábban megszokhattak egy képregényfilmtől. Egy szimpatikus, jóravaló hős helyett megkapták a szupergazdag, fegyvergyártó, arrogáns, alkoholista Tony Starkot, akivel nem volt egyszerű azonosulni, viszont olyat tudott, amit más szuperhősök nem: akkor is érdekes volt, amikor nem volt rajta a Vasember-gúnya.

Erre az antihős-szerepre pedig megtalálták a tökéletes színészt is Robert Downey Jr. személyében, aki a Vasembert megelőző éveket az elvonón töltötte, elsőkézből voltak tapasztalatai arról, milyen alkoholista bunkónak lenni, és így olyan erős karizmával tudta megformálni a saját hibáira és felelőtlenségére ráébredő milliárdost, hogy azóta ebből a szerepből él.

A Vasember százmilliós nyitóhétvégével kasszasiker lett, a legfontosabb jelenetét azonban a stáblista végére rakták:

ebben a Nick Furyt alakító Samuel L. Jackson beköszön Tony Stark nappalijába és közli, hogy nincs egyedül.

link Forrás

„Mr. Stark, Ön egy nagyobb univerzum része!” - mondja, majd szóba hozza a Bosszúállókat, azt a szuperhősökből álló csapatot, amelynek a képregényekben tagja a Vasember is. Ezt a jelenetet hivatalosan csak egy Easter egg-nek szánták, a rajongóknak szánt kikacsintásnak, nem hivatalosan viszont ez indította az útjára a Marvel-univerzumot.

Amikor a Marvel Studios fő kreatívja és későbbi vezetője, Kevin Feige látta, hogy a film sikeres, és hogy a stáblista utáni jelenet nem csak a keményvonalas rajongókat hozza lázba, akkor döntött úgy, hogy az univerzumépítés felé kormányozza a stúdiót.

Így is lett, Tony Stark még abban az évben felbukkant a Hihetetlen Hulk stáblista utáni jelenetében, a két évvel később bemutatott Vasember 2-ben Thor kalapácsa tűnt fel ugyanúgy, az Amerika Kapitány: Az első bosszúállóban pedig már a 2012-es Bosszúállók filmet vezették fel, amelyben összehoztak mindenkit, aki a korábbi filmekben szerepelt.

A nézők pedig vették a lapot, manapság egy Marvel-film stáblistája után is tele a mozi, ahelyett, hogy mindenki hazamenne. Rengetegen megvárják azt az egy, illetve most már több extra jelenetet, amelyet a stúdió direkt azért forgat le, hogy megmutassa, milyen irányba fogja tovább építeni az univerzumát.

Mindez viszont még mindig nem magyarázza, hogy tíz év és 19 film után hogy van még annyi szufla ebben az egészben, hogy kijöjjön belőle évente 3 (!) képregényfilm úgy, hogy mindegyikre tódulnak a nézők.

Ehhez legalább annyira kellettek a jó kreatív döntések, mint az a több száz millió dollár, amelyből a filmeket összerakták. Min múlott a Marvel sikere?

Az egészet felügyelje egy faszi, aki maga is rajongó

Az első jó döntés az volt, hogy a megfelelő embert rakták abba a pozícióba, aki a döntéseket hozza. A stúdió vezetője a Vasember sikere óta a képregényrajongó Kevin Feige. 

Az első feladata a Marvelnél az volt, hogy segítse a tanácsaival azokat a képregényfilmes produkciókat, amelyeknek a jogait a stúdió eladta. Állítólag sokszor nem hallgattak a tanácsaira, de az ott látottakat felhasználta akkor, amikor neki kellett beindítania a Marvel saját filmgyárát.

A Vasember után elnöki tisztséget és teljes kreatív kontrollt kapott. Még a Disney sem váltotta le, amikor 2009-ben bekebelezték a Marvelt, és azóta is ő az atyaúristene a teljes Marvel Univerzumnak.

Egy hangárnyi színész, évekre előre lekötve

Feige-nek színészek kellettek, akik képesek megeleveníteni a fontosabb képregényfigurákat, és akikre hosszú távon számíthat.

Robert Downey Jr.-al nagyon belenyúlt a tutiba (keményen meg is fizetik azért, hogy még most, a nyolcadik alkalommal is eljátssza a Vasembert, 2015-ben 80 millió dollárt keresett), de rajta kívül is arcot kellett adni még legalább három fő karakternek: Thornak, Amerika Kapitánynak, majd később a Galaxis Őrzői főszereplőjének, Űrlordnak.

Az ő szerepükre kerítettek három színészt, akiknek ugyan már beindult a karrierje, de éppen csak csordogált, viszont rá lehetett venni őket, hogy hosszabb távra is elköteleződjenek.

Véletlenül mindháromnak Chris a keresztneve (Hemsworth, Evans, Pratt).

Az ő karrierjüknek hatalmas lökést adott a Marvel-szerep, a legtöbbre egyelőre Chris Pratt vitte, aki duci sorozatszínészből akciósztárra gyúrta ki magát, és a Marvel-filmek mellett még azt is meg tudta oldani, hogy maradjon ideje a Jurassic World sorozatra.

A Marvel Univerzum ugyanis baromi időigényes elfoglaltság, a szereplők 6-8 filmre kell, hogy aláírjanak.

Ezt nem volt egyszerű leegyeztetni, Feige szerint Evans egy hétvégén keresztül gondolkodott rajta, hogy aláír-e több filmre is, ő meg közben lerágta a körmeit, hogy igent mond-e. Univerzumot ugyanis úgy nem lehet építeni, ha karaktert alakító színészre nem lehet számítani. A színésznek viszont át kell gondolnia, akarja-e éveken keresztül ugyanazt a szerepet alakítani, miközben másra alig marad ideje. Evans végül aláírt hat filmre, Feige pedig megnyugodott.

Érdekes, hogy miközben egyes színészek hétvégéket kértek arra, hogy egyáltalán átgondolják, hogy részt akarnak-e venni ebben az egészben, mások epekedve várták, hogy felkérjék őket. Downey Jr-nak a karrierjét indította újra a Vasember-szerep, a Víziót alakító Paul Bettany-t pedig már az ügynöke is leírta, mielőtt megkapta a szerepet, ő most hálálkodik is miatta rendesen.

Mindez azonban azt is jelenti, hogy több tucat hollywoodi színész évekre elmegy szuperhősöst játszani.

Az újraélesztett és az újonnan beindított karrierű színészek mellé leszerződtettek a kisebb szerepekre néhány hollywoodi ikont (Anthony Hopkins, Robert Redford, Michael Douglas), és néhány kevésbé ismert, de tényleg jó színészt is (Mark Ruffalo, Benedict Cumberbatch).

Egyedül az igazi női főszereplőkkel maradtak adósak. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak a filmekben erős női karakterek, Scarlett Johansson, Elizabeth Olsen vagy Evangeline Lilly például ugyanúgy szétvert bárkit a filmekben, mint a férfi főszereplők, de külön filmet még egyik női szuperhős sem kapott. Ezt jövőre a Captain Marvellel orvosolják, annak a címszereplője Brie Larson lesz.

Mindent egybevéve több mint 30 hollywoodi színészt köt le a Marvel. De tényleg, egy hangárban tudták csak lefotózni őket:

link Forrás

Minden film legyen egy kicsit más, de mégis ugyanolyan

19 filmen keresztül fenntartani az érdeklődést nem egyszerű, főleg úgy, hogy a filmek nagy része arról szól, hogy egy szuperhős vagy egy csapat szuperhős megmenti a világot egy olyan ellenségtől, amelynek sokszor csak annyi a motivációja, hogy elpusztítsa vagy az uralma alá hajtsa azt. Miért nem fordult ez még totális érdektelenségbe?

Elsősorban azért, mert úgy látszik, hogy a Marvelnél is tudják, hogy ez így kevés.

Emiatt pedig minden filmjüket igyekeznek stílusában megkülönböztetni a másiktól. Az első Amerika Kapitány egy II. világháborús kalandfilm volt, a második egy kémfilm. Az első Thor film kicsit olyan, mint egy családi dráma, a harmadik pedig mint egy szürreális komédia. A Galaxis Őrzői a közönsége geekségét lovagolta meg (és a 70-es évek zenéje iránt érzett nosztalgiát), a Hangya meg egy heistfilm. A Pókember tiniproblémákkal foglalkozott, a Fekete Párduc pedig elsősorban a fekete közösségnek készült.

A stúdió még azzal is nagyon tudatosan számolt, hol jön el a közönségénél az a pont, amikor már elege van a zúzásból. A Bosszállók: Ultron korát nem hiába követte a mondanivalójában és megvalósításában is jóval kisebb szabású Hangya, ahol a cselekmény fő vonalát nem is a világmegmentés jelentette, hanem csak egy betörés.

A különböző stílusú filmekhez pedig különböző stílusú filmrendezők kellettek.

A Marvel a világ minden tájáról felhajtott egyedi látásmódú rendezőket, hogy aztán tűzzel-vassal belekényszerítse őket a saját stúdiórendszerébe.

A családi konfliktust középpontba állító Thort például a shakespeare-i királydrámák angol rendezője, Kenneth Branagh kapta, a könnyedebb hangvételű Vasember 3-at a buddy movie-k készítéséről elhíresült Shane Black, a teljesen elszállt humorú Ragnarököt az új-zélandi Taika Waititi, az összes karaktert összefogó Bosszúálló-filmeket pedig a geek Joss Whedon.

Ezeknek a rendezőknek úgy kellett beleszőniük a filmekbe a saját stílusukat, hogy közben ott állt mögöttük a Marvel Studios és Kevin Feige, aki kíméletlenül számon kérte rajuk, hogy a fimjeik illeszkedjenek a stúdió központi narratívájába. Hiszen ha nincsen központi narratíva, akkor a filmek szétesnek, eltávolodnak egymástól, és nincs univerzum.

Ezt a fajta nyomást volt, aki nem bírta.

Joss Whedon maga mondott fel a második Bosszúállók film után, mondván, hogy olyan jeleneteket kellett leforgatnia a filmbe, amelyeknek semmi értelmét nem látta. A Hangyát évekig fejlesztő Edgar Wright pedig kb. a forgatás megkezdése előtt hagyta ott a produkciót, „kreatív nézeteltérések miatt”. Ez lényegében annyit jelentett, hogy nem engedték, hogy úgy csinálja meg a filmet, ahogy akarta.

Volt, amikor ez a módszer remekül működött, ilyen volt például a Thor: Ragnarök, de az is előfordult, hogy egy-egy rendező egyszerűen túl sótlan volt ahhoz, hogy bármi jellegzeteset vigyen a filmjébe. Alan Taylort például az akkor éppen felfutó Trónok harcából szerződtették a Thor: Sötét világ megrendezésére, mégis az lett az egyik legérdektelenebb Marvel-film. Több lehetőséget nem is kapott.

Muszáj lennie egy nagy történetnek

Végső soron a filmeken átívelő központi narratíva kovácsolta univerzummá a 19 különböző főszereplővel és stílussal rendelkező filmet. A Marvelnek évekre előre kitalált stratégiája van arról, hogy a filmjeinek hová kell kifutnia, kalandozzanak el bármennyire az egyes filmek az univerzumon belül, egy adott ponton vissza kell térniük a fő csapásirányra. Ez a gyűjtőpont eddig egy-egy Bosszúállók film volt, amelyek különböző fázisokra tagolták a filmeket.

Az első fázis még az építkezésről, a karakterek eredettörténetének bemutatásáról és a csapattá kovácsolódásukról szólt, a 2016-ban indult harmadik fázis viszont már a szétesésükről, ez fog befejeződni 2019-ben. A filmeken átívelő történethez minden film hozzátesz egy kicsit, a Végtelen Háború szupergonoszát, Thanost például már 2012 óta építik, az ő világpusztító tervének alapját jelentő Végtelen Köveket pedig már az első Amerika Kapitány óta gyűjtik a szereplők.

Az egész Marvel Univerzumnak az a titka, hogy ezzel a lassú építkezéssel egyre több és több nézőt vonnak be a történetbe, akik végső soron már nem is egy filmet néznek a moziban, hanem egy nagy sorozatot, ami nem tíz egyórás részből áll, hanem évi három blockbusterből.

Meg persze az ezekhez kapcsolódó képregényekből, tévésorozatokból. Így válik az egész egyetlen hatalmas tartalomgyárrá.

Mindenki elkezdte ontani a szuperhősös filmeket

Ez a fajta tartalomgyártás teljesen felforgatta Hollywoodot. A stúdiók hirtelen azon kezdtek agyalni, hogy miért érné meg nekik szimpla, egyszerhasználatos blockbustereket forgatni, amikor egy mozis univerzummal évekre (vagy évtizedekre) magukhoz tudják kötni a nézőiket, onnantól kezdve pedig nincs más dolguk, csak ontani magukból a franchise-hoz kapcsolódó filmeket.

Szinte minden nagyobb stúdió feltúrta a szekrényét, és megnézték, mijük van, amiből univerzumot tudnának építeni. A Warner kapott észbe először, és a Marvel nagy képregényes riválisával, a DC-vel elkezdték felépíteni a saját képregényhőseikből álló történetüket Supermannel, Batmannel, Wonder Womannel.

Na, ez a projekt tavaly jókora tockost kapott.

Hiába építették a saját filmes narratívájukat a 2013-as Acélember óta négy filmen keresztül, azok olyan gyatrák lettek, hogy mire elértek az Igazság Ligájának bemutatásáig, amelyben az összes szuperhősüket összeeresztették, a nézők már elfordultak tőlük. A film mindössze 658 millió dollárt szedett össze, ez pedig minden várakozást alulmúlt (még ha anyagilag nem is feltétlenül lett bukta).

A Universal a szörnyfilmjeit (Múmia, Láthatatlan ember, Dr. Jekyll és Mr. Hyde) akarta egy közös univerzumba terelni, de már az első film megbukott. A Fox a Fantasztikus négyest és az X-men franchise-t tervezte kiterjeszteni, már le is fogatták a Deadpool második részét és az Új mutánsokat, aztán tavaly történt valami, ami a teljes projektet zárójelbe tette:

az egész stúdiót megvette a Disney, amely ezzel minden idők legnagyobb filmstúdiójává vált.

A Disney a tulajdonosa a Marvel Studiosnak, és övék a Star Wars franchise is, amelyet 2015-ben indították újra, és azóta ez az egyetlen franchise, ami tényleg jó úton halad afelé, hogy a Marveléhez hasonló mozi-univerzumot építsen ki, bár még bőven nem tartanak ott. Egyelőre csak lineárisan egymásra épülő filmeket forgatnak, megszakítva egy-egy spin off-fal, ez így még nem mozi-univerzum. Idén jön a Solo-film, jövőre a Star Wars IX., kérdés, hogy mihez kezdenek utána.

Mihez kezd a Marvel a Végtelen háború után?

A nagy történet, amelyet tíz éve építenek, az idei harmadik és a jövő évben érkező utolsó Bosszúállók-filmmel (amely valójában egy film, két részre vágva) lezárul. Ennek vannak nagyon gyakorlatai okai, a színészek szerződései nagyrészt lejárnak 2019-ben, ráadásul Robert Downey Jr. lassan kiöregszik a Vasember szerepből, Chris Evans pedig már bejelentette, hogy nem akar többet Amerika Kapitány lenni.

Másrészt az ő történetüket nehéz is 19 film után tovább ragozni, ezért a Marvel igazából már évekkel ezelőtt elkezdte átalakítani a franchise-t. Új karaktereket építettek fel (Doctor Strange, Hangya, Fekete Párduc), és hosszú évek jogi tökölése után részben visszaszerezték a még az évezred elején eladott Pókembert is, így már ő is a része lehet a Marvel Univerzumnak.

Így a szuperhősös úthenger tuti, hogy nem áll meg.

Azt viszont, hogy mihez fognak kezdeni 2019 után, még nem tudni, Kevin Feige nem is szívesen beszél róla. A Fox stúdió megvásárlásával egy rakás fontos, korábban eladott karakter kerülhet vissza a Marvelhez, de az idő, amíg őket integrálják a sztoriba. Amit biztosan lehet tudni, hogy a Pókembert és a Galaxis Őrzőit folytatni fogják, a februári siker után pedig valószínűleg a Fekete Párducot is.

Hogy meddig fog ez tartani? Egészen addig, amíg a Marvel képes egy lépéssel a nézői előtt járni. Az elmúlt években a stúdió nem csak arra jött rá, hogy ideje új főszereplők után nézni, hanem arra is, hogy a filmről filmre történő stílusváltás már nem elég, muszáj a történettel is kezdeniük valamit, és komolyabb témákat is fel kell vetniük.

Ebből született a Polgárháború, amely a maga egyszerű módján mégiscsak azt vizsgálta, hogy milyen messzire mehet el egy szuperhős a világ megmentése érdekében, illetve a Fekete Párduc, amely a menekültválság közepette is hajlandó volt azzal foglalkozni, mennyire lehet bezárkózó vagy nyitott egy szuperfejlett ország.

Az eredmény? Mindkét film több mint egymilliárd dollárt keresett. Ennek így soha nem lesz vége.

A cikk megírásához nagy segítséget nyújtott a Vanity Fair és a Vox cikke.