Vasárnap délután a London szívében egy háromórás tüntetés végén konfettiesőben állt a színpadon egy egészen valószínűtlen társaság: egy futballhuligánból lett aktivista, több Youtube-sztár, politikai vezetők, a Vice magazin egyik alapítója, és Milo Yiannopoulos. A kivetítőn közben egy szimbólummá vált mopsz kutya képeit mutatták. Eddigre már elénekelték a brit himnuszt, nem sokkal korábban pedig ugyanezen a színpadon egy drag quen, Vanity Von Glow adta elő Shania Twain That don’t impress me much című dalát, nagyjából ötezer ezer ember előtt. 

link Forrás

Hogy mi volt ez? Ha a résztvevőket kérdezzük, falrengető erejű kiállás a szólásszabadság mellett. Ha az ellentüntetőket, akkor pedig a fasizmus újracsomagolása, és a szélsőjobb kísérlete arra, hogy menőbb ruhába bújva, az utcáról valósítsa meg, amit a pártoknak mostanában nem sikerül. Abban viszont mind a két oldal egyetért, hogy fontos esemény volt – a szervezők ünnepelnek, de például a Hope Not Hate nevű, gyűlöletcsoportokkal foglalkozó szervezet szerint is ez volt a brit szélsőjobboldal legjelentősebb megmozdulása hosszú ideje Londonban.

A rendezvény címe Day For Freedom, vagyis a Szabadság Napja volt, témája pedig a szólásszabadság volt, ami három esemény körül élesedett ki.

• Az egyik a skót youtube-er, Count Dankula nagy vihart kavart esete, aki náci karlendítésre tanította a barátnője mopszát, és erről videót is készített. Mindezt viccnek szánta, a hatóságok viszont nem értékelték – előbb letartóztatták, aztán két éven át tartó per következett, aminek végén 800 font büntetés megfizetésére ítélték. Ami pedig igazán sokakat megdöbbentett, hogy a bíróság kimondta, nem számít a kontextus, vagyis az, hogy provokatív viccnek szánta, a tartalom súlyosan sértő volt. Amire jött a kérdés: mi lesz így a nyugati populáris kultúra alapjait jelentő, gátlásokat nem ismerő szemtelenkedéssel?
  
• A másik, hogy több jobboldali aktivistát kitiltották Nagy-Britanniából, köztük az Identitás Generáció tagjait, és a 22 éves kanadai Youtube-sztár Lauren Southernt, aki korábban Lutonban osztogatott Allah meleg feliratú zászlókat. A felháborodást ebben az esetben az okozta, hogy gyakran még az ISIS tagjait is visszaengedik Nagy-Britanniába, de ezeket a figurákat nem?
  
• A harmadik pedig a tüntetés fő szervezőjének, Tommy Robinsonnak az esete, akit letiltott a Twitter.
  

Ezzel meg is érkeztünk a főszereplőhöz. Tommy Robinson pályája az utóbbi években kezdett meredeken felfelé ívelni, idén pedig rakétaként lőtt ki. Robinson nem olyan úrifiú, mint az újjobboldal internetes hősei általában: volt focihuligán, alapított utcai szélsőjobboldali szervezetet, az English Defence League-et, amiből aztán ki is lépett, verték meg muszlimok, ő is vert muszlimokat, volt börtönben, az utóbbi időben pedig a Youtube-on építi újra magát. És ez most nagyon bejön. 

Tommy Robinson a brit munkásosztály nyelvén száll be a Brexit- és főleg az iszlám-vitába, kőkeményen megy neki az ország „iszlamizációjának”. És közben a mainstrem média ellen is a frontvonalban harcol: aki olyat ír róla, ami nem tetszik neki, azt jobb esetben az irodájában, rosszabb esetben az otthonában keresi fel, és vonja kérdőre. Ebből videósorozatot is készít.

Hogy mennyire lett népszerű? Annyira, hogy Németh Szilárd is osztja a videóit. Külön rigmust is írtak a nevére rajongói, mint a nagy focisztárokéra: a Tommy Tommy Tommy Tommy Robinson többször harsant fel vasárnap délután. Azt pedig még azok is elismerik, akik nagyon veszélyesnek tartják, hogy hosszú idő óta a brit radikális jobboldal leginkább karakteres alakja.

„Az embereket 20-30 éve akarják elhallgattatni ebben az országban azzal, hogy rasszistának nevezik őket. És sikerült is, úgyhogy most már félnek az emberek elmondani, ha valami nem tetszik nekik” – mondta a színpadon, de szerinte most már itt a változás.

„Ez nem valósulhatott volna meg három éve. De most már mi vagyunk a mainstream!”

A beszédek visszatérő eleme ez volt: az iszlámot nem lehet kritizálni, és elhallgattatják, aki megteszi. A tüntetési résztvevői közül is többen erről beszéltek: volt, aki azt mondta, hogy a helyi lap nem fogadja a panaszos leveleit, volt, aki arra, hogy folyamatosan letiltja a Facebook.

Hasonló vonalon mondott beszédet például az UKIP vezetője, Gerard Batten is. Amitől viszont ez a tüntetés kiemelkedett a hasonló események közül, az a Youtube-felhozatal. A mainstream médiával szembeni egyre erősödő ellenségesség egyik következménye a youtuberek felemelkedése a közbeszéd alakítóiként, és a résztvevők nagy része úgy gondolja, hogy a hivatalos média hazudik, az igazságot viszont az alternatív médiában, elsősorban a videósok mondják. Beszédet mondott a magát „klasszikus liberálisként” definiáló, szintén erősen iszlámkritikus Sargon of Akkad, aki különböző csatornáival bőven egymillió feliratkozó felett jár, és nagy éljenzés és skótdudás kíséret mellett lépett színpadra Count Dankula is, aki a mopszot ugyan nem hozta magával, de az utóbbi időben szintén az újjobboldal hőse lett. Lauren Southern a kitiltás miatt élőben nem lehetett jelen, videóüzenete így is nagy tapsot kapott, a sztárfellépő pedig Milo Yiannopoulos volt, aki azt mondta: 

a következő harminc év a politikai inkorrektség nagy időszaka lesz, a baloldal pedig érzi, hogy vesztésre áll.

De beszélt a színtér egyik legkülönlegesebb figurája, Gavin McInnes is, aki a Vice magazin egyik alapítója, a hipszterkultúra atyjának is tartják, 15 évvel ezelőtt pedig még az anális szex rejtelmeiről írt alapos cikkeket. Azóta vett egy kemény kanyart jobbra, most pedig a legnagyobb sikert azzal aratta, amikor azt mondta: 

„Inkább meghalok, mint hogy ne mondhassak mocskos szexista vicceket a kocsmában!”

Szerinte a kulturális cenzúra a szórakozást akarja elvenni az emberektől, és már egészen hétköznapi dolgokat minősítenek radikálisnak.

Két ilyen beszéd között ment le a színpadon a Shania Twain dala Vanity Von Glow-tól, kiállásul az énekesnő mellett, akit sokan kitagadtak, mert azt mondta, Trumpra szavazott volna, ha amerikai lenne. (Aztán bocsánatot is kért.) Azt hittem, idén már nem látok furcsább protest song-ot a budapesti tüntetésen lejátszott Wellhellónál, de ez egyértelműen felülmúlta.

Miközben a színpadon működött a homoszexuális-focihuligán-liberális koalíció, az utcán azért jobban lehetett érezni a különbségeket. A közönségben ugyan valóban volt Make America Great Again-sapkás transznemű, Kekistan-zászlós tini és klasszikus UKIP-szavazó is, de a balhéknak már homogénebb volt a közönsége.

A színpadtól gondosan, rendőri sorfallal elválasztva ugyanis antifasiszta ellentüntetést tartottak – és ott történtek összecsapások az éppen meccsre tartó Chelsea-szurkolókkal. És megjelent Tommy Robinson egyik nagy ellenfele, Ali Dawah muszlim szónok is egy muszlim MMA-harcos társaságában, aki állítása szerint azt akarta kipróbálni, a szólásszabadság rájuk is vonatkozik-e. Ebből is összecsapások lettek a színpad háta mögött – szintén nem a youtube-erekkel, hanem inkább a szurkolókkal.

Az ellentüntetők között voltak fekete maszkos antifák, akik nem akartak nyilatkozni, de a többség azért vállalta az arcát, és elmondta, hogy szerintük a Robinsonék a szólásszabadság mögé bújnak, hogy a gyűlöletbeszédet terjesszék, és úgy hirdetik a szólásszabadságot, hogy másoktól, elsősorban a muszlimoktól elvennék azt.

A tüntetés után arról kérdeztük Tommy Robinsont, hogy mi a végső cél. Azt mondta, „Nagy-Britannia iszlamizációját akarja megállítani”. Hogy ezek az erők végül összeérnek-e politikai mozgalommá, az még kérdés. Milo Yiannopoulos mindenesetre kérdésünkre azt mondta, nem akar politikus lenni - „mert akkor sokkal kevesebbet keresnék”.

A mainstream média helyzetét jól példázza a Guardian vasárnapi és hétfői cikke. Az esemény napján csak egy rövid tudósítás jelent meg, amit így is rengetegen osztottak meg. Hétfőn pedig már arról közöltek cikket, hogy a szélsőjobboldal újra felemelkedőben van, és ezt a fenyegetést senki nem veszi elég komolyan.