Amikor hirtelen, de mégsem váratlanul becsukódott mögöttünk a futballkatedrális vaskapuja, és hiába volt még egy félidő, hiába vettünk nézőként jegyet, hiszen újságíróként eleve be sem engednek minket, mert nem keltjük a Puskás Akadémia jó hírét, hiába tudták a rendezők is, hogy nincs olyan pontja a házirendnek, amire hivatkozva belénk kötöttek, mégis kivezettek minket a Pancho Arénából, szóval ekkor egyszerre kellett nagyon röhögnöm és hihetlenkedve a fejemet ráznom, hogy hova jutott a valódi díszletek között, de nézők és lehetőleg tudósítók nélkül eljátszott felcsúti hóbort.

Magyarországon a foci kétségtelenül közügy, hiszen rengeteg közös pénzünk van benne, de már nem sport, hanem valami egészen más, ami csak külsőségekben emlékeztet focira (egységes mezben lép pályára meghatározott számú játékos, megszabott méretű, pont ugyanúgy felvonalazott pályán, mint bárhol máshol).

A magát futballokosnak mondó Orbán Viktor nem egészen úgy képzelte eredetileg, ahogy ez megvalósult, vagy legalábbis - döbbenet - nem ezt ígérte. Ha pusztán a szakmai jóslatait nézzük, akkor már ötven magyar játékosnak kellene pályára lépnie a legnívósabb bajnokságokban, és nem háromnak, akik közül csak egyetlen egy stabil kezdő. Nekem tényleg életem legnagyobb fociélménye volt a 2016-os Eb-n a portugálok elleni 3-3, nem hittem volna, hogy valaha élőben látom a válogatottat nemzetközi tornán, de már akkor is látszott, hogy ez semmiképpen sem tudatos építkezésnek köszönhető, nagyon sok mindennek kellett összejönnie hozzá egyszerre, és annyira múlékony volt, hogy a mámoros szurkolók egy évvel később már a mez levetetésével alázták meg a játékosokat. Az Andorra-Luxemburg-Kazahsztán hármas nemhogy elfeledetette a pillanatnyi csodát, de mélyebbre rántotta a magyar focit, mint az Európa-bajnokság, sőt 2010 előtt volt, és világosan kiderült, hogy a világszínvonalú magyar akadémiai rendszer csak Orbán fejében létezik. A 444 most ötéves, ezalatt nem tudtunk hírt adni arról, hogy magyar csapat főtáblára jutott a nemzetközi kupák valamelyikében, egyszerűen nem sikerül a sokmilliárdos blöfföt valódi teljesítménynek eladni Európában.

Mindenki jobban járna, ha Magyarországon a stadionokból csak a VIP-páholyok épülnének meg. Az adófizetők mindenképpen. Orbán felesége sem zsörtölődött volna, hogy a stadion rontja a kilátást a konyhaablakból (honnan máshonnan nézegetne ki egy asszony), de a játékosoknak is nyűg, hogy már nem hivatozhatnak a pocsék körülményekre, a kulisszák európaiak. A szurkolók közben hálátlanok az új stadionokért, és kifütyülik az átadón a miniszterelnököt (kétszer is), aztán üresen hagyják az új székeket, mert inkább a focit szeretnék élvezni a díszletek helyett, esetleg a stadionavató napján vennének elégtételt a gyalázatos mutatványért a játékosokon. 

Egyedül a VIP-ben van élet, mindenki közel akar kerülni a tűzhöz és a főnökhöz. Éppen ennek dokumentálása lehetetlenült volna el, ha hamarabb vezetnek ki minket Felcsútról, de szerencsére Botos kolléga nemcsak a NER-kompatibilis pufimellényes miniszterelnököt, hanem azt is lefotózta, mielőtt a hátunk mögött becsapták a vaskaput, hogy az Orbán-családdal együtt nézett meccset a miniszterelnök testvéréhez közel álló, állami pályázatokon taroló vállalkozó.

Arra ne számítson senki, hogy az új ciklusban új mániát talál magának a miniszterelnök, a stadionok VIP-páholyai helyett nem a kórházak büféiben lesznek a fontos találkozók. A modell bevált, stadionok is épülnek még, de jönnek már a túlárazott sportcsarnokok, az irgalmatlan összegű tao-pénzek sem csak a fociban folynak már el legalább annyira eredménytelenül, mint amennyire átláthatatlanul. Ráadásul mintha nem lenne elég az itthon focira elégetett pénzt, a tervek szerint az eddigieken túl az összes szomszédos országban támogat majd fociakadémiákat a magyar állam. És igen, pont Mészáros Lőrinc eszéki csapatának akadémiáját is, milliárdokkal, hogy az ott kinevelt játékosokat jókora haszonnal adja majd el Mészáros Lőrinc.

A felcsúti kisvasúton tényleg nincs fék. Már most nyáron megélhetjük, hogy az eredetileg utánpótlásnevelő csapatnak indult, Orbán szerint az NBII-ben jó helyen lévő Puskás Akadémia több, mint egy tucat külföldi játékossal, korlátlan anyagi lehetőségekkel, de mindössze egyetlen saját nevelésű játékossal megnyerheti a Magyar Kupát, és kiléphet az európai porondra. De úgy, hogy Pintér Attila vezetőedző a döntő előtt annak a remények ad hangot, hogy reményei szerint előbb vagy utóbb lesz egy 50 fős szurkolótáboruk. 

Csak nehogy a végén olyan hangosak legyenek, hogy a férfiak ne tudjanak beszélgetni nyugodtan a VIP-ben, az asszonyok pedig a konyhában. 

Ötödik születésnapunk alkalmából egy hónapon át fel-felidézünk néhány multaságos/emlékezetes/emlékezetesen mulatságos pillanatot a 444 első öt évéből, és gyűjtjük a muníciót a következő ötre.

Ha szeretnéd, hogy ezt a munkát folytathassuk, támogasd rendszeresen a 444 szerkesztőségét!