Nemhogy nem csitul, sokkal inkább fokozódik Olaszország politikai drámája. Miután egy héten keresztül attól zengett az európai sajtó, hogy a hiperpopulista Öt csillag-Liga páros koalíciója Brexit-szintű (vagy annál is nagyobb) felfordulást tud okozni az EU-ban, jött az újabb csavar: 

nem lesz ilyen kormány, 

legalábbis egyelőre.

Sergio Mattarella elnök ugyanis vasárnap este kiállt a nyilvánosság elé, és közölte, nem fogadja el a koalíció pénzügyminiszter-jelöltjét. A jelölt a 81 éves Paolo Savona volt, Mattarella pedig úgy látta, Olaszország euróövezeti tagsága nem lenne biztonságban a vezetése mellett.

Ősszel jöhet az új választás

Emiatt pedig Giuseppe Conte miniszterelnök-jelölt is visszalépett. És most ott tartunk, hogy Mattarella az IMF egyik volt igazgatóját, Carlo Cottarellit kérte fel, hogy vezessen egy átmeneti kormányt.

Ebből minden bizonnyal az lesz, hogy a parlamentben a Cottarelli-kormányt nem szavazzák meg, ősszel pedig Olaszországban újabb választás jöhet. 

Aminek az eddiginél is sokkal nagyobb tétje lehet.

Az ugyanis, hogy az elnök lényegében keresztbefeküdt a mainstream-ellenes kormány megalakulásának, óriási indulatokat váltott ki. A két párt, akik eleve elitellenes üzenetekkel értek el komoly sikereket a választáson, most azt hirdetik, hogy az elit már a demokráciát lehetetleníti el.

„Ha Berlin, Párizs és Brüsszel nem mondja, hogy OK, akkor nem tud kormány alakulni Olaszországban. Ez őrület, vissza akarjuk hozni a demokráciát Olaszországba”, mondta a szélsőjobboldali Liga vezetője, Matteo Salvini, aki szerint a következő választás népszavazás lesz, mert Olaszország ma nem szabad ország, német és francia pénzügyi megszállás alatt áll. Nem kevésbé heves az Öt csillag sem, ők szombatra már tüntetést jelentettek be Mattarella ellen, és felszólították támogatóikat, hogy tegyék ki az olasz zászlót az ablakba. A pártok most azt mondják, hogy a befektetők érdekei ismét előbbrevalók voltak, mint az, hogy mit akarnak a szavazók. A hangulatra jellemző, hogy Andrea Marcucci Demokrata párti politikus azt mondta, Di Maio és Salvini „levetették az álarcukat”, és azt akarják újrajátszani, amikor a Mussolini vezette fasiszták 1922-ben bemeneteltek Rómába.

Nem arra szavaztak

A másik olvasat, amit Mattarella képvisel, hogy az emberek nem arra szavaztak, hogy a kormány kivezesse Olaszországot az eurózónából. Az igaz, hogy korábban mind az Öt csillag, mind a Liga is hirdetett erősen euró-ellenes nézeteket, de a választási kampányban ebből visszavettek, és a közösen elfogadott kormányprogramban nem is volt benne a kilépés. Az elnök aggálya viszont az volt, hogy a pénzügyminiszterjelölt Savona korábban egy olyan dokumentumot jegyzett, ami azt írta le, hogyan lehet lényegében titokban, egyik pillanatról a másikra visszaállni a lírára. 

Mattarella azt mondta, nem tilos az euróövezetből való kilépés, de akkor azt komoly vita kell, hogy megelőzze, Savona személye pedig nem garantálta volna ezt. Az elnök külön kiemelte azt is, hogy az olaszok megtakarításainak védelmében sem engedhette a miniszter kinevezését.

Annak persze különösen erős üzenete van, hogy a populista kormány helyett ismét egy megszorításokról híres IMF-bankár kerül Olaszország élére, mégha csak átmenetileg is. Különösen, hogy az utóbbi években sorban váltották egymást a meg nem választott, technokrata vezetők a miniszterelnöki poszton.

Most törhetnek igazán előre a radikálisok

Ilyen hangulatban pedig minden esély megvan rá, hogy az őszre tervezett választáson még inkább megerősödnek a radikális pártok. Francesco Galietti római elemző úgy magyarázta a Reutersnek, ez lényegében népszavazás lesz az euróról és az EU-ról, és alapvető, egzisztenciális fenyegetést jelenthet az egész eurózóna számára. Massimo D’Alema volt olasz miniszterelnök hétvégén azt mondta, hogy ha az elnöki vétó miatt új választások jönnek, 80 százalékot is kaphatnak a mainstream-ellenes erők. A két párt közül ráadásul a Liga van egyértelműen feljövőben, már majdnem utolérték az Öt csillagot, akik népszerűsége valamennyit csökkent is a tavaszi választás óta.

Egy ilyen választás persze elvileg azt is jelenti, hogy a pártoknak nyíltabban kellene vállalniuk, hogy mi a tervük az euróval. Az olasz politika kiszámíthatatlansága mellett őszig persze még bárhány fordulat elképzelhető. És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a bírósági döntés értelmében az új választás idejére a korábban eltiltott Silvio Berlusconi is vállalhat már politikai tisztséget. 

Részben hasonló volt a helyzet Portugáliában 2015-ben, ahol az elnök szintén nem akarta kinevezni a többségben lévő, veszélyesnek tartott mainstream-ellenes koalíciót. Végül mégis megalakult a baloldali kormány, és meglepően sikeres fordulatot hajtottak végre. Az persze igaz, hogy a két ország súlya teljesen más, az eurózóna harmadik legnagyobb gazdaságaként Olaszország az egész EU sorsára döntő hatással lehet.