Közleményt juttatott el az MTI-hez a szinkronszínészeket összefogó SzíDoSz - Szinkron Alapszervezete, miután a héten kiderült, hogy a Nemzeti Versenyképességi Tanács javítaná a magyar fiatalok idegennyelv-tudását (ez közismerten az egyik legrosszabb a régióban), és ehhez ötletként felmerült, hogy előtérbe kéne helyezni a feliratos filmeket. 

Egyelőre nagyon keveset tudni arról, hogy hogyan valósulna meg ebből bármi, illetve hogy ez mennyire konkrét javaslat egyáltalán, de a szövetség máris jelezte, hogy szerintük hülyeség. 

Mint írják, a szinkroniparban dolgozó több ezer munkavállaló, művészek és szakemberek (színészek, rendezők, dramaturg-fordítók, hangmérnökök, vágók, gyártásvezetők, produkciós vezetők, stb.) érdekvédelmi szervezete határozottan szeretne leszögezni néhány alapelvet:

A filmek szinkronizálásának kontra feliratozásának kérdése időről időre terítékre kerül. Gyakran elhangzik az a vélemény különféle fórumokon: ha nem lenne magyar szinkron, akkor az emberek jobban beszélnének idegen nyelveken. A nemzetközi tapasztalatok nem ezt igazolják, írják: például Németországban, Svájcban, vagy Belgiumban sokan beszélnek idegen nyelveken, holott ezekben az országokban tradicionálisan szinkronizálnak. Skandináviában a televíziós tartalmak túlnyomó többsége hazai gyártású, tehát svédül vagy dánul beszélnek a filmekben, mégis sokan beszélnek angolul. Ráadásul a világ filmművészete nem csak angol, német vagy francia nyelvű filmekből áll, teszik hozzá. 

Majd így folytatják:

„a feliratos filmek térnyerése nagyban veszélyezteti a globális piaci viszonyok között működő magyar szinkronipart, amely amúgy is évtizedek óta húzódó súlyos problémákkal küzd. A filmforgalmazók örömmel és könnyedén szabadulnának meg a plusz költséget jelentő szinkrontól, amelyre kizárólag gazdasági szempontból, versenyképességi tényezőként tekintenek, figyelmen kívül hagyva annak kulturális jelentőségét”.

A magyar szinkron azonban több, mint egyszerű gazdasági kérdés, a magyar kultúra része több mint 80 éve, egyidős a magyar televíziózás történetével. Tehát kulturális örökségünk, hasonlóan sok más európai országhoz, ahol szintén szinkronizálnak. (Németország, Franciaország, Olaszország, Svájc, Spanyolország, Csehország, Belgium, és még sorolhatnánk.)

A közleményük így folytatódik: 

„Egy-egy legendás magyar színész hangja összefort és ma is összeforr kiváló külföldi színészek arcával, és egy-egy csodálatosan sikerült fordítás mondatait milliók idézgetik nap mint nap valamelyik népszerű filmből, vagy sorozatból. A világszínvonalú vagy adott esetben "silány" magyar szinkronhoz mindannyiunknak van érzelmi viszonya, mert a mindennapi kultúránk része. Az sem elhanyagolható tény, hogy a lakosság nagy része - a határokon túl is - kizárólag a szinkronizált filmeken keresztül találkozik dramatizált szöveggel, stilizált beszéddel. Másként: szinkronizált filmek nélkül a világrepertoár, a külföldön létrehozott kulturális értékek teljesen elérhetetlenné válnak a magyar társadalom túlnyomó része számára. Ezért is fontos az írott és beszélt nyelvi minőség”.

Mint írják, a Szídosz - Szinkron Alapszervezet támogatja az eredeti nyelven, felirattal hozzáférhető filmes tartalmak megjelenésének növekedését, de garanciát kér a szinkronizált tartalomhoz való hozzáférésre. Fontos, hogy a filmek eredeti nyelven is elérhetőek legyenek, de legyen elérhető a szinkronizált változat azoknak, akik egyébként a filmes kultúrából teljesen kiszorulnának. A mai fejlett digitális technika ezt könnyen lehetővé teszi.

Ezért törvényi védelmet akarnak a magyar szinkronnak, ez szerintük megvédené a magyar szinkron kulturális értékeit, örökségét, hosszútávon segítené a magyar nyelv védelmét a médiában, esélyegyenlőséget biztosítana a határokon túli magyarok nyelvi identitásának megőrzésében, a fogyatékkal élő honfitársainknak az audiovizuális tartalmak hozzáférésében, és nem utolsó sorban megvédené a szinkroniparban dolgozó vállalkozások és munkavállalók munkahelyeit.