A barlangból kiszabadult, thai fiúk orvosai most látták elég erősnek a csapatot ahhoz, hogy egy sajtótájékoztatón mesélhessék el, milyen volt 18 napon át arra várni, hogy kimentsék őket a föld alól.

A 12 kamaszfiú és az edzőjük Thaiföld északi részén, Csiang Raj tartományban június 23-án, edzés után indult el a megnézni egy barlangot, ahonnan a heves esőzések miatt csak múlt kedden, egy több napos, bonyolult akcióval sikerült kimenteni őket. 

A fiúk először bocsánatot kértek a szüleiktől, amiért ilyen megpróbáltatásokon kellett keresztülmenniük. Majd köszönetet mondtak azoknak, akik kimentették őket, és megemlékeztek Kunanról a thai búvárról, aki meghalt a mentésük közben. 

Először arról kérdezték őket, milyen érzés volt, amikor kilenc nap után felbukkantak előttük a brit búvárok. A fiúknak nagyon fura volt, hogy nem thai mentők jöttek értük először. Ráadásul csak az egyikük, a 14 éves Adul beszélt angolul, aki korábban Myanmarból menekült Thaifölre, és még thai állampolgársága sincs. Adul mondta a búvároknak, hogy rendben vannak. Közben Ake, a fiúk edzője folyamatosan kérte Adult, hogy fordítsa nekik, amit a búvárok mondanak. 

A sajtótájékoztatón az is kiderült, megkaphatja a thai állampolgárságot az a négy fiú, akinek korábban nem volt. Az erre vonatkozó papírokat már be is adták a regionális hatóságokhoz.  

Végig bíztak benne, hogy valaki jönni fog értük

Ake, a 25 éves edző elmondta, mindenki benne volt, hogy menjenek le a barlangba. Amikor látták, hogy a víz ömlik le a bejáraton, megpróbálták elhagyni a barlangot, de nem sikerült. Ahogy rájöttek, hogy csapdába estek, tudták, hogy úszniuk kell. Egyébként a korábbi hírekkel ellentétben az összes gyerek tudott úszni. 

Majd amikor a vízszint három métert emelkedett, felváltva ástak maguknak biztonságos helyet.  Amikor az egyik fiú pánikolni kezdett, hogy most biztosan elvesztek, Ake biztatta, hogy nem, kötelekkel simán ki tudnak mászni, és biztosan jönni fog értük valaki. A fiúknak azt mondta, nyugodjanak meg, mert a víz másnapra biztosan leapad. De nem így lett. 

Ake végig próbálta tartani a fiúkban a lelket. Bár ételük nem volt, szerencsére a barlangi víz elég tiszta volt ahhoz, hogy inni tudjanak belőle. Az egyikük elmondta, hogy miközben éheztek, végig egy nagy adag sült rizsre gondolt.  Először a Jason, a brit búvár vitt nekik ételt. 

Az edző azt mondta, sokkolta őket, amikor hallották, hogy az egyik thai búvár meghalt a mentés közben. Bűntudatuk volt a halála miatt. Most Kunan emlékére küldtek egy üzenetekkel teleírt képet a búvár családjának, amin köszönetet mondtak neki. 

Amikor megkérdezték tőlük, hogy hajlandóak lennének-e egyszer visszamenni a barlangba, az edző azt mondta, csak kísérővel. De a fiúk között van olyan, aki még így sem vállalná be. 

Hogy döntötték el, hogy ki legyen az első, akit kivisznek?

Ake azt mondta, nem volt versengés, hogy ki legyen az első. Azzal viccelődtek, hogy aki a legmesszebb lakik, az induljon először. Ráadásul az orvosok is úgy ítélték meg, hogy a fiúk egyforma állapotban vannak. Ake szerint egyikük sem rohant, hogy elsőként juthasson ki, mert nagyon közel kerültek egymáshoz. 

Többen tengerészgyalogosok szeretnének lenni

Arról is megkérdezték őket, mik az álmaik. Az egyik fiú azt mondta, focista szeretne lenni, mert a szabadulás után úgy érzi, jóval türelmesebb és kitartóbb lett. A másikuk, Titan azt mondta, megtanulta jobban becsülni az életet. Közülük négyen, nyilván a mentés hatására, tengerészgyalogosok szeretnének lenni.