Egy rejtélyes kínai üzletember Peking támogatásával kezdte el felvásárolni fél Csehországot, de aztán Kínában letartóztattak

Az elmúlt években komoly átrendeződés indult be a globális világ élén: miközben az Egyesült Államok fokozatosan hátralépett, Kína hatalmas lendülettel jelentkezett be oda többek között egy gigantikus infrastruktúrafejlesztési projekttel, amely Afrikától Közép-Ázsián át Európáig számos országot érintve hozna létre egy új kereskedelmi útvonalat. Az Egy övezet, egy út névre keresztelt útvonal kiépítése nem csak tőkekihelyezésre, hanem politikai befolyásszerzésre is alkalmas, sőt, a projekt kritikusai szerint Kína sokszor eleve úgy helyezi ki a hiteleket és a befektetéseket, hogy pontosan tudják, ezek soha nem fognak gazdaságilag megtérülni. 

Mivel ezek a kínai befektetések csak az elmúlt években pörögtek fel igazán, geopolitikai jelentőségüket és hatásukat egyelőre még nem lehet felmérni. Ugyanakkor vannak történetek, amelyekből látni, mivel járhat az, ha egy politikai elit túl könnyedén engedi be a kínai tőkét az országba. Az eddigi leglátványosabb eset a Srí Lanka-i kikötő története: a kínai hitelből megépített, kínai állami vállalatok által felhúzott gigantikus kikötő gazdasági szempontból teljes bukás lett, alig érkezett oda éveken át teherhajó, a Srí Lanka-i kormány viszont egyre nehezebben tudta visszafizetni a törlesztőrészleteket, ezért végül kénytelenek voltak a katonai szempontból kiemelt jelentőségű helyen lévő kikötőt 99 évre átengedni a kínai államnak. 

Szintén a kínai befektetések nem szokványos jellegét mutatja az a történet, ami hónapok óta foglalkoztatja a cseh közvéleményt. Csehországban, a régió többi országához hasonlóan, nagyon komoly kínai befektetésekről szóló ígéretek hangzottak el az elmúlt években. De míg a többi kelet-közép-európai országba viszonylag kevés valódi kínai tőke áramlott, az elmúlt pár évben Csehországba több mint egymilliárd dollár értékben érkeztek befektetések. Magyarországra pédául eddig minimális tőke áramlott, egyelőre csak a magyar szempontból teljesen értelmetlennek tűnő, kínai hitelből, kínaiak által építendő Belgrád-Budapest vasútvonal ígéretét tudjuk felmutatni, amiről még Orbán Viktor is azt mondta, hogy másodlagos kérdés, hogy forintban hogyan térül majd meg.

A csehországi kínai felvásárlások mögött egy kevéssé ismert fiatal üzletember, Ye Jianming (Jie Csien-ming) állt. Prágában fel se merült, hogy Ye ne élvezné a kínai kormány maximális bizalmát: két évvel ezelőtt, amikor Hszi Csin-ping első kínai államfőként az országba utazott, Ye a delegáció megbecsült tagja volt, rendre együtt mutatkozott a kínai elnökkel. 

Ye Jianming

Ye ekkor Kínában már komoly üzleti szereplőnek számított. Annak ellenére is, hogy meglehetősen keveset lehetett tudni arról, ki ez a hatalmas összegek fölött rendelkező fiatal üzletember. Cégét huszonévesen egy egykori csempész vagyonának maradékaira építette fel, és rövid időn belül 30 ezer embert foglalkoztató vállalatbirodalmat épített ki. Egyértelmű, hogy ezt komoly politikai hátszél nélkül nem tudta volna megtenni, és Kínában visszatérő vélekedés, hogy Ye mögött személyesen Hszi állt, és az ő révén juthatott hozzá a CEFC jelentős katonai szerződésekhez is.  

A csehországi látogatást követő két évben pedig Ye által vezetett CEFC China Energy alaposan bevásárolt Csehországban, vállalatoktól ingatlanokig, sörfőzdétől kezdve a Slavia Praha csapatáig mindent megvettek, amit értek. Azaz szemben a régió többi országával, Csehországban ígéreteken túl valódi pénzek is megmozdultak, de a kelet-közép-európai kínai terjeszkedést vizsgáló Chinfluence projekt kutatói ugyanakkor úgy látták, hogy a felvásárlásokból hiányzott a befektetői koncepció, és inkább szólhattak a politikai befolyásszerzésről.

Ebből a szempontból Csehország ideális célországnak bizonyult: az ország egyszerre tagja a NATO-nak és az EU-nak, azaz komoly stratégiai jelentőséggel bír, a kínai befektetéseket pedig személyesen az államfő, a Moszkva felé is nagyon nyitott Miloš Zeman segített tető alá hozni. A CEFC pár év alatt komoly befolyásra tett szert Zeman révén: a vállalat cseh irodájában sorra kaptak megbízásokat helyi politikusok, köztük egy volt védelmi miniszter is, míg Ye a kínai nyitás iránt rendkívül elkötelezett Zeman államfő gazdasági tanácsadója lett. 

Hszi és Zeman Prágában, 2016-banFotó: JU PENG/XINHUA

Éveken át úgy nézett ki, hogy beválhat Zeman számítása: a Nyugat hanyatlását hirdető populista politikus kínai nyitását a cseh politikai elit egy jelentős része is elismerően nézte. 

Idén tavasszal azonban minden megváltozott, amikor Kínában őrizetbe vették Ye-t. Az üzletember letartóztatása mindenkit készületlenül ért Prágában, hiszen addig Ye egyértelműen a kínai kormány emberének tűnt. A New York Times a napokban hosszú riportban mutatta be, milyen politikai felfordulás követte a hírt. Hogy Ye-t miért vették őrizetbe, azt a mai napig nem tudni biztosan: Kínában az elmúlt egy években sorra kerültek börtönbe korábban befolyásos politikusok és üzletemberek. És bár ezeket a letartóztatásokat a hivatalos állami narratíva a korrupció elleni harc eredményeként írja le, valójában legalább ennyire szólhatnak a Kommunista Párton belül zajló hatalmi harcokról. 

Ye letartóztatása mindenesetre a találgatások szerint összefüggésben lehet azzal, hogy az amerikai hatóságok tavaly letartóztatták az egykori hongkongi minisztert, a CEFC alapítványi ágának vezetőjét, Patrick Hót, mivel a vádak szerint ugandai és csádi hivatalnokokat próbált megvesztegetni olajkitermelési jogokért cserébe. 

Ye félreállítása ráirányította a cseh közvélemény figyelmét arra a tényre, hogy pár politikus talán túl könnyen kötelezte el az országot Kína felé. Amíg a CEFC nevében zajlottak a felvásárlások, a cseh állam semmiféle akadályt nem görgetett a tranzakciók elé, Ye félreállítása után azonban egy kínai állami vállalat kezdte átvenni a CEFC tulajdonait, azaz a korábban csak feltételezhető kínai állami befolyásszerzés ekkor ténnyé vált. 

Rossz viszonyból lett barátság

A cseh-kínai kapcsolatok a rendszerváltást követő évtizedekben nem alakultak valami fényesen: komolyan rontott rajtuk például, amikor a kilencvenes évek elején Vaclav Havel meghívta vendégségbe a dalai lámát, vagy amikor Csehország Tajvannal barátkozott. Ekkoriban Zeman is meglehetősen kritikus volt Kínával szemben: mint a New York Times felidézi, 1996-ban még azzal gúnyolódott egy interjúban, hogy aki szorosabb kapcsolatot akar ápolni Pekinggel, az menjen el egy plasztikai sebészhez, és vágassa fel a szemét.

Végül mégis a populista politikus lett a kínai közeledés motorja: 2013-as elnökké választása után Zeman fokozatosan Kína, illetve a kínai pénz felé fordult. Kína ekkor már látványosan kereste a kapcsolatot a közép-kelet-európai országokkal a 16+1 névre keresztelt kezdeményezésen keresztül, és egymást érték a komoly befektetésekről szóló ígéretek. Ezekből azonban a legtöbb EU-tag országban a mai napig kevés valósult meg. A kínai befolyásszerzés viszont így is formálódott: az utóbbi években Görögország, illetve Magyarország is segített már megfúrni kínai lépéseket elítélő közös EU-s állásfoglalások elfogadását. 

Bár a cseh-kínai kapcsolatok erősítését érték belföldi kritikák, elsősorban a Kínában tapasztalható emberi jogi visszaélések látványos ignorálása miatt, Zeman nyitása sok támogatóra talált a cseh politikai elit köreiben, ahol úgy látták, hogy a nyugat-európai országokhoz hasonlóan Csehországnak is jár a lehetőség, hogy üzleteljen Pekinggel. Ez az érvelés azonban sokat vesztett az erejéből, amikor kiderült, hogy a másfél milliárd dolláros befektetés mögé képzelt titokzatos üzletembert egyetlen mozdulattal állították félre hazájában. 

Pedig sokáig úgy tűnt, hogy Ye karrierje biztosítva van Hszi uralma idején: az államfő hatalomra kerülését követő években a CEFC világszerte terjeszkedni kezdett, Kazahsztántól Albánián át Szlovákiáig, Bulgáriáig és Ugandáig kötöttek üzleteket, és az utóbbi évekre egy globálisan jelentős energetikai óriássá nőtt a vállalat. Kevés hiányzott ahhoz, hogy a CEFC az orosz Rosneftbe is 9 milliárd dolláros részesedést szerezzen, de végül Ye letartóztatása miatt ez nem valósult meg

Ebben a terjeszkedési hullámban a kínai tőkére nyitott Csehország remek célországnak bizonyult: Ye vezetésével a CEFC két év alatt bevásárolta magát Prága legnagyobb irodaházába, a nemzeti légitársaságba, vettek szállodákat és kastélyokat, komoly pénzügyi szolgáltató vállalatot, egy 700 éves sörfőzdét és a súlyos anyagi gondokkal küzdő Slavia Praha csapatát. Az egyelőre rejtély, hogy mi lesz a csapattal, amely éppen a Kínából érkező forrásoknak köszönhetően tudott több mint egy évtized után ismét bajnok lenni. 

Az összesen 22 cseh vállalatot birtokló CEFC prágai irodájában tavasszal megállt az élet, közben pedig Kínából arról érkeztek hírek, hogy Ye letartóztatása után sorra bukkantak elő a csontvázak, és kiderült, hogy a vállalat tízmilliárd dollár fölötti adósságot halmozott fel nemzetközi terjeszkedése során. 

Azzal párhuzamosan, hogy kiderült, jelentős cseh érdekeltségek mögött most már papíron is a kínai állam vállalata áll, az utóbbi években több olyan belpolitikai botrány is kitört, melyek szintén kedvezőtlen színben tüntették fel a kínai befektetéseket. Például Hszi látogatásakor a hatóságok nagy erőkkel szorították ki a Tibet mellett tüntetni akaró cseheket, és csak azokat a szimpátiatüntető kínaiakat engedték közel az elnökhöz, akiknek megmozdulását épp a CEFC szervezte. Komoly felháborodás kísérte 2016-ban azt az esetet is, amikor egy 88 éves holokauszt-túlélő, George Brady azért nem kapta meg a tervezett állami kitüntetését Zemantól, mert Brady unokaöccse, Csehország egykori kulturális minisztere annak ellenére találkozott a dalai lámával, hogy Zeman kérte, ne tegye. 

Azaz miközben cseh vezetők minden követ megmozgattak, hogy a kínai befektetők kedvére tegyenek, egy olyan ember tevékenységét egyengették, akit végül váratlanul félreállítottak Pekingben, és jelenleg senki nem tudja, hogy mi lesz a másfél milliárd dollár értékű csehországi befektetés sorsa, melyekbe az utóbbi hónapokban bevásárolta magát egy kínai állami vállalat. Zeman nyilvánosan egyelőre nem kommentálta a fejleményeket, de azt lehet tudni, hogy ősszel újra Pekingbe utazik

Arról, hogy Kína hogyan érkezett meg Európába, korábban részletesen itt írtunk, ahogy a régiós és magyarországi kínai befektetésekkel pedig részletesebben itt foglalkoztunk