Kína bejelentkezett a globális világ élére

Kedd délelőtt tartotta meg beszédét a davosi Világgazdasági Fórumon Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke. Ez önmagában példátlan esemény, kínai elnök még sosem vett részt a kapitalista világelit éves csúcstalálkozóján.

Hszi beszédében többek között kiállt a globalizáció mellett, és közölte, hogy a protekcionizmus nem lehet megoldás.

Mint mondta a protekcionizmus olyan, mint ha valaki bezárja magát egy sötét szobába. A szél és az eső ugyan kinn marad, de ugyanígy a fény és a levegő is.

Ezt a megjegyzést nem is lehet máshogy érteni, mint egy Donald Trumpnak célzott megjegyzést. Egyáltalán nem véletlen az sem, hogy Hszi éppen most döntötte el, hogy Davosba látogat. A globalizáció eddigi irányítója, az Egyesült Államok éppen feladni készül eddigi pozícióit. A pár nap múlva elnökké váló Donald Trump számos jel szerint sokkal bezárkózóbb gazdaságpolitikára készül, szabadkereskedelmi egyezmények helyett egyedi, kétoldalú gazdasági megállapodásokat tervez megkötni a világ országaival, és vezetése alatt egy jóval protekcionistább amerikai gazdaságra lehet számítani.

A svájci szövetségi elnök, Doris Leuthard és Hszi Csin-ping Davosban (AFP PHOTO / POOL / LAURENT GILLIERON)

Közben Európának is megvan a maga baja: a brexit gazdasági és politikai bizonytalanságba lökte az Európai Uniót, közben pedig számos országban törnek előre a populista, szélsőjobboldali pártok. A nyugati társadalmakat komoly társadalmi egyenlőtlenségek feszítik, de már annyira, hogy a Világgazdasági Fórum is szót emelt ez ellen. Egy ilyen világkörnyezetben válhat a globalizáció új hajtőerejévé Kína.

Van persze abban valami bizarr, hogy a világ legnagyobb Kommunista Pártjának első embere kiáll a világ vezető kapitalistái elé, hogy a globalizáció előnyeiről érveljen a kapitalista világelit tagjainak. De bizarr időket élünk.

Az elmúlt években hazájában példátlan hatalmi koncentrációt végrehajtó Hszi számára most annak jött el a lehetősége, hogy felmutassa a Kína vezette új világrend lehetőségét. A közelmúltban már bőven lehetett látni jeleit annak, hogy a kínai vezetés hogyan ágyaz meg a nemzetközi szereplésnek: a Világbankkal és az IMF-fel szemben életre hívott Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank terjeszkedése, az Egy Övezet, Egy Út névre keresztelt új selyemútépítési program, a jüan felvétele az IMF devizatartalék-kimutatásába mind ebbe az irányba mutató lépés volt.

Ezzel együtt Kína eddig kevés tényleges jelét mutatta annak, hogy globális kérdésekben vezető szerepre törekedne. Eddigi intézkedéseik mind elsősorban a kínai gazdasági és politikai érdekeket tartották szem előtt, kevés érdeklődést mutattak az iránt, hogy ezeket az intézményeket és projekteket globális kihívások megoldására is felhasználják.

A kínai GDP alakulása 1820 és 2012 között

A kínai állami sajtó már eleve úgy írt előre Hszi davosi szerepléséről, hogy a kínai elnök fáklyahordozója lehet a szabadkereskedelemnek, és hogy fellépése erősíteni fogja a világ bizalmát a globális kormányzásban.

Hszi Bernben (AFP PHOTO / POOL / PETER KLAUNZER)

Hszit az új kínai gazdasági elit is elkísérte Davosba. Az Alibaba alapítója, Jack Ma, vagy Kína egyik leggazdagabb embere, a Wanda Group alapítója, Wang Jianlin is ott van a svácji városban, hogy ezzel is jelezzék a kínai gazdaság súlyát a világban.

És ha a kínai kiállást a szabadkereskedelem és a nyitott piacok mellett könnyen el is lehet képzelni, az biztos, hogy ez nem fog együtt járni azoknak a liberális értékeknek a képviselésével, melyek kisebb-nagyobb mértékben, de az USA által vezetett globalizáció elmúlt évtizedeiben jelen voltak. Kína egész biztosan nem fog szabad választásokat, az emberi jogok tiszteletben tartását vagy mondjuk sajtószabadságot elvárni sehol a világon, hiszen otthon se adnak az ilyesminek túl nagy teret.

Globalizáció, mint Pandóra szelencéje

Keddi beszédét Hszi Charles Dickens idézettel indította: "azok voltak a legszebb idők, és azok voltak a legrútabb idők". A kínai elnök arról beszélt, hogy elképesztő változások korában élünk, olyan globális kihívások leselkednek ránk, mint a terrorizmus vagy a menekültválság. És sok ember teszi fel a kérdést, mi ment félre a világban.

Sokan a gazdasági globalizációt Pandóra szelencéjeként látják. Ugyanakkor Hszi szerint nem szabad a globalizációt okolni mindazért, amivel ma szembenéz a világ, ezeket a kihívásokat ugyanis nem a piacok megnyitása okozta, hanem háborúk és regionális konfliktusok. Viszont a globalizációval szembeni kritikákat komolyan kell venni, a világban semmi nem egyszerű.

A gazdasági válságról sem a globalizáció tehetett, hanem a profit hajszolása és az elhibázott reguláció. Hszi felidézte azt is, hogy Kína belépése a globális piacra sem volt könnyű, de megtanultak túlélni, és bátorság kell ahhoz, hogy tovább ússzanak a világpiaccal.

(AFP PHOTO / FABRICE COFFRINI)

Akár tetszik, akár nem, a globális gazdaság az a nagy óceán, amitől nem lehet szabadulni. Bármilyen kísérlet arra, hogy a tőkét, a termékeket vagy az embereket kiszakítsuk ebből az óceánból, és újra elszigetelt tavakat hozzunk létre belőlük, egyszerűen nem lehetséges.

Hszi megoldásai javaslatokkal is érkezett. A fenntartható, stabil növekedés még mindig bizonytalan, a pénzügyi kormányzás pedig nem megfelelő, a kereskedelmi és befektetési szabályok nem mozognak együtt a világ egyéb fejleményeivel.

A kínai elnök szóba hozta az aggasztó globális egyenlőtlenségek kérdését is, azt, hogy a világ lakosságának egy százaléka akkora vagyon fölött rendelkezik, mint a maradék 99 százalék. Beszélt arról is, hogy közös megoldás kell a klímaváltozás kihívásai ellen.

Hszi szerint az alapvető probléma, hogy hiányoznak a növekedés felhajtó erői. Szüntelenül keresnünk kell az innováció lehetőségét, hogy ezzel vigyük előre a növekedést, mondta a kínai elnök, akinek a beszédét egy taps is megszakította, amikor arról beszélt, hogy egy kereskedelmi háború végén senki sem nyertes.

A kínai vezető alighanem Trumpnak címezte azt a megjegyzését, hogy a globális vezetőknek mindig a nyitottság és az együttműködés felé kell haladniuk, ahelyett, hogy minden vihar alkalmával visszatérnek a kikötőbe. Hszi szerint a protekcionizmus felé törekvés, olyan, mint ha valaki bezárja magát egy sötét szobába. A szél és az eső ugyan kinn marad, de ugyanígy a fény és a levegő is.

Hszi megvédte egy mondat erejéig a kínai modellt is, amikor arról beszélt, hogy a Kommunista Párt olyan fejlesztési utat visz, ami megfelel Kínának, és hogy mindenkinek a saját útját kell megtalálnia. Minden út Rómába vezet, mondta el erről, majd hozzátette azt is, hogy Kína tudja, nincs ingyen ebéd.

Arról is beszélt, hogy a kínai gazdaság most egy új időszakba lép. Az országban 1,3 milliárd ember él és az életminőségük még mindig nem elég magas. De mint mondta, a kínai gazdaság erősödéséből az egész világ profitál. Arról is beszélt, hogy erősebb szerzői jogok kellenek az országban, és az ország gazdaságát jobban kell szabályozni.

Hszi megígérte, hogy Kína nyitva fogja tartani az ajtóit, a következő években pedig jelentős importra készülnek, erős nemzetközi befektetésekre, és a kínai turisták is pörgetni fogják a világgazdaságot.

És remélik, hogy a többi ország is nyitva hagyja az ajtaját, utalt megint alighanem Trumpra a kínai elnök.

Ettől még maradnak problémák

A kínai előrelépésben persze bőven vannak buktatók. Egyrészt az elmúlt évek eseményei megmutatták, hogy minden növekedés ellenére a kínai gazdaság még mindig törékeny, elemzők komolyan aggódnak a kínai bankrendszer stabilitásáért is.

Ráadásul idén ősszel jön a XIX. Pártkongresszus, ami komoly elitcserét hozhat az ország élén, és kijelölheti az ország politikai és gazdasági útját a következő évtizedre. Az Eurasia Group kockázatelemző thinktank éppen ezért komoly veszélyként számol azzal, hogy egy ennyire feszült időszakban Kína minden belső- és külső problémára túlreagálhat, beláthatatlan végű láncreakciót elindítva ezzel.

Probléma pedig adódhat bőven: belföldön gazdasági problémák, nemzetközi terepen pedig Hongkong, Tajvan, Észak-Korea és főleg a Dél-kínai-tenger kérdése válthat ki túlzott reakciót a kínai vezetésből.

És akkor Trumpról még nem is esett szó. Egyáltalán nem nehéz elképzelni, hogy a Hszi által felvázolt kínai gazdaságpolitika összetűzésbe kerüljön az Egyesült Államokkal. Donald Trump az egyik leghevesebben Kína-ellenes közgazdászt, Peter Navarro-t nevezte ki annak a Nemzeti Kereskedelmi Tanácsnak élére, amit Trump eleve azért hoz létre, hogy az amerikai ipar- és kereskedelem politikát felügyelje. Ennél már csak az lenne nagyobb gond, ha ez a feszültség nem csak gazdasági terepen törne ki a két nagyhatalom között. (via BBC, Quartz, NY Times, Reuters, Eurasia Group)