Ahmed H.: Az egész állam gépezete felkelt, hogy porrá taposson

Bíztam benne, hogy igazságos döntés születik, de már a jogerős ítélet előtt elítéltek

- többek között ez szerepelt Ahmed H. bíróságnak írt nyilatkozatában, amit csütörtök reggel olvasott fel az ügyvédje a Fővárosi Törvényszék előtt. Ahmed kártérítést szeretne a magyar államtól, amiért a 2017 szeptemberében futtatott Nemzeti Konzultáció egyik „kérdésében” az szerepelt, hogy

„Ahmed H (...) kövekkel támadt a határt védő magyar rendőrökre, és ezért elítélték”

A magyar kormányzati kampány idején Ahmed büntetőügyében még nem volt jogerős ítélet, és ezért konzultációs ívenként 1 forintot, így összesen 8 millió forintot követel polgári perben.

A csütörtöki tárgyalás első felében a bíró kérdezgette Ahmedet, és két kérdéskörre próbált választ keresni.

Az egyik az volt, hogy Szíriában a közvélemény általában hogyan tekint a bűncselekmények elkövetőire, esik-e róluk szó a nyilvánosságban, a sajtó előtt, és az emberek hogy ítélik meg őket. Tehát hogy Ahmedet a saját kulturális környezetében ugyanúgy érinti-e, ha azt állítják róla, hogy elítélt bűnöző, mint egy magyar embert. A bíró elég messziről indult, és eleinte olyasmiket kérdezett, hogy előfordult-e, hogy valakit Szíriában bűncselekmény miatt elítéltek, tárgyalása volt. Ahmed láthatóan nem nagyon értette, hogy mire akar kilyukadni, csak lassan derült ki, hogy a bíró, feltehetően a jegyzőkönyv kedvéért, külön ki akarta mondatni, hogy bizony ott is vannak bíróságok, ítéletek, és a bűnözőket ott is megveti a közvélemény.

A mostani, polgári ügy szempontjából a másik fontos kérdés, hogy Ahmed pontosan miért perel, érti-e egyáltalán, hogy mi az a nemzeti konzultáció, tudja-e, hogy ott mit írtak róla, és ez miért bántotta.

Ezekre a kérdésekre általánosságban választ adott Ahmed nyilatkozata, amit a tárgyalás elején olvastak fel, tehát, hogy az őt említő konzultáció után úgy érezte, hogy előre elítélték, ettől megváltozott a státusza a börtönben, és elvesztette minden reményét a tisztességes eljárásra.

Ehhez képest amikor később a bíró már élőszóban rákérdezett, hogy tudja-e Ahmed, hogy mi a konzultáció, és hogy abban mit állítottak róla, akkor a férfi válaszai már bizonytalanabbak és ellentmondásosak voltak.

Lényegében az derült ki, hogy Ahmed nincs pontosan tisztában vele, hogy mit írt róla a magyar kormány, vagy akár azzal, hogy pontosan mi az a nemzeti konzultáció. Arról beszélt, hogy általában a sajtóban volt róla szó, terroristaként mutatták be, ez terjedt róla a börtönben is, és arra utalt, hogy valamilyen módon erre erősített rá, hogy a konzultációba is szerepelt a neve. Azt láthatóan értette, hogy az ő híre részben a konzultáció miatt minden magyar háztartásba eljutott.

Érezhetően a férfi problémája a per konkrét tárgyánál, a konzultáció szövegénél általánosabb: a magyarországi ügye, és annak tálalása miatt miatt szinte világszerte terroristaként lett ismert, és ez még a Cipruson élő családjának is problémákat okozott.

Saját ügyvédjének kérdéseire Ahmed magabiztosabban válaszolgatott. Akkor azt hangsúlyozta, hogy a konzultációban szereplő „elítélték” szó zavarta a legjobban, mikor nem is volt még jogerős döntés az ügyében, mert az emberek szemében kvázi az igazolt minden rosszat, amit róla korábban állítottak.

A mai volt feltehetően az utolsó alkalom, hogy a bíróság kikérdezhette Ahmedet, mivel hamarosan kitoloncolják Magyarországról.

A szír férfit eredetileg 2015. szeptember 19-én tartóztatták le a győri vasútállomáson a TEK emberei, és már akkor azzal vádolták, hogy részt vett a röszkei határátkelőnél történt szeptember 16-i zavargásokban, ami a 2015-ös menekültválság legerőszakosabb magyarországi pillanata volt.

A szíriai születésű Ahmed nem a 2015-ös hullámban, hanem jóval korábban érkezett Európába, Cipruson élt feleségével, és érvényes ciprusi útlevele is volt. Bár ő maga szabadon utazhatott volna bárhova az Európai Unióban, saját állítása szerint azért keveredett a többi külföldivel együtt 2015 szeptemberében mégis Röszkére, mert a családtagjai az akkori hullámban tartottak Németország felé, és nekik akart segíteni az úton.

A magyar hatóságok eleinte „tömegzavargás résztvevőjeként elkövetett határzár tiltott átlépésének bűntette” miatt indítottak Ahmed ellen eljárást, később viszont terrorizmussal vádolták meg. A hatóságok lényegében azt állították, hogy Ahmed szeptember közepén a magyar rendőröket dobálta Röszkénél, hangosbemondójával irányította a tömeget, és arra akarta rávenni a magyarokat, hogy nyissák meg a határt, így komoly szerepe volt az ott kialakult zavargásban.

Ahmed H. bírósági ügye és a férfi közvélemény előtti megítélése jelentős részben a „terrorizmus” szó jogi illetve hétköznapi megítélésén múlik.

A törvény szerint ha valaki személy elleni erőszakkal (Ahmed esetében kődobálással) próbál rávenni egy állami szervet (a rendőrséget), hogy valamit tegyen (nyissa meg a határt a külföldiek előtt), akkor az terrorizmust követ el.

Az Ahmed ügyében eljáró elsőfokú bíróság elfogadta ezt az érvelést, és 10 évre ítélte a férfit, másodfokon viszont váratlanul megsemmisítették a korábbi ítéletet, és új eljárást rendeltek el. (Ez a közmédiában okozott komikus pillanatokat.)

A másodfokú bíróság szerint pont az kellett az új eljárásban jobban tisztázni, hogy Ahmed azért dobált-e, mert remélte, hogy ettől majd megnyitják a határt, vagy a dobálás inkább indulati cselekmény volt, és valójában nem akart vele a magyar államra nyomást gyakorolni. Az utóbbi esetben nincs szó terrorizmusról, viszont a férfinek egy súlyos bűncselekményért, hivatalos személy elleni erőszakért ekkor is felelnie kellett volna.

A megismételt eljárásnak végül 2018 szeptemberében, a röszkei zavargás után három évvel lett vége, és a bíróság jogerősen azt állapította meg, hogy terrorizmus történt, ezért pedig 5 év börtönre ítélték Ahmedet.

Mivel az eljárás alatt a férfi végig rács mögött volt, ezért lehetett rá számítani, hogy idén év elején, miután a büntetésének kétharmadát letöltötte, kiengedik a börtönből, és kitoloncolják Ciprusra. A múlt héten aztán kiderült, hogy pontosan ez fog történni, Ahmedet hivatalosan január 19-én viszik át a börtönből idegenrendészeti őrizetbe, és onnan pedig feltehetően az első adandó alkalommal küldik Ciprusra.

A mostani, polgári perben február elsején várható elsőfokú ítélet.