Schiffer Pál dokumentumfilm-sorozata a Videoton gyár hanyatlásáról, és az onnan utcára tett dolgozók drámájáról olyan pótolhatatlan kordokumentum, amilyet ma már nem lehetne készíteni. Nem azért, mert mostanában nem zajlanak történelmi változások, hanem mert kamerát ilyen jelentős drámai események közelébe már nem engednek.
Olyan jelenetet ma már elképzelni sem lehet, nemhogy rögzíteni, mint ami a sorozat első részében látható. Ebben a Videoton gyárat egy licit során a fehérvári tornacsarnokban majd' féláron elkótyavetyélték. Széles Gáborék kacagva vágják zsebre az üzemet. A Videoton vezetői pedig zavartan mondják a kamerába, hogy azt sem értik, hogy valójában mi történt, de valami nem stimmel, abban biztosak.
A Videoton sztori
A Videoton sztori bemutatja, hogy milyen az, amikor emberek ezreinek a lába alól kicsúszik a talaj. Többségük harminc, harmincöt évet dolgozott a gyárban, aztán egyik nap azt mondták nekik, hogy köszönjük a melót, ennyi volt, menjetek utatokra. De ezek az emberek nem ismertek más utakat, nem ismertek más lehetőséget. A Videotont nem választották a sok lehetőség közül, hanem a Videoton volt a sorsuk, az egyetlen létezési forma, amit ismertek. Olyan volt ez az 1991-es tömeges elbocsátás, mintha óvodásokat raktak volna az utcára, hogy menjetek és boldoguljatok. Jeges rémület és tanácstalanság ült az arcokon.
De a kirúgásokat megelőzte egy még talán ennél is drámaibb folyamat. Az üzem az utolsó években ugyan elvileg működött, de alig voltak megrendelései, így a munka többnyire állt, a dolgozók egyre kevesebb fizetést kaptak, és a tétlenségben, bizonytalanságban demoralizálódtak, az évtizedek alatt kialakult munkaközösségek leépültek, a tétlenségtől, kiszolgáltatottságtól sokan elvesztették önbizalmukat és önbecsülésüket, így kerültek ki egy olyan világba, ami teljesen ismeretlen és ijesztő volt számukra.
Elektra kft.
A történet itt nem ért véget. Schiffer Pál még éveken át kísérte az új világban boldogulni próbáló munkásokat. Az elbocsátottak egy csoportja elhatározta, hogy összeáll, vállalkozásba kezdtek, de a korábbi viszonyok, szabályok a fiatal magyar piacgazdaságban már nem voltak érvényesek. Egyikük, a hajdani művezető jobban megértette az új világot, mint az alapítótársai, és szépen lassan mindenkit kitúrt az üzletből. A csapat kettőt pislogott, és ismét az utcán találta magát.
(Három részes dokumentumfilm, 1993 forgatókönyv: Leveleki Magdolna, Schiffer Pál, rendező: Schiffer Pál, producer: Kővári Péter kép: Bélafalvy Balázs)
A Videotéka korábbi adásai:
- „Nem leszek egy 18 éves hulla”
-
„Mire ezt a levelet megkapod, én már nem élek, egy volt rajongótok”
-
„Erkölcsök, megjelenés, disztingválás, hosszú haj?”
-
„Beszéljünk arról, hogy mi lett a Fidesszel!”
-
Miután kilőtték a tárakat a fegyvertelen tömegre, kézigránátokat hajítottak a sérültekre
- Egy kommunista vérbíró, aki 56-ban nemet mondott
- „Aki ezt a rendszert nem becsüli, az rántsa fel magát!”