Ma minden magyar író Tandori Dezsőre emlékezik, de olyan egyszerűen szépet nem sokan írtak, mint a tulaj a Lánchíd Sörözőből, a Clark Ádám tér melletti műintézményből, amelynek egy időben állandó vendége volt a költő. A posztban egy kocsmai fotót is szerepel, no meg egy bájos reggeli jelenet:

„Egyszer Sanyi és Jani, a két szobafestő a pultnál kávéztak, amikor Dezső bejött, leültette őket az ablak mellett egy asztalhoz, és felolvasta egy versét. De minden sort, gondolatot elmagyarázott. Tátott szájjal hallgattuk, akik ott voltunk. Életem egyik legszebb tízperce volt.

Az utóbbi években nagyon csöndben, visszavonultan élt, rég láttam, mi is később nyitunk, de szoktam gondolni rá a Lánchíd utcában. Kerekebb volt a világ úgy, hogy a tér túloldalán lakott.

Szevasz Dezső, jó utat, azért majd írj.”

A kocsmáros azt is elmeséli, hogy Tandori rendszeresen közölte vele, hogy éppen ki szerepel nála a magyar irodalmi Top 10-ben. „Bármelyiktől fejből idézett több versszakot is, Jékelynél egyszer elsírta magát” - teszi hozzá.

Ha már Jékely: a költő családja kirakta a levelet, amelyet Tandori küldött nekik példaképe 1982-es halála után.

Dragomán György írónak ez a történet jutott eszébe:

„Nagyon sokat gondoltam Tandorira mostanában. Arra, hogy ül a szobájában és Beckettre gondol. Egyszer Géher István elmesélte, hogy keelboattal átvitték Tandorit a Dunán, attól kezdve mindig ha ha arra jártam, elképzeltem ezt a jelenetet, hogy Tandori kilép a hajóból, lassan felsétál a rakpart lépcsőin, visszanéz, búcsút int. Mostanában valahogy ez is sokszor eszembe jutott.”

De nem csak írók emlékeznek, hanem például Erik Sumo zenész is, akinek nem nyilvános posztját és a hozzá tartozó képet szíves engedélyével közöljük:

„A 90-es évek közepén kazettás-levelező barátságba keveredtem Tandori Dezsővel. Soha nem találkoztunk. Egy párszor beszéltünk telefonon és tucatnyi levelet és pár kazettát váltottunk. A barátságnak nem irodalmi oka volt, hanem zenei. TD az akkori Magyar Narancs zenerovatába írt cikkeket, én meg onnan tájékozódtam a világ zenéjéről. Nagyon megtetszett amit a Beck akkori lemezéről írt (mert azok még jó lemezek voltak, nem ez a mostani Grammy díjas borzalom), és elkezdtünk levelezni, majd válogatás kazettákat küldözgetni egymásnak. Amiket ő küldött, azokon dumált is, mindenféléről, olyan dolgokról, amikről a versei is szóltak. Képeket, grafikákat is küldött, 2 db olyat, hogy A Tört Hajók Katedrálisa. Ezt annyira szeretem, hogy azóta is kint van a falon, az előszobánkban.

Fantasztikusan kedves, örökké éber, örökké friss ember volt, végtelen tisztelettel és érzékkel a magyar nyelv szürreális hajlékonysága felé.

Legutóbb 2013-ban küldött levelet, amikor küldtem neki egyet az Erik Sumo Band válogatás-kazettájából, nagyon örült neki.

Nyugodj békében!”

Aki hallgatná egy kis Tandorit, annak itt ez a nemrég előkerült felvétel egy 1989-es konyhai beszélgetésről, illetve Papp Gábor Zsigmond 1996-os dokumentumfilmje.