Bár a kormány rendszerváltást ünneplő videójából elég egyértelmű volt az üzenet, hogy Orbán Viktor egy személyben zavarta haza az oroszokat, bontotta le a vasfüggönyt és buktatta meg a kommunizmust a magyar családok boldogságától övezve, azért ha valaki egyéb részletekre is kiváncsi, hogy mi történt 30 éve a kivégzett Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén, és mi vezetett odáig, hogyan találták meg a titokban elföldelt áldozatok holttestét, annak érdemes elmennie az Blinken OSA Archívumba az Arany János utcába pénteken.

Reggel nyolctól több teremben egész napos filmvetítések lesznek estig a Fekete Doboz páratlan dokumentációjából.

„Nagy Imrét és és halálra ítélt vádlottársait, Gimes Miklóst, Maléter Pált 1958. június 16-án hajnalban végezték ki az Országos Börtön, ismertebb nevén Gyűjtőfogház udvarán” - írja bevezetőjében Mink András történész. Losonczy Géza már 1957. december végén meghalt a börtönben, míg Szilágyi József ügyét a per első fordulója után leválasztották és külön tárgyalták. Őt 1958. április 24-én végezték ki.

A júniusi kivégzések áldozatait koporsókba helyezve a börtön sétálóudvarán ásták el, a betemetett gödörre kiselejtezett bútorokat és más lomokat tornyoztak. Az áldozatokat 1961 februárjában kiemelték, maradványaikat titokban átszállították a Rákoskeresztúri Köztemető 301-es parcellájába, ahol álnevek alatt földelték el őket: Nagy Imre fedőneve „Borbíró Piroska” volt. A következő évtizedekben a legközelebbi hozzátartozók sem kaptak semmiféle tájékoztatást meggyilkolt szeretteik sírjának hollétéről.

Kádár János pártfőtitkár 1988 májusi leváltása után az utód, Grósz Károly az amerikai útján tett ígéretet arra, hogy családi körben esetleg újra eltemethetik Nagy Imrééket, rehabilitációról ekkor még szó sem volt. Grósz - mint Mink írja - titokban arra utasította az állambiztonsági szerveket, hogy keressék meg a Nagy Imre-per öt halálos áldozatának sírhelyét. Ez nem volt egyszerű feladat, mivel a temetői nyilvántartások és a vonatkozó titkosított iratok pontatlanok voltak és számos eltérést mutattak. Szabályos nyomozást kellett folytatni: kikérdezni a még élő egykori tanúkat, volt állambiztonsági tiszteket, temetőőröket, sírásókat. A fáma szerint a legfontosabb nyomravezető egy öreg sírásó volt, bizonyos Imre bácsi, aki még emlékezett arra, hol temették el Nagy Imrét. A nyilvántartások szerint pedig ugyanabba a gödörbe, illetve közvetlenül mellette temették el másik két társát, mindhármukat kátránypapírral burkolt furnérlemez koporsóba.

Az eredetileg szűk családi körben tervezett újratemetés végül tömegeket megmozgató megemlékezés lett a Hősök terén 1989. júniusában, miután a pártvezetés keményvonalas része meghátrált, a március 15-i százezres tüntetésen leghangsúlyosabb követelése pedig az volt: “Igazságot 56-nak!”. Az újratemetés idejére már eldőlt az is, ami akárcsak háromnegyed évvel korábban is elképzelhetetlennek tűnt, hogy rehabilitálják Nagy Imrééket.

A megemlékezésnek két aktuálpolitikai üzenete is van. A korabeli felvételek mellett levetítenek két, a Nagy Imre-szobor 2018. december 27-i lebontásáról szóló filmet. A szervezők szerint pedig „azok a nézők, akik eljönnek rendezvényre, szolidaritást vállalnak az 56-os Intézettel, a történelmi tények elsőbbségével a történelem meghamisításával szemben”.