10 nappal Csernobil után utasították a magyar sajtót, hogy utaljon a nyugati híradók célzatos, az együttműködést nehezítő eljárására

„Az egyik kijevi egyetem radiobiológiai tanszékének vezetője személyes beszélgetés során elmondta, hogy a következő tíz évben mintegy 50 ezer olyan rákos megbetegedésre számítanak, amely Csernobil következménye. Nyilvántartás hiányában nem lehet tudni, hogy a hivatalos 32-­n túl hányan haltak meg sugárbetegségben, a betegek száma állandóan nő. Ismert, hogy több mint 600 ezer ember vett részt a baleset következményeinek elhárításában, akik nagyon része magasabb sugáradagot kapott, mint amit beteglapjukra felírtak. (Rendelet tiltotta meg, hogy a valóságos adatot feljegyezzék az orvosok.)

Csernobil körül két millió hektár fertőzött területen tovább folyik a mezőgazdasági termelés, de az élelmiszer nagy részét elszállítják az ország távoli vidékeire és onnan hoznak Kijevbe sugármentes zöldséget, krumplit, húst. Itt is, ott is összekeverik és úgy árusítják. A kijevi vezetőket ma is külön csatornákon látják el élelmiszerrel. [Ezt a mondatot utólag aláhúzták és felkiáltójelet tettek a végére.]

A professzor szerint az újszülötteknél is nő a különféle rendellenesség. A növények, állatok, madarak elváltozásának következményei ma még nem ismeretesek.”

Ez a csernobili katasztrófa hosszútávú következményeiről szóló 1990. február 12-i külügyi rejtjeltávirat (pdf) csak egy azok közül, amiket a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára eredeti levéltári forrásaiból közzétettek még a 30. évforduló idején.

Egy fiatal terhes nő méri a zöldség radioaktivitását 1986. május 16-án Strasbourgban.Fotó: Jean-Claude Delmas/AFP

Habár a katasztrófát a Szovjetunióban és itthon is kezdetben titkolták vagy jelentéktelennek tüntették fel, amíg nyilvánvalóvá nem vált, hogy nem lehet tovább tagadni, a következő évtizedekben nagyon sok részlet kiderült, percről percre rekonstruálták, mi történt, és rengeteg kutatás készült a következményekről. (Amik máig hatnak, például egy Csernobiltől 200 km-re lévő ukrajnai tartományban ma is sugárzik a tej.)

De még ennek tudatában is érdekes látni, hogy a szocialista vezetés a színfalak mögött hogyan kezelte a bajt. Négy nappal az esemény után például Berki Mihály, a Polgári Védelem Országos Törzsparancsnoka többek között ezt írta a Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszternek küldött jelentésében (pdf) arról, hogy külföldön mit tudnak a probléma súlyosságáról:

„Svéd, finn intézetektől kapott értesülések szerint Finnországban 26-án már mérték a radioaktív szint növekedését és olyan anyagokat azonosítottak, amelyek a zóna meghibásodására utalnak.

A lengyel partnerektől szerzett információ szerint a Mazuri­tavak térségében oly mértékben megnövekedett a jód-­131 izotóp mennyisége, hogy elrendelésre került a sugárvédő tabletták kiosztása a gyermekek és a terhes nők körében.”

Berki Mihály jelentése többek között ezeket a konkrét hazai intézkedéseket említette:

„Az Ipari Minisztérium részére javasoltuk egy millió db jódtabletta legyártását, amely 100 ezer ember védelmét biztosíthatja. A gyártást megkezdték.

A Belker. Minisztérium mérő laboratóriumai 4-­től mérni fogják a Szovjetunióból beérkező élelmiszereket.”

Magyarország a katasztrófát viszonylag szerencsésen megúszta, részben mert a szelek nem errefelé fújták a szennyeződést, Skandinávia például sokkal többet kapott belőle, ahogy az NSZK és Ausztria is. Végül 4,5 millió jódtablettát állítottak elő 2,1 millió forintért (pdf).

Mentesítő egység a csernobili atomkatasztrófa után a baleset helyszínén.Fotó: Ankov Vitalij/Szputnyik

1986. május 5-én a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala a Marjai József
miniszterelnök­-helyettesnek írt feljegyzésében (pdf) a közvélemény tájékoztatásáról ez állt:

„A későbbiek során a sajtó koordináltan foglalkozzék a szocialista országokat ­– köztük hazánkat – ­érintő nyugati korlátozó jellegű intézkedésekkel. Utaljon arra, hogy nyugati hírközlő szervek több esetben célzatos, a nemzetközi együttműködést nehezítő módon jártak el.”

Ugyanaznap készült egy III/III-as jelentés (pdf) is a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hallgatóinak véleményéről:

„A. B. százados […] a ZMKA nappali tagozat, politikai munkás szak hallgatója 1986. 05. 04­-én az ukrajnai atomerőműben történt szerencsétlenség kapcsán társai előtt kijelentette: hallgatta a SZER adását, az atomerőműben történő robbanás komoly politikai és katonai következményeket von maga után. Attól az atomhatalomtól, amely saját erőműveit sem tudja biztonságosan üzemeltetni, hogyan várható el, hogy a haderejénél lévő atomeszközei biztonságban legyenek, s ezáltal hogyan tudja a világbékét garantálni. K. L. főhadnagy hallgató hozzá tette: ő azt hallotta, hogy: »Szentendrén, a paradicsomföldön 10 rtg/órát mértek.« A kijelentéseket dokumentáljuk, az illetékes parancsnokot tájékoztatjuk.”

Alekszandr Szlapinszki a radioaktivitás szintjét méri egy állami mezőgazdaságban.Fotó: Vaszilij Litos/Szputnyik

A Külkereskedelmi Miniszérium május 13-i feljegyzése (pdf) pedig a szocialista gyümölcs­- és zöldségimportról számol be: „A Konsumex 40 tonna eperre hozott létre szállítási szerződést bulgár partnerével. Az árut repülőgéppel szállítják. A vállalat tájékoztatása szerint a légiszállítási lehetőségtől függően az áru folyamatosan érkezik. Miután fólia alatt termelt termékről van szó, információink szerint sugárveszély miatt probléma nem adódott.” Hogy májusban miért fólia alatt termett az eper Bulgáriában, az nem világos, már ha tényleg így volt.

De akadt némi bürokratikus gond Romániából importált paradicsommal és uborkával is: „A Hungarofruct magánjogi szerződést hozott létre 1000 tonna friss paradicsomra, és 600 tonna uborkára. Az eredeti megállapodás szerint a szállítási határidő május vége. A szállítások még nem kezdődtek meg, mivel a magyar előírások szerint a sugárszennyezettséget Budapesten kellene mérni, mely kockázatot az eladó nem vállalta. A vállalat jelenleg tárgyalásokat folytat a magyar részről szükséges sugármérés román-­magyar határon történő elvégeztetése érdekében.”

Több dokumentumban is írnak arról pár nappal vagy héttel a tragédia után, hogy a kedvező magyarországi sugárszennyezettségi értékek ellenére sem oldják fel a bevezetett korlátozásokat. Hogy azért nem léptek-e, mert nem hittek a magyar hatóságoknak az adataik hitelességét illetően, nem derül ki.

Ebből a szempontból az egyik legérdekesebb dokumentum az MSZMP Politikai Bizottságának összeállított, a baleset gazdasági következményeiről szóló tájékoztató jelentés (pdf). A 10 nappal a katasztrófa után született szövegben összegzik, Magyarország kereskedelmi partnerei milyen korlátozó intézkedéseket hoztak. A Szovjetunióról ezt írják:

„A Szovjetunióból belépő szerelvények szennyezettségének kézi műszeres mérésére intézkedések történtek. A kézi mérés lassúsága miatt az intézkedés nem általános érvényű. Jelenleg csak Pakson van két olyan mérőkapu, amely alatt a szerelvényeket áteresztve a mérési folyamat felgyorsítható lenne. Ezek áthelyezésére egyelőre intézkedés nem történt.”

Közvetlenül előtte pedig ez áll: „Az Ausztriába irányuló kamionforgalom az osztrák közúti blokád miatt már amúgy is állt. Az ország területén mintegy 600 szovjet tranzit tehervagon vesztegel annak ellenére, hogy a szovjet vasút felé május 3-­tól korlátoztuk az Ausztria felé irányuló vasúti forgalmat.” Vagyis nem mindegyik szovjet vonatot tudták átvizsgálni, mielőtt továbbküldték azokat nyugatra.

Azt is elismerik, hogy nem voltak felkészülve ilyen helyzetre:

„Miután az első intézkedéseket részben a szennyezettség mértékének a megengedettet meghaladó szintjével, részben pedig megfelelő mérési adatok hiányával indokolták, haladéktalanul megszerveztük, hogy legfontosabb kereskedelmi partnereink illetékes hatóságai nagykövetségeinken keresztül hozzájuthassanak a Magyarországon mért legfontosabb adatokhoz.

Megállapítottuk, hogy a nemzetközi szerződések alapján Magyarországot semmiféle adatszolgáltatási kötelezettség nem terheli. Ilyen feladat kizárólag arra az országra hárul, ahol az atomszerencsétlenség bekövetkezett.”

Több mint 1000 ember tüntet az atomenergia ellen a szennyeződés által érintett Frankfurtban 1986. május 3-án.Fotó: Roland Witschel/dpa/AFP

Miután a Kronosz Kiadó megtudta, hogy az HBO sorozatot forgat a katasztrófáról, már tavaly májusban közzétették azokat a dokumentumokat, amikről tudták, hogy a sorozat jellege és a film műfaji szabályai miatt a narrátor nem fogja elmondani. Ezeket az „Ez a sugárzás nem ismer határokat” című könyvben mutatták be.

A csernobili katasztrófához tagadás és hazugságok sora kellett. Az akkori eseményeket bemutató sikersorozat részben arról is szól, hogy ma a világ hasonlóan próbál elbagatellizálni egy másik közelgő katasztrófát.