Ha tényleg azt akarják, hogy a bántalmazott nők segítséget kérjenek, azt nagyon máshogy kéne csinálni

• Múlt héten egy budai lakásban egy férfi megölte élettársát és közös gyereküket.
• A rendőrség azóta két közleményt adott ki, az egyikben elismerte, mulasztás történt az ügyben, a másikban arra kéri a lakosságot, ne egyetlen hiba alapján ítéljék meg a munkájukat.
• Magyarországon hetente legalább egy nő meghal családon belüli erőszak következtében, és minden ötödik nőt rendszeresen bántalmazza a partnere.
• A magyar kormány 2014 óta nem ratifikálja a nők és gyerekek jogait védő Isztambuli Egyezményt, ami Varga Judit igazságügyminiszter szerint csak egy „politikai hiszti”, ugyanis a magyar kormány amúgy is fellép a családi erőszak ellen.

Július 24-én lövések dördültek egy kecskeméti plázában: egy vadász próbálta megölni élettársát, akivel pár hete szakítottak. A férfi nem tudta elfogadni a döntését, többször megfenyegette a nőt, akivel a szakítás után többször is erőszakosan viselkedett. A nő annyira félt exétől, hogy testőrt fogadott. Mint kiderült, jól tette, a testőr volt az, aki a földre teperte, és a rendőrök kiérkezéséig ott is tartotta a fegyverest. Áprilisban egy forráskúti férfi délelőtt megölte a feleségét, majd magával is végzett. Februárban halálra vert egy nőt az élettársa az V. kerületben. A lúgos orvos néven elhíresült Bene Krisztián ellen többféle bizonyíték is volt, és a támadás után rögtön őrizetbe vették, később mégis elengedték a rendőrök, és megpróbálták megszüntetni az ellene folyó nyomozást, ami csak azután indult újra, hogy az áldozat panaszt tett. 

A sort akármeddig lehetne folytatni akkor is, ha csak az elmúlt néhány évben ismertté vált ügyek közül válogatnánk. Magyarországon átlagosan hetente egy nő veszíti életét bántalmazás miatt, az elkövető a leggyakrabban a férj vagy az élettárs. A legtöbb ügyről legfeljebb akkor értesül a közvélemény, amikor a bíróság ítéletet hirdet, nincsenek sajtótájékoztatók, nem szólal meg a Belügyminisztérium, sőt, a kormánymédiában készségesen el is nevetgél a riporter egy olyan emberrel, aki tűzifával verte agyon a 16 éves barátnőjét.

Múlt héten egy férfi egy budai lakásban megölte élettársát és közös, 4 éves gyereküket, majd magával is végzett. Azóta kiderült, a családban egy ideje már rendszeresek voltak a hangos veszekedések, és ez feltűnt a szomszédoknak is. A gyilkosság után ellentmondásos hírek jelentek meg a sajtóban, a környéken lakók közül többen is azt mondták, voltak próbálkozások, hogy felhívják a hatóságok figyelmét a veszélyesnek látszó helyzetre. A 444.hu ezért péntek este kérdéseket küldött a BRFK-nak, arra vártunk választ, összesen hányszor keresték a rendőrséget a családdal összefüggésben, hányszor és ki kért intézkedést, és az hány esetben történt is meg. Másnap délelőtt kaptuk meg a válaszokat, ezekből kiderült, hogy összesen háromszor érkezett bejelentés.

Először - augusztus 20-án - maga a nő hívta a rendőrséget, mert élettársa állítólag elvette a kulcsait. „A járőrök a helyszínen meghallgatták a 31 éves nőt és 35 éves élettársát, akik elmondták, hogy szóváltást követően rendezték a köztük lévő vitát, tettlegesség nem történt. A helyszínen további rendőri intézkedésre okot adó körülmény nem merült fel” - írják.

Másodszorra augusztus 22-én kaptak bejelentést, ekkor már egy szomszéd kereste őket, aki aggódott a család hogyléte miatt. Azt állította, szerda éjjel furcsa hangokat hallott a lakásból, és másnap nem látta egyik családtagot sem. „A Tevékenység-irányítási Központ ügyeletese megvizsgálva az előzményeket, úgy döntött, hogy nem igényel további intézkedést a bejelentés, ezért nem küldött járőröket a helyszínre” - írta válaszában a BRFK sajtóosztálya, és hozzátették, hogy ekkor valószínűleg már mindhárom családtag halott volt.

A harmadik hívás már a lakás tulajdonosától érkezett, aki hiába próbálta telefonon elérni albérlőit. Ezúttal a járőrök kimentek a helyszínre, a lakásba - mivel a kulcs belülről volt a zárban - lakatos segítségével kinyitották, ekkor találták meg a holttesteket.

Azt a BRFK válaszában is elismerte, hogy a szomszéd hívására az ügyeletesnek máshogy kellett volna reagálnia, mint írják, „Budapest rendőrfőkapitánya elfogadhatatlannak tartotta az intézkedés elmulasztását, ezért azonnali vizsgálatot rendelt el. Az ügy kivizsgálása 2019. augusztus 24-én befejeződött, és megállapította az ügyeletes mulasztását, ezért fegyelmi eljárás indult ellene.” Néhány perccel azelőtt, hogy válaszaikat elküldték volna, a mulasztás tényéről és a fegyelmi eljárás megindításáról közleményt jelentettek meg a Police.hu oldalán.

Bár az ügyben egyelőre nem is ígérnek sajtótájékoztatót, hétfő délelőtt megjelent egy újabb rövid közlemény a Police.hu oldalán „...amíg vér nem folyik?” címmel. Ebben azt írják, nem szabad bedőlni a tévhiteknek, a rendőrség minden bejelentésre reagál. „Újra szárnyra kapott az a tévhit, hogy a rendőrök a bejelentést követően nem tesznek semmit, „amíg vér nem folyik”. Ez nem igaz. A hozzátartozók közötti erőszak kezelésével összefüggő rendőrségi feladatokat a 2/2018. (I. 25.) ORFK utasítás szabályozza” - írják.

Valóban hangsúlyozni kell, hogy fontos, hogy a sértettek feljelentést tegyenek, ha veszélyben érzik magukat. A közleményben azt írják, „az is a tényekhez tartozik, hogy a rendőrök akkor tudnak hathatósan fellépni, ha a sértett vallomást tesz zaklatója, bántalmazója ellen”  - írják. „A parancsnok ki fogja vizsgálni az esetet, és megteszi a szükséges intézkedéseket akár a családon belüli erőszak, akár a mulasztást elkövető rendőrrel szemben. Egyetlen hibás intézkedés alapján nem lehet az egész testület munkáját elítélni”.

Abban persze nincs vita, hogy nehezebb úgy intézkedni, ha nincs bejelentés, ha az áldozat nem tesz vallomást, de talán kicsit erős megsértődni azon, hogy egy ilyen súlyos hiba után megrendül a lakosság rendőrségbe vetett bizalma. A családon belüli erőszak kezelése érzékenységet, empátiát igényel, és ha már valaki, aki egy életveszélyes helyzetben szánja rá magát, hogy segítséget kérjen, az több figyelmet érdemel. És talán az áldozat is érdemel annyit, hogy pár nappal a halála után vele kapcsolatban ne az legyen a legjobban hangsúlyozott állítás, hogy nem tett feljelentést. Különösen úgy, hogy a BRFK is elismeri, hogy legelőször maga a nő kért segítséget.

A 444.hu-nak küldött válaszában a mulasztást illetően a BRFK előbb írta le, hogy „a nyomozás adatai szerint a bejelentést megelőzően 24 órával a család tagjai már nem éltek”, mint azt, hogy az ügyeletes nem küldött a helyszínre járőröket. Egy ilyen súlyos „mulasztás” esetében nem túl szerencsés dolog azt kiemelni, hogy már úgyis mind halottak voltak, így aztán hiába is küldtek volna rendőrt, de hangsúlyozni néhány dolgot valóban érdemes. Például azt, hogy nem az a hibás, aki nem mer feljelentést tenni. Mert ma Magyarországon a bántalmazott nők és gyerekeik igenis joggal érzik, hogy magukra vannak hagyva. Egy ilyen élethelyzetben lévő nő amúgy is sérülékenyebb, mentálisan kimerült és bizalmatlan. 

Nemrégiben Romániában lemondott a belügyminiszter, mert a román rendőrség gyakorlatilag hagyta, hogy meggyilkoljanak egy elrabolt, 15 éves diáklányt. Koszovóban egy eltussolt nemi erőszak miatt az utcára vonultak az emberek, Franciaországban pedig már helyszíni bírsággal büntethető az is, aki nők után füttyög az utcán.

Magyarország 2014-ben aláírta a családon belüli erőszakról szóló Isztambuli Egyezményt, de azt a kormány azóta sem ratifikálta. Varga Judit igazságügyminiszter júliusban ellenzéki felvetésre azt nyilatkozta, a nők egyenjogúságáról szóló egyezmény „egy politikai hiszti”, mert a nők nagyon jól vannak Magyarországon, nem kell választaniuk a család és munka között, és a kormány keményen fellép a családon belüli erőszak ellen.