– Haragos ember vagy?

– Igen. 

– Mi dühít? 

– Minden. 

Mácsai Pál egy pár perces videóban pontosan megvilágítja, hogy miért volt zseni Őze Lajos. Képes volt értelmezni senki által nem igazán értett Shakesepeare-szövegeket, és ahhoz is volt tehetsége, hogy kitalálja, hogyan lehet színpadon megvalósítani. 

A 20 óra, a Szegénylegények, a Bástyasétány 74, az Ötödik pecsét, A tanú és a valaha született talán legjobb magyar film, a Megáll az idő (ebben hangzik az általa játszott 56-os elítélttől, Bodor Lászlótól a poszt címéhez kölcsönzött mondat: „Mindenkinek igaza van. Még a szar is le van szarva.”) színészével Molnár Gál Péter kritikus készített interjút, ami felkerült a YouTube-ra. A műsor 1983-ban készült, egy évvel a színész halála előtt, ami legalább olyan nyomasztóan, szomorúan és teátrálisan alakult, ahogy Őze úgy általában élhette az életet. Bacsó Péter 1984-ben forgatta Páskándi Géza novellájából a Hány az óra vekker úr című filmjét, aminek a főszerepére a haldokló Őzét kérte fel. A történet szerint a főszereplő órásmesternek különleges tulajdonsága volt, mindig fejből tudta a pontos időt. A stáb versenyt futott az idővel, és veszített. A forgatás alatt Őze egészsége végképp összeomlott, a színész elveszítette kapcsolatát a világgal, majd meghalt. 

Különös hangulatú forgatás volt, amibe itt bele is pillanthatunk. A filmet végül Jordán Tamással újraforgatták:

Molnár Gál Péter interjúja nem igazán erős,  abban az értelemben, hogy Őzét nem sikerül kizökkenteni a túlzó színészkedésből, a beszélgetés sokszor bennfenteskedő, ködös, de Őze jellegzetesen kelet-európai, depresszív, mizantróp, keserű karaktere így is úgy átüt, hogy szinte megbabonázza a nézőt. A szentesi mezőgazdászból lett színész gyerekkori, javíthatatlannak tűnő dadogására vezeti vissza embergyűlöletét. Beszédhibája miatt kiközösítették, képtelen volt kapcsolatot teremteni a környezetével. A kínzó dadogásból végül, egy rafinált módszerrel saját magát gyógyította ki, hogy aztán rögtön átcsússzon a megállíthatatlan hadarásba.  

A Nemzeti Színház színésze 27 év alatt 50 filmben játszott, és rövid élete alatt végig küzdött a depresszióval. Latinovitshoz fűződő „kegyetlen” barátsága is a betegségéhez fűződik. Együtt kezelték őket a Róbert Károly körúti kórházban. De Őze már 34 évesen a rákkal is harcolt, majd az alkohollal és egy halom magánéleti válsággal. Ezek után talán nem is csoda, ha az alábbi interjúban ilyen kijelentések hangoznak el: 

„Soha nem okoz boldogságot, amit csinálok, mindig elégedetlen vagyok. Egyetlen este sem okoz kielégülést.”