Április 8. után a választási eredménytől sokkolt ellenzéki fiataloktól sok helyen lehetett azt hallani: „Jó, akkor elmegyek innen.” Ezzel párhuzamosan több helyen elhangzott egy másik mondat is, ami a Megáll az időből származik: „Jó, hát akkor itt fogunk élni.”
Gothár Péter, Bereményi Géza és Koltai Lajos 1982-ben bemutatott filmje 1956 november 5-én indul. A szovjetek leverték a felkelést. Köves István forradalmár menekül. Elássa a fegyvereit, iratokat éget és próbálja összeszedni a családját, Évát a feleségét és fiait, Dinit és Gábort. De hiába ordítozik, pofozkodik, könyörög, Köves Istvánné Éva megkeményíti magát, nem megy. Abban a pillanatban úgy dönt, hogy Magyarországon marad a két gyerekkel. Az ablakon át nézik a vöröskeresztes kocsival Bécs felé menekülő családfőt. A hirtelen egyedül maradt anya ekkor mondja ki az emlékezetes mondatot csonka családjának:
„Jó, hát akkor itt fogunk élni.”
De nem csak a mondat erős, hanem a tablószerű kép is. Évát és a fiúkat az ablak keresztfája választja ketté: felül az anya, alul a két fiú. Majd kiszínesedik a kép, eltelik hét év, felnőnek a srácok, és ők is a keresztfa fölé emelkednek. A két generáció, anya és a fiúk között eltűnik a választóvonal.
Ettől kezdve a film arról szól, hogyan töri meg, hogyan őrli fel, hogyan kergeti őrületbe és alkoholizmusba az önálló akarattal rendelkező, a legkisebb ellenállást mutatni hajlamos maradókat a rendszer.
Gábort, a nagyobbik fiút „ellenforradalmár” apja miatt sosem veszik fel az orvosi egyetemre, egereken sikertelenül kísérletező eszelősként zárja a történetet.
Az apa barátja és forradalmártársa, Bodor László, akit Őze Lajos alakít a filmben, börtönbe kerül. Miután kiengedik, átveszi a megüresedett családfői pozíciót. A film talán legnyomasztóbb jelenetében, egy talponállóban a sokadik kevert után suttogja bele a kisebbik fiú, Dini fülébe a magyarországi túlélés csodareceptjét.
Dini: Én nem akarok tönkrement pali lenni!
Bodor: Akkor tudod, mit kell megtanulnod? Nagyon kell vigyázni. Nagyon-nagyon észen kell lenni ebben az országban…Vigyázz, Dinikém, nehogy megetessenek! Ne ugrálj, ne feltűnősködj! ...Tanulj, jegyezd meg a tananyagot, mondd vissza nekik! Ne jelentkezz, ne szólj soha feleslegesen!
A recept Bodornál működik, a korábbi forradalmárt felveszik az Agrotáphoz. Rábízzák a „húsprogramot”. De nem sok öröme van belőle. Rettegve, suttogva, összegörnyedve éli az életét.
Malacpofa, diniék osztályfőnöke a reformkommunizmus élő szimbóluma, aki eleinte őszintén hisz benne, hogy a rendszer hibáit majd a tanítványai kijavítják. De elbukik, tanítványai csak nevetnek rajta. A történet végén hozzámegy saját ellenlábasához, a rendszer legijesztőbb arcához, Rajnákhoz, az iskola habzó szájú párttitkárához.
Dini viszont úgy dönt, hogy követi apját és lelép az országból. Pierre-rel, az iskola pokolian rock‘n’roll császárával elindul egy Wartburggal, hogy áttörje a határon a sorompót, de amikor Szukics Magda, a barátnője bejelenti, hogy nem tart vele, akkor elgyengül. Az apja 56-ban még itt tudta hagyni anyjukat, nem is nagyon volt választása, de Köves Dini a „kiscsajt” választja és marad. Pierre keserű útravalót hagy Dini számára:
Pierre-t soha többé, Köves Dénest pár év múlva szabadságolt katonaként látjuk viszont. Karácsonykor csuma részegen, dölöngélve hugyozik az utcán. Magdával már szétmentek.
A Megáll az idő az elveszett generációkról is szól, azokról, akik eltűnnek az ablak keresztfája alól, azokról, akik elmenekülnek Magyarországról és azokról, akik itthon vesznek el.
A „Jó, hát akkor itt fogunk élni” a létező legtragikusabb, legvészjóslóbb mondat, amit egy generáció a zászlajára tűzhet.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.