Hétfő reggel teljes terjedelmében nyilvánosságra hoztuk - és röviden elemeztük - azt a december 3-án kelt kormányzati előterjesztést, amelynek célja a magyar művészetek teljes finanszírozásának és irányításának átalakítása. Öt részből áll:

1. A kulturális szakágazat irányításáról szóló törvény
2. A Magyar Nemzeti Kultúrközpont létrehozása
3. A Virtuózok programjainak támogatása
4. A Nemzeti Komolyzenei Stratégia alapjai
5. Az egyes irodalmi ösztöndíjak finanszírozása

Ezek közül az elsőt és legfontosabbat, a kulturális törvényt hétfőn be is nyújtotta a parlamentnek Semjén Zsolt, aki egyben kezdeményezte, hogy kivételes eljárásban tárgyalják, vagyis akár már szerdán megszavazhatja a kétharmados többség.

Az Országgyűlés honlapján elérhető törvényjavaslat szerkezetében megegyezik a korábban kiszivárgott előterjesztéssel, de több rész kimaradt, illetve van legalább négy jelentős különbség.

MMA is back

Az egyik a kormánypárti erőcsoportok közti helyezkedésről árulkodik: az első verzióban ugyanis a magyar kultúra feletti legfőbb befolyást gyakorló Nemzeti Kulturális Tanácsban csak az ún. kultúrstratégiai intézmények igazgatói kaptak helyet, a Magyar Művészeti Akadémia nem, illetve csak „tanácskozási jogú meghívottként”. 

Nem csoda, hogy az elmúlt években minden asztalnál helyet követelő mammutszervezet a kiszivárgott előterjesztés szerint nem támogatta a változásokat.

Az új verzióban viszont már teljes jogú tag az MMA elnöke a Tanácsban.

Ez a Nemzeti Kulturális Tanács a benyújtott törvény szerint is nagy dolgokra hivatott: „javaslatot tesz a Kormány részére a kultúra kormányzati stratégiájára”, illetve „véleményezi és összehangolja a kulturális ágazati fejlesztési terveket.” 

Az NKA marad, egyelőre

Az eredeti előterjesztéshez képest azonban (egyelőre) nem kapják meg a legfontosabbnak tűnő gyakorlati feladatot, a Nemzeti Kulturális Alap kezelését.

Az NKA egyáltalán nem szerepel a benyújtott törvényben,

pedig a korábbi verzióban ez tűnt a legnagyobb horderejű átalakításnak. A nem egész egyhetes előterjesztésben leírt tervek szerint a Tanács átvette volna az irányítást a kultúrafinanszírozás legfontosabb szerve fölött, és ezzel megszüntette volna a 11 milliárdos költségvetésű NKA lényegét. Annak különböző szakmai kollégiumaiba ugyanis a kormány, az MMA és a mellettük kisebbségbe szorult szakmai szervezetek delegálnak egy sereg szakembert, akik döntenek évente sokezer pályázatról, le egészen a százezer forintos tételekig. Ennek az eredeti előterjesztés szerint vége lett volna: „az állandó és ideiglenes szakmai kollégium rendszer megszűnik, helyette a miniszter rendelkezik döntési jogkörrel a Tanács adott kulturális szakágazatért felelős tagja javaslatára, vagy ad hoc jellegű véleményező bizottság javaslatára figyelemmel.” Igaz, az általános indoklásban egy ennek ellentmondó mondat is olvasható, amely szerint nem szűnik meg a kollégiumi rendszer, „csupán átstrukturálásra kerül.”

A törvény kiszivárgott szövegében külön fejezet és 7 paragrafus foglalkozott az NKA átalakításával, amelyet elavult szervezetnek nevez, és az egész rá vonatkozó NKA-törvényt hatálytalanítja. Mindez a benyújtott javaslatban már nem szerepel.

A következő napok egyik vitás kérdése lehet, hogy miért vonult vissza ebben a kérdésben a kormány. Az általunk közzétett előterjesztés ugyanis nem valami kezdetleges vázlat volt: október 29-én tárgyalta a Közigazgatási Államtitkári Értekezlet, majd két nappal később a miniszterekből álló Stratégiai és Családügyi Kabinet is. Ezek után vitás kérdés nem merült fel - olvasható magában az előterjesztésben, amely már konkrét törvény- és rendeletszövegeket tartalmazott, és amelyet Kásler Miklós és Varga Judit miniszterek vittek a kormány elé.

Vagyis valami történt az elmúlt egy hétben, ha ez a javaslat ilyen alapvetően megváltozott. A lehetséges okok közül három:

• hozzáértő emberek is elolvasták a javaslatot, és rámutattak az ellentmondásokra és az irreális részletekre.
• A negyedszázada működő NKA-modellt, tehát a szakmai önkormányzatiságot viszonylag széles körű támogatás övezi még a kormányoldalon is, bár újra és újra felmerül az igény a változtatásra. Mindenesetre elképzelhető, hogy fideszes kultúrkáderek lobbiztak az NKA ilyen átgondolatlan szétverése ellen.
• A szokásosnál sokkal erősebb tiltakozás is hathatott. Valójában ez az egyetlen fejlemény, ami tényleg csak az elmúlt napokban történt meg.

Mi lesz a színházakkal?

Eltűnt a törvénytervezetből a leghangosabb tiltakozást kiváltó passzus, amelynek értelmében a fővárosi fenntartású színházak vezetőit sem lehetne kinevezni Kásler Miklós személyes jóváhagyása nélkül. 

Ezt azzal indokolták, hogy az önkormányzatok által fenntartott színházakat az állam is finanszírozza, ezért a kormánynak is felelősséget kell vállalnia a vezetői kinevezésekért. Ahogy azt korábban megírtuk, évi 13 milliárd forint támogatásról van szó csak az önkormányzati színházaknál, tehát az erről való lemondás szinte lehetetlen.

A parlamentnek benyújtott törvénytervezetben az áll, hogy „Ha az önkormányzat az önkormányzati fenntartású színház részére a működéséhez szükséges forrásokat teljes körűen nem biztosítja, az önkormányzat a Kormányhoz közös működtetésre vonatkozó kérelmet terjeszthet elő a Kormány által rendeletben meghatározott időpontig.” 

• A kérelmet a Kormány megvizsgálja, és határozatában dönt a közös működtetésről. 
• Ha a Kormány a kérelemben foglaltak teljesítéséről határoz, a közös működtetésről a Kormány határozatának közzétételétől számított 30 napon belül a miniszter és az önkormányzat megállapodást köt. 
• A színház közös működtetésére irányuló megállapodásnak garantálnia kell a közös működtetésben működő színház művészeti szabadságát. 

És ezután a jól hangzó mondat után kerül újra elő az igazgatók kinevezésének joga: „A színház közös működtetésére irányuló megállapodásban a miniszter és az önkormányzat a) meghatározza 

– ideértve a vezetői kinevezés módját is – 

az intézmény közös működtetésének és működésének részletes szabályait; b) rögzíti a központi költségvetésből juttatandó támogatás és az önkormányzati támogatás mértékét.”

Vagyis az önkormányzatnak, például a fővárosnak egyesével kell tárgyalnia a fenntartásában lévő színházak támogatásáról és a vezetői kinevezésekről.

A kormányoldal fő színházi embere, Vidnyánszky Attila hétfő reggel bement a köztévébe méltatni a törvényt, amely szerinte az igazságtalanságokat szünteti meg. Mert például a színházak támogatásának majdnem a 80 százaléka a fenntartó minisztériumtól jön, miközben a tárcának nincs beleszólása a társulatok ügyeibe. 

Kérdésre azt mondta, az Emberi Erőforrások Minisztériuma átlátható gazdálkodást vár a színházaktól, de 

„én még attól sem félnék, hogy esetleg témák kapcsán prioritásokat nevez meg”.

„Miért ne? A kultúrpolitika lényege, hogy meg tudja fogalmazni azt, hogy mely értékek mellett teszi le a voksát” – fogalmazott, hozzátéve, a színházak szabadságának ettől még meg kell lennie.

Gothár-ügy a törvényben

A kormányzati kommunikáció szerint „konkrétan a Katona József Színházban kialakult állapotok miatt készül megváltoztatni a kormány a kultúra finanszírozásának eddigi gyakorlatát”, vagyis a sok ezer embert foglalkoztató és milliókat kiszolgáló ágazat irányításának teljes átalakítása azért szükséges, mert Gothár Péter zaklatási ügyét a kormány szerint nem jól kezelte a Katona József Színház. Ez nem csak abszurd érvelés, hanem tényszerűen is cáfolható, hiszen az előterjesztést már az ügy kipattanása előtt tárgyalta a kormány, és természetesen egy szó sem esett benne zaklatásról.

A Semjén által benyújtott törvényszövegben azonban már igen. Az általános indoklás ezzel a bekezdéssel zárul:

„A szabályozást az is indokolttá teszi, hogy az elmúlt időszakban köztörvényes, nem pénzügyi jellegű visszaélések gyanúja merült fel állami és önkormányzati forrásokból is működő előadóművészeti szervezetekben, ami önmagában is indokolttá teszi a felelősségi viszonyok tisztázását.”