Az elmúlt napok vezető közéleti híre volt, hogy az önkormányzati fenntartású, de államilag is támogatott színházak igazgatóit ezután csak miniszteri jóváhagyással lehet kinevezni, a független színházak működési támogatása pedig megszűnik. A tiltakozó petíciót tízezrek írták alá, az előadások után a nézők is beállnak fotózkodni a társulatokkal, hétfő este pedig nagy intézmények vezetői és neves művészek mondanak beszédet a tüntetőknek, akik olyan sokan jelentkeztek, hogy tágasabb helyszínre, a Madách térre rakták át a rendezvényt.

De a színházakra vonatkozó rész csak néhány sor abból az előterjesztésből, ami fenekestül felforgatja a magyar kultúra finanszírozását és irányítását.

Az előterjesztés kijelenti magáról, hogy szükséges társadalmi egyeztetésre bocsátani, de a dokumentum elején egyetlen „véleményezésre jogosult” „civil és egyéb szervezet” szerepel: a Magyar Művészeti Akadémia, amely az előterjesztéssel nem ért egyet. Hogy a kormánypárti művészek sem mind elégedettek, azt az is jelzi, hogy a Vidnyánszky Attilához köthető színházi szervezetek az elmaradhatatlan dicsérő szavak mellett komoly „javaslatokat” is küldtek a törvényhozóknak, például azt, hogy „a független színházak nem kaphatnak kevesebb forrást, mint eddig.” 

A kiszivárgott irományt idézték szakmai szervezetek, illetve elemezték különböző lapok, például az Artportal, a Népszava, az Index és a 444 is, megjelentek képernyőfelvételek is belőle. Mi azt gondoljuk, hogy erről a fontos törvényről valódi társadalmi vitára van szükség, amelyhez szükséges az alapszöveg ismerete. Ezért tesszük közzé az egészet.

A javaslat itt olvasható.

Ahogy azt immár bárki láthatja, a Kásler Miklós és Varga Judit miniszterek által a kormánynak december 3-án benyújtott, meglehetősen széttartó előterjesztés öt részre tagolódik.

1. A kulturális szakágazat irányításáról szóló törvény
2. A Magyar Nemzeti Kultúrközpont létrehozása
3. A Virtuózok programjainak támogatása
4. A Nemzeti Komolyzenei Stratégia alapjai
5. Az egyes irodalmi ösztöndíjak finanszírozása

A törvény az Emmi szerint „hamarosan” az Országgyűlés elé kerül, egy KDNP-s képviselő kijelentette, hogy még karácsony előtt megszavazzák.

A kulturális törvény 

a legfontosabb az öt közül. Ez létrehozza a „kultúrstratégiai intézmény” státuszát, és ezeknek vezetőiből összeállítja a Nemzeti Kulturális Tanácsot. Ennek a minden korábbinál központosítottabb vezető testületnek a „feladatkörébe utalja a magyar kultúrában követendő irányok, prioritások meghatározását”. A Tanácsnak kell biztosítania „a kulturális ágazat egységes kormányzati stratégiai irányításának alapjait.”

A kiválogatott intézményvezetők szinte kivétel nélkül a NER elkötelezett káderei.

A Tanács átveszi az irányítást a kultúrafinanszírozás legfontosabb szerve, a Nemzeti Kulturális Alap fölött is. A 11 milliárdos költségvetésű NKA lényege, hogy a különböző szakmai kollégiumaiba a kormány, az MMA és a mellettük kisebbségbe szorult szakmai szervezetek delegáltak egy sereg szakembert, akik döntöttek évente sokezer pályázatról, le egészen a százezer forintos tételekig. Ennek az új törvény szerint vége lesz: „az állandó és ideiglenes szakmai kollégium rendszer megszűnik, helyette a miniszter rendelkezik döntési jogkörrel a Tanács adott kulturális szakágazatért felelős tagja javaslatára, vagy ad hoc jellegű véleményező bizottság javaslatára figyelemmel.”

Vagyis a Tanácsban ülő intézményvezetők határozzák meg a saját művészeti területükön a követendő irányokat, ők mutatnak irányt a nagy stratégiai kérdésekben, de ők döntenek a pályázatokról is. A fenti lista szerint például a magyar alkotóművészet egésze fölött egyetlen ember, a Habony Árpád jó munkásemberéből lett kultúrharcos és PIM-főigazgató, Demeter Szilárd rendelkezik. Azt nem definiálják, mit értenek alkotóművészen, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének például ez az öt tagozata van: fotó-, ipar- és képzőművészet, illetve irodalom és zene. Ezek közül a könnyűzenének és az irodalomnak végképp nem látszik más képviselője és szakértője a Tanácsban, mint Demeter Szilárd.

A Magyar Nemzeti Kultúrközpont

hasonlóképpen zavaros koncepció. Ezt egy kormányrendelet hozná létre, „a hazai könyvkultúra, ezen belül a magyar irodalom, valamint a kortárs magyar alkotóművészeti és könnyűzenei tehetséggondozás szervezeti keretei” megerősítésére. Hogy miért pont a könyvkultúra és a könnyűzenei tehetséggondozás kerül egy kalap alá, az nem derül ki második pontból sem, amely már a kormány tanácsadó testületeként nevezi meg a Kultúrközpont, míg a feladatokat leíró harmadik pontban olyanok szerepelnek, hogy „felkérés esetén véleményezi a kultúrával és nemzeti identitással kapcsolatos jogszabályok tervezetét”, illetve „közreműködik a magyar nemzet határon átívelő kulturális egyesítésének előmozdításában”. 

A negyedik és az ötödik pontból kiderül, hogy a Kultúrközpontot a PIM főigazgatója, vagyis Demeter Szilárd vezeti és menedzseli. A tagok között nincs más írószervezet a fideszes Írószövetségen kívül, de nem vették be az egységes nagy könyves szervezetet, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülését sem. A kortárs könnyűzenét egyedüliként képviseli a Cseh Tamás Archívum, míg a tehetséggondozós vonalat szintén egyedül viszi a Nemzeti Tehetséggondozó. Utóbbi amúgy - váratlan fordulat - újságírókat képez, és a PIM része.

A hátralévő három pont

közül kettő komolyzenei támogatások kiosztásáról szól, az előterjesztés utolsó része pedig megint Demeter Szilárdról, aki ezúttal irodalmi ösztöndíjak fölött szerez befolyást.