Sziszüphosz menekülttábort épít

Phia Ménard előadása sok egyéb mellett utal arra a végtelenül abszurd tényre is, hogy az EU kartonlapokat küldött – menedék gyanánt – a Görögországba érkező menekülteknek, hiszen minek is más oda, ahol mindig süt a nap. Phia Ménard pedig elkészíti ezt a házat, hogy megmentse Európát, akár egy Wonder Woman. Felépít, lerombol, lerombol, felépít… Akárcsak a Sziszüphosz-mítoszban.

Ezekkel a sűrű sorokkal ajánlja a karácsony utáni időszak egyik legkülönösebb budapesti vendégszereplését a Trafó. Erdődi Katalin korábban szervezőként dolgozott a művésszel és ezért az előadásért is lelkesedik, úgyhogy őt kértük meg arra, segítsen elképzelni és értelmezni, ami ránk vár.

De ha már találkoztunk az évek óta Ausztriában dolgozó, újabban a bécsi önkormányzat előadó-művészeti támogatásairól döntő kuratóriumba is felkért szakemberrel, kihasználtuk a lehetőséget, hogy egy másik rendhagyó eseményről is beszámolót kérjünk. Erdődi volt ugyanis a kurátora a magyar független film ismert alakjai, a Buharov testvérek performanszának a grazi Steirischer Herbst fesztiválon. Ezt hozta el Budapestre a tranzit.hu és a Trafó múlt héten.

A kurátor először arról mesél, milyen jó választásnak bizonyult a Magdolna utcai Vasas Szakszervezeti Székház mint helyszín. Grazban az Osztrák Kommunista Párt székházát változtatták át az eljövendő forradalom laboratóriumává, ezért itt is olyan helyet kerestek, aminek van politikai töltete. Bele is építették a performanszba a magyar munkásmozgalom és proletárság történetének epizódjait, illetve a Vasas-székház talán legsúlyosabb emlékét, a Rajk-pert is. Ez a koncepciós eljárás ugyanis itt zajlott - némileg önleleplező módon tárgyalóterem helyett egy rendes színpadon.

Itt is át tudták alakítani úgy a teret, hogy a nézők ne passzív szemlélői legyenek a színpadi történéseknek: a díszterem középén állították ki a növényeket mint a forradalom potenciális szövetségeseit, az ezeket körbejáró nézők pedig maguk választhatták ki a nézőpontjukat.

Ami a január 9-én és 10-én a Trafóban látható Phia Ménard-előadást illeti, elsőre azt is nehéz eldönteni, mi a műfaja. Távolról színháznak látszik, de egy újcirkuszi társulat készítette a világ egyik legelitebb képzőművészeti eseménye, az ötévente megrendezett Documenta felkérésére. „Bizonyos szempontból az egész előadás egy monumentális tárgymanipuláció, ami hagyományos cirkuszi alműfaj. Másrészt viszont a nagyon erős vizualitás miatt akár folyamatosan alakuló installációként is lehet nézni. Abból a szempontból viszont nagyon is színház, hogy tudatos és pontos dramaturgiát követ.”

Az előadás utalásai az ókori Parthenóntól az 1943-as nantes-i bombázásokon (ebben vesztette életét Phia Ménard nagyapja) és napjaink menekültválságán át a drag és punk esztétikáig érnek. Erdődi szerint azonban ezek a nagyon erős motívumok nem határolják be az értelmezést, sőt az előadás amolyan projekciós felületként működik, amire a néző rávetítheti a saját asszociációit.

Ha ez nagyon elméletien hangzik, akkor van életszagúbb megközelítés. Egy ember házat épít, egyedül, a néző előtt, a mostban: ettől a nagyon törékeny, mindenki által átélhető folyamattól beindul az empátia gépezete - mondja Erdődi, aki a bécsi közönségen azt látta, hogy szó szerint visszatartja a levegőt néha, annyira együtt lélegzik az előadással.

„Mindenki arra vágyott, hogy az a ház felépüljön.”

Amiben hasonlít a Buharovék performansza és Phia Ménard előadása, hogy nagyon erős konceptuális pilléreik vannak, de ezek között a nézők szabadon mozoghatnak, és épp ettől érzik igazán a saját szabadságukat, de egyben felelősségüket is - fűzi össze az interjú végén a két témát Erdődi Katalin.

Az előadásról minden fontos infó itt.