Az emberiség teljesen felkészületlen egy pusztító világjárványra
2020 január 24., 06:02
Pár hónappal a koronavírus előtt figyelmeztettek, hogy alig készült fel a világ egy egészségügyi vészhelyzetre
- Tavaly októberben kutatók rangsorolták a világ országait aszerint, hogy mennyire lennének képesek megküzdeni egy egészségügyi vészhelyzettel.
- A koronavírus terjedésével különösen érdekessé vált, hogy kiderült: a világ nagy részén elég komoly hiányosságokkal küzdenek.
- Magyarországon is találtak ilyeneket, főleg az egészségügyi rendszerben, de így is átlag feletti pontszámot kaptunk.
„Valószínű, hogy továbbra is kénytelenek leszünk járványokkal szembenézni, amelyekkel az országok többsége nem tudja felvenni a harcot.”Még hírből sem lehetett ismerni az új típusú koronavírust, amikor tavaly októberben megjelent ez a figyelmeztetés egy több, mint háromszáz oldalas, a világ egészségbiztonsági helyzetét vizsgáló kötetben. A szerzők szerint ez az első alkalom, hogy számszerűsítették és rangsorolták, mennyire készültek fel a világ országai a fertőző beteségek megelőzésére, beazonosítására és kezelésére.
Mielőtt belemennénk a részletekbe, íme a legjobbak közé sorolt tizenhárom ország, és mellettük, hogy hány pontot értek el a maximális százból:
- Egyesült Államok (83,5)
- Egyesült Királyság (77,9)
- Hollandia (75,6)
- Ausztrália (75,5)
- Kanada (75,3)
- Thaiföld (73,2)
- Svédország (72,1)
- Dánia (70,4)
- Dél-Korea (70,2)
- Finnország (68,7)
- Franciaország (68,2)
- Szlovénia (67,2)
- Svájc (67)
Magyarországot a közepesen felkészült államok közé sorolták: 195-ből a 35. helyre kerültünk 54 ponttal.Mindezt a Nuclear Threat Initiative, a Johns Hopkins Egyetem egészségbiztonsági központja és a The Economist Intelligence Unit szakértői számolták ki az alábbi hat szempont összegyúrásával:
- képesek-e az országok megelőzni a kórokozók kialakulását és elterjedését,
- idejében észlelnek-e egy kialakuló járványt, és képesek-e értesíteni a nemzetközi közösséget, ha szükség van rá,
- képesek-e gyorsan reagálni egy járvány terjedésére,
- van-e kellően stabil egészségügyi rendszer, amely képes ellátni a betegeket, és megvédeni a dolgozóit,
- elkötelezettek-e a kapacitások bővítése iránt, szánnak-e pénzt a hiányosságok betömködésére és arra, hogy megfeleljenek a globális elvárásoknak,
- mennyire kitettek általában az ilyen típusú veszélyeknek.
Arra jutottak, hogy a világ elég rosszul áll egészségbiztonsági szempontból, és még a legfelkészültebb államokban is komoly problémákat kell megoldani.
Az országok átlagosan 40,2 pontot értek el, ha mind a hat szempontot figyelembe vesszük, de különösen az egészségügyi rendszerek állapota aggasztó. Itt az átlagos pontszám mindössze 26,4, ami elég rossz képet fest az ellátáshoz való hozzáférésről, a felszereltségről és az egészségügyi dolgozók helyzetéről. A világ országainak kétharmada még 33,3 pontot sem kapott ebben a kategóriában.
Pedig az elemzés készítői szerint a gyors technológiai fejlődés, az urbanizáció, a migráció, a klímaváltozás, a növekvő politikai instabilitás és egyáltalán az, hogy a világ egyre sűrűbben összekapcsolt részekből áll, mind növelik az egészségügyi vészhelyzetek kockázatát. Ennek ellenére a döntéshozók az elmúlt húsz évben csak elvétve tettek lépéseket a nagyobb egészségbiztonság felé, hiába volt 2001-ben lépfene-járvány, vagy később SARS- és MERS-járvány is.
Ahhoz, hogy a különböző országok felkészültsége összehasonlítható legyen, persze egységes szempontrendszerre volt szükség, ezért minden ország esetében ugyanarra a 140 kérdésre kerestek választ. Csakis nyilvánosan elérhető információkra támaszkodtak, mert úgy vélték, egy ország akkor lehet igazán biztonságos egészségügyi szempontból, ha a lakosai és a szomszédos államok számára is átláthatóan működik.
Sok minden hiányzik
Azon túl, hogy mind a 195 országról részletes elemzést készítettek, a szerzők általános javaslatokat is tettek. Először is, minden országban rendszeresen mérni kellene, és legalább kétévente nyilvánosságra kellene hozni, milyen állapotban vannak éppen az egészségbiztonsági kapacitások. Ezeket rendszeresen tesztelni kellene, és legalább évente nyilvánosságra kellene hozni az eredményeket.
Szerintük szorosabbra kellene fonni a közegészségügyi és a biztonsági szervek kapcsolatát, valamint javítani kellene a nemzetközi együttműködésen is, például a Világbank nemzetközi fejlesztési pénzéből támogathatnánk a felkészülést a hasonló vészhelyzetekre. Azt javasolták, az ENSZ főtitkára 2021-ig hívja össze az államok vezetőit a témában.
Az elemzés szerint a világ „nincs felkészülve egy új kórokozó miatt kirobbanó, globális, biológiai katasztrófára”,ezért a kormányoknak számonkérhető vállalásokat kellene tenniük az egészségbiztonsági stratégiájukban, és nemzetközi testületnek kellene irányítania a technológiai fejlődés káros következményeivel szembeni védekezést. Köz- és magánintézmények is támogathatnák az egészségbiztonsági fejlesztéseket, befektethetnének a biztonságot javító innovációkba, írják.
Az országok 85 százaléka nem vett részt az elmúlt egy évben olyan WHO-szimuláción, amiből kiderült volna, hogyan teljesítenek biológiai vészhelyzet esetén.77 százalékban nem képesek valós időben gyűjteni laboratóriumi adatokat, és csak 24 százalékban tudnak egyáltalán mintákat szállítani szerte az országban. És alig minden ötödik ország képes 200 ezer emberenként kiállítani egy képzett epidemiológust.
Az országok többsége nem különített el pénzt a központi költségvetéséből arra, hogy felkészüljön az ilyen típusú helyzetekre, ezt pedig a szerzők szerint egyetlen, mindenki által elismert nemzetközi szervezetnek kellene számonkérnie. Hiányolják az egészségügyi szakemberek, az állatorvosok és a döntéshozók közti koordinációt, hiszen általában keveset kommunikálnak egymással, nem cserélnek adatokat és információkat.
Ráadásul az országok fele komoly politikai és biztonsági problémákkal küzd, ami csak tovább rontja az ellenállóképességüket. Mindössze a világ népességének 14 százaléka él olyan helyen, ahol az elemzés szerint igazán hatékony kormányzás és politikai rendszer működik.
Mi a helyzet Magyarországon?
54 pontjával Magyarország Új-Zélanddal, Görögországgal, Horvátországgal és Dél-Afrikával van nagyjából egy szinten, felülmúlva a világátlagot. A szomszédaink közül Ukrajna (38), Románia (45,8), Szlovákia (52), Szerbia (52,3) és Horvátország (53,3) kevesebb, Ausztria (58,5) és Szlovénia (67,2) pedig több pontot kapott.
Ahogy más országokban általában, nálunk is az egészségügyi rendszerben találták a legnagyobb bajokat.Itt 36,6 pontot kaptunk a százból, többek közt azért, mert bár létezik az "Egészségügyi válsághelyzetek kezelésének országos terve”, ez nem nyilvános, és csak egy osztályvezetői prezentációból tudjuk, hogy létezik például kommunikációs terv ilyen esetekre. Viszont fogalmunk sincs, írnak-e benne a különösen sérülékeny csoportokról, például a gyerekekről, vagy szól-e arról, hogyan vonnák be a magánszektort egy vészhelyzet kezelésébe.
Bár Magyarországnak vannak készletei oltóanyagból, gyógyszerekből, maszkokból, kesztyűkből és más védőeszközökből, nincs nyilvános dokumentum arról, hogy adott esetben hogyan osztanák szét ezeket. Azt írják,
arra sincs elegendő bizonyíték, hogy az ország megfelelő karantént tudna biztosítani a különösen fertőző betegségben szenvedő embereknek,és az sem világos, hogy a kórházak mennyire teljesítik a jogszabályban előírt, elkülönítésről szóló szabályokat.
2010 óta nem készült átfogó, egészségügyi humánerőforrás-stratégia, és a kötet szerint az sem tiszta, hogy vészhelyzet esetén külön ellátást adnának-e azoknak az egészségügyi dolgozóknak, akik a munkájuk során fertőződtek meg.
Magyarország a hat elemzési szempont közül a hatodikban teljesített a legjobban (68,2 pont), ami olyasmiket vizsgált, mint hogy mekkora esélye van egy fegyveres konfliktus kirobbanásának, egy terrortámadásnak, egy természeti katasztrófának, mekkora a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenség, vagy a kormányba vetett bizalom. Magunkhoz képest tehát ezekben állunk a legjobban.
A teljes, Magyarországról szóló elemzést itt lehet elolvasni angolul, és ha az oldal aljára görgetünk, még egy szimulátort is találunk, ahol eljátszhatunk vele, mennyit dobna az ország összhelyezésén, ha egy-egy szempontból sikerülne javítani a helyzeten.