Kína, Irán és Olaszország után – a hivatalos adatok szerint – keddre Spanyolországban a legsúlyosabb a koronavírus-járvány. Az országban több mint 9300 megbetegedést és 330 halálesetet regisztráltak eddig. A helyzet Madridban (a fővárosban és a hasonló nevű tartományban) a legsúlyosabb, a megbetegedések és halálesetek nagyjából fele itt történt. Ahogy a világon máshol is, a spanyoloknál is a legsűrűbben lakott vidékeken, legkozmopolltább nagyvárosokban terjed a leggyorsabban a kór, így nem meglepő, hogy Madridot, még ha jelentősen lemaradva is, de Katalónia és Baszkföld követik a járvány súlyosságának tekintetében.

Spanyolország esete azért különösen tragikus, mert ez az első ország, ahol nemhogy a kínai számok és tapasztalatok álltak rendelkezésre már a koronavírus berobbanása előtt, hanem az olaszoké is. A szakemberek már hetek óta tudják, hogy a fertőzés mindenhol ugyanazt a pályát járja be, ugyanolyan ütemben terjed, így az olasz számok tükrében a hozzávetőlegesen hasonló társadalmi viszonyokkal, demográfiai adatokkal és egészségügyi rendszerrel rendelkező spanyolok hajszálpontosan tudhatták, hogy mit szabadítanak a nyakukra, ha nem tesznek valamit sürgősen.

A spanyol illetékesek azonban nemhogy nem léptek, hanem a világjárvány egyik legszomorúbb, a szándékos iráni szentélynyalogatáshoz hasonló döntésével mintha mindent megtettek volna azért, hogy a vírus a lehető leggyorsabban érje el a lehető legtöbb embert. Március 8-án, vasárnap minden figyelmeztetés és a józan ész ellenére is százezres nőnapi tömegtüntetéseket tartottak.

Hosszú hetek óta tudja a világ, hogy a koronavírus terjedése ellen a legjobb eszköz a társas érintkezések megszüntetése vagy legalábbis minimálisra csökkentése. Március 2-án az Európai Járványügyi Központ (ECDC) is világosan leszögezte, hogy a tömegrendezvények lemondása még a járvány csúcsra jutása előtt alaposan lassíthatja a fertőzés terjedését.

Spanyol lapértesülések szerint szintén március 2-án konzultált az egészségügyi minisztérium illetékese a négy legnépesebb tartomány, köztük természetesen Madrid egészségügyi szakembereivel, és úgy döntöttek, hogy nincs még szükség radikális intézkedésekre, iskolák bezárására, tömegrendezvények lemondására. Annak ellenére sem, hogy a spanyol járványügyi hatóságok is azt javasolták, hogy az ország egyes részein már mindent meg kellene tenni a koronavírus terjedésének lassításáért.

A március 7-8-i hétvégére Madrid tartományban 77 demonstrációt engedélyeztek, ezek közül 55 a 8-i nemzetközi nőnappal volt kapcsolatos. Hasonló volt a helyzet Spanyolország többi részén, csak valamivel kisebb számokkal. 8-án Madridban a koronavírussal fertőzöttek száma már 202 volt, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a hatóságok korlátozzák a tömegrendezvényeket.

A szervezők és a hatóságok számai eléggé eltérnek, de március 8-án Madridban a központi nőnapi tüntetésen még a legvisszafogottabb becslések szerint is 120 000-en vonultak fel, többek közt „a macsóizmus gyilkosabb a koronavírusnál” transzparensek alatt. A legnagyobb barcelonai felvonuláson körülbelül 50 000-en meneteltek.

Március 9-én már 436 fertőzött volt Madridban, 13-án több mint 2000, a legfrissebb adatok szerint pedig már 4100 felett vannak, de ez már nyilvánvalóan az a fázisa a járványnak, amikor a legjobb szándékkal is lehetetlen minden beteget számon tartani. A híresebb, név szerint ismert fertőzöttek közül többen is ott voltak a nagy madridi tüntetésen: Irene Montero egyenlőségügyi miniszter, Carolina Darias regionális politikáért és közigazgatásért felelős miniszter, és Begona Gómez, Pedro Sánchez miniszterelnök felesége is.

A nagy március 8-i demonstrációt ugyanis szinte valamennyi nagy spanyol párt támogatta, és politikusaival képviseltette magát rajta. A két baloldali párt, a PSOE és a Podemos politikusai ugyanúgy jelen voltak, mint a két jobboldali, a PP és a Ciudadanos képviselői. Nyilván az ő támogatásuk is kellett a minél nagyobb tömeghez, ami sokat segített a koronavírus terjedésében.

Egyetlen nagy spanyol párt tartotta csak magát a távol ettől a tüntetéstől: a szélsőjobboldali-populista Vox. Spanyolországban, akárcsak a világon mindenhol az ilyen mezben politizáló pártok egyik kedvenc szakterülete a „gender”, a „feminácik” és a hasonló témák. A Vox, hogy ők se maradjanak ki a buliból ezért nagy ellenrendezvényt szervezett Madridba, ahova sok szeretettel várták a párt szimpatizánsait és mindenkit, akik szerint elég a nőnapból.

A Vox rendezvényén 9000-en jöttek össze, ami a nőtüntetésnél kevesebb, de persze bőven tömegrendezvény. Ma már a Vox politikusai között is sok a fertőzött, többek közt a két legmagasabb rangú, Santiago Abascal elnök és Javier Ortega-Smith főtitkár is.

Miután a járvány teljesen elszabadult Spanyolországban, természetesen ott is meghozták ugyanazokat a döntéseket, mint az elmúlt napokban Európa többi országában. Március 9-én elrendelték az iskolák bezárását, 14-e óta pedig csak az mehet ki az utcára, akinek valami valóban halaszthatatlan dolga vagy bevásárolnivalója van.

Eközben Dél-Koreában hozzávetőlegesen ugyanannyi beteg van, mint Spanyolországban, de máig csak 75-en haltak bele a vírusba. Ők, akárcsak néhány kelet-ázsiai ország, világosan megmutatták, hogy ha megállítani nem is, de lassítani a koronavírus terjedését igenis lehet. Sajnos nem a spanyolok az egyetlenek, akik mintha ezt egyszerűen képtelenek lennének felfogni, az utóbbi napokban Nyugat-Európából és Észak-Amerikában egymást követték a mégis megtartott koncertekről és Szent Patrik-napi közösségi ivászatokról érkező hírek.