Hiába tartja be Magyarország a WHO előírásait, nem tesztelünk eleget

• Ha egy országban koronavírus-fertőzöttek vannak, arra egyetlen módon lehet rájönni: teszteléssel. Ez az egyetlen dolog, amivel adatokat nyerhetünk a járvány kiterjedésétől.
• Mivel a fertőzés az emberek többségénél enyhe, vagy tünetmentes, nem elég csak a tüneteket mutatókat tesztelni, ahogyan a WHO ajánlja.
• Minden ország, ahol sikeresen használták a teszteket a vírus feltartóztatásában, hamar és széles körben tesztelni kezdett.
• Magyarország, még ha be is tartja a WHO protokolljait, nemzetközi összehasonlításban is nagyon kevés tesztet végez e, ezt bizonyítja a hallottjaink viszonylag nagy száma is.

Miközben az új koronavírus letarolja az egész világot, emberek milliói - szakértők és laikusok egyaránt - vitatkoznak azon, hogyan, mikor és hány embert kellene tesztelni. Ahogy azt megszokhattuk, a magyar kormány ebben az ügyben sem köti az emberek orrára, hogy mit miért csinál, még annak ellenére sem, hogy nem is lenne védhetetlen az álláspontja. Az viszont, hogy az emberek nem tudják, kit, mikor és miért érdemes vagy nem érdemes tesztelni, hogy egyáltalán hogyan lehet tesztelni, és hogy milyen nemzetközi példák vannak, magyarok százezreit teheti bizonytalanabbá a kormányzat egészségügyi protokolljaival szemben.

Arról már rég letett a magyar szerkesztőségek nagyobb része, hogy a kormányból vagy az operatív törzsből érdemi válaszokat csikarjon ki a teszteléssel kapcsolatban, mi most a rendelkezésre álló információmorzsák összebogarászásával próbáljuk kitalálni, mi lehet a helyzet.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján egy, a tesztelésre vonatkozó kérdésre azt mondta, a magyar kormány az Egészségügyi Világszervezet, azaz a WHO ajánlásait követi, ezért nem érheti szó a ház elejét. A WHO tesztelésre vonatkozó ajánlásai elérhetőek a szervezet honlapján összesen 3 dokumentumban, ebben, ebben és ebben. Ezek szerint a WHO hivatalos álláspontja, hogy tényleg csak azokat érdemes tesztelni, aki mutatnak valamilyen, az új koronavírus-fertőzésre jellemző tünetet ÉS járványügyi szempontból is indokolt a tesztelésük, azaz vagy közeli kapcsolatban álltak koronavírusos beteggel, vagy jártak fertőzöttnek minősülő területen. 

Ezzel egybevág a koronavirus.gov.hu oldalon a mai napig olvasható tájékoztató. A WHO március elején ezt egészítette ki azzal, hogy tesztelni kell azokat is, akiknek tüneteik vannak, kórházi kezelésre szorulnak, és a tüneteiket más betegség nem magyarázza. Nem sokkal azután, hogy a WHO így módosította a saját irányelveit, ezt a magyar hatóságok is megtették.

A WHO protokollja azonban messze nem a sikeres járványkezelés receptje, hanem egy minimumkövetelmény, amit tényleg minden államnak érdemes teljesítenie, ha nem akar óriási katasztrófát.

Ez a protokoll a világ minden államának szól, a Közép-Afrikai Köztársaságtól az Egyesült Államokon és Indián át Liechtensteinig, ezért a WHO ajánlásai általában olyanok, hogy még a nagyon szegény országoknak se jelentsen a járvány jelentőségéhez képest aránytalanul nagy erőfeszítést a végrehajtásuk. Az tehát, ha valaki szigorúan alkalmazza a WHO ajánlásait, nem jelenti azt, hogy ő a legjobb tanuló az osztályban, de még azt sem feltétlenül, hogy a jobbak között van.

Ez a protokoll ráadásul nem magyarázza, hogy miért tesztelték le a tüneteket nem mutató Pintér Sándor belügyminisztert, és hogy hogyan kerülhetett 100-nál is több tünetmentes vírushordozó azok közé, akiknek pozitív lett a tesztje Magyarországon (Orbán Viktor hétfői bejelentése szerint akkor 108 ilyen személy volt a pozitívan teszteltek között). Tünetmentes embereket tehát a WHO protokolljai alapján nem kellene tesztelnünk, de amikor erről a disszonanciáról kérdeztük Kovács Zoltán kormányszóvivőt, csak kioktatott, Müller Cecília országos tisztifőorvos pedig ezt mondta:

link Forrás

Ez nem felel meg a WHO protokolljainak, azok szerint a tünetmentes kontaktszemélyeket elég 14 napra karanténba zárni.

Azt nem tudni, hogy összesen hány tünetmentes embert teszteltek eddig Magyarországon, és arról is csak elvétve közöl adatot a kormány, hogy hány tünetmentes személy van a pozitívan teszteltek között, de Orbán legutóbbi hétfői közlése szerint az akkori 167 betegből 108 volt tünetmentes. Mivel sem a kormány, sem az operatív törzs nem közöl túl sok információt, nem tudni semmit ezekről az emberekről, nem tudni azt sem, pontosan mi alapján tesztelték a tünetmenteseket, de elképzelhető, hogy azokat az embereket tesztelik tünetmentesen is, akiket nem akarnak vagy nem tudnak 14 napos karanténba zárni, ahogyan a kontaktszemélyekkel el kellene járni. Elképzelhető, hogy Pintérrel is el volt a helyzet, hiába volt tünetmentes kontaktszemély, a kormány nem akarta 14 napra nélkülözni a belügyminisztert, ezért inkább letesztelték, hogy negatív eredmény esetén elkerülhessék a karantént. Elképzelhető az is, hogy teszteltek tünetmentes egészségügyi dolgozókat is akik kapcsolatba kerültek fertőzöttekkel, hogy a karantén elhagyásával esetleg vissza lehessen küldeni őket dolgozni, és közöttük is sokan lehettek olyanok, akik tesztje végül pozitív lett, de továbbra is tünetmentesek.

De a tünetmentes fertőzöttek lehetnek simán csak aggódó magyarok is, akik a tünetmentességük ellenére elmentek egy magánlaboratóriumba, és valahogy elintézték, hogy teszteljék őket, majd a labornak jelentenie kellett a pozitív eredményt az állami hatóságoknak. Nem tudjuk ezt sem biztosan, hiszen erről sem mond semmit a kormány.

Persze az, hogy tünetmentes személyeket is tesztelünk, egyáltalán nem baj, ahogy a WHO főigazgatója is többször javasolta, minden ország teszteljen annyit, amennyit csak tud. Az egyes országok tesztelési adatait összehasonlítva látszik is, hogy azok az államok, ahol már a vírus megjelenése előtt vagy azzal egyidőben széles körben tesztelni kezdték a lakosságot (a tünetmenteseket is), nagyobb sikereket értek el a vírus visszaszorításában.

Az ilyen, a WHO ajánlásaitól eltérő, sokat tesztelő bezzegország Dél-Korea és Ausztrália, mindkét államban nagyon hamar, széles körben kezdték tesztelni a tünetmenteseket is, Dél-Koreában még útmenti tesztelőállomásokat is felállítottak, ahol az embereknek ki sem kellett szállniuk az autóból, csak beleköpni egy kémcsőbe. A friss adatok szerint mindkét államban 7000 fölött jár az 1 millió lakosra jutó tesztek száma a fertőzöttek számát mutató görbék pedig egészen megnyugtatónak tűnnek, nem emelkednek olyan meredeken, mint máshol.

Lakosságarányosan szintén rengeteget tesztelt Bahrein (16 ezer teszt/millió lakos), az Egyesült Arab Emírségek (13 ezer teszt/millió lakos), Izland (29 200 teszt/millió lakos) és Norvégia (13600 teszt/millió lakos) is, és ezekben az államokban is úgy tűnik, kontroll alatt tudják tartani a fertőzést. Az ő taktikájuk is az volt, hogy nagyon szigorúan átvilágították az országba érkezőket, minden fertőzöttről részletes kontaktkutatást készítettek és minden kontaktszemélyt teszteltek, akár volt tünete, akár nem. Ebben tehát ezek az országok nem követték szorosan a WHO előírásait.

Azért járhattak mégis jól, mert az új koronavírus a jelenlegi tudomásunk szerint a fertőzöttek 80 százalékánál enyhe lefolyású vagy tünetmentes, ezért nagyon nehéz pontosan követni a terjedését, hiszen a tünetmentes hordozók is továbbviszik a fertőzést.

A tesztek lakosságarányos száma azonban önmagában nem mutatja meg, hogy egy ország hogyan áll a vírus kelezésében, ha valaki sokat tesztel, attól még nem biztos, hogy nyer. Jó példa erre Olaszország 3 tartománya, Lombardia, Veneto és Emilia-Romagna. 1 millió lakosra jutó tesztek tekintetében mindhárom tartomány a világ élvonalához tartozik, Veneto 14 400, Emilia-Romagna 8500, Lombardia pedig 8100 teszttel jócskán előzi Dél-Koreát és Ausztráliát is, a helyzetük azonban mégis rettenetes. Ha megnézzük, hogy 1000 tesztből mennyi ad pozitív eredményt, akkor főleg az utóbbiaknál dermesztő számokat kapunk: Lombardiában 1000 tesztből 396, Emilia-Romagnában 264 pozitív. Venetóban csak 91, de ehhez képest Dél-Korea és Ausztrália ezt az arányt 30 alatt tudta tartani.

Igaz, vannak olyan államok is, ahol nagyon keveset tesztelnek. Ezt az utat járja például Japán, ahol még mindig csak 200 körül jár az 1 millió lakosra jutó tesztek száma, ezek a tesztek azonban így is viszonylag kevés pozitív eredményt hoznak, 1000 teszteltből átlagosan kicsit kevesebb, mint 50 főnél mutatják ki a fertőzést. Japánt több cikkben is kiemelték, mint a vírussal szemben eredményesen fellépő országot, hiszen elég lassan nő a fertőzöttek száma, ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy Japán nem is tesztel olyan tömegeket, mint mondjuk Dél-Korea vagy a legtöbb nyugat-európai állam. Márpedig egy új vírusnál a statisztika sosem pontos, de minél több a teszt, annál pontosabb.

Vannak azonban olyan országok is, ahol a kevés teszt sok pozitív eredménnyel társul, ezekről az országokról biztosan kijelenthető, hogy későn kezdték a betegség monitorozását és a tesztelést. Európában Szerbia számai a legrosszabbak ebből a szempontból, az országban eddig ÖSSZESEN 1456 tesztet végeztek, és ebből 457 volt pozitív. Elvben persze lehetséges, hogy Szerbia tökéletes járványügyi megfigyeléssel pontosan kiszűrte azt az 1456 embert, akit tesztelni kell, de őszintén szólva, erre elég kevés az esély.

Ennél azért Magyarország valamivel jobban áll: az eddig elvégzett 8005 teszt összesen 261 fertőzöttet talált, azaz 1 millió lakosra (a csütörtök esti adatok szerint) 819 teszt jutott, és 1000 magyar tesztből 32,6 a pozitív. Utóbbi szám alapján a vírus nem terjedt el annyira Magyarországon, mint például Szerbiában, viszont a Magyarországon meghalt koronavírusos betegek nagy száma mégis azt mutatja, hogy

túl kevés tesztet végzünk itthon.

Mikor Magyarországon elérte a 4-et a halottak száma, a fertőzöttek hivatalos száma csak 85 volt, ehhez képest 4 halottnál Németország már 2400, Ausztria 1600, Dél-Korea pedig 600 esetnél járt.

Magyarországon az utóbbi napokban egyébként ugrásszerűen nőni kezdett a tesztek száma, valószínűleg azért, mert a magyar kormánynak sikerült 100 ezer tesztet vásárolnia Kínából. A világon mindenki, aki tudja, igyekszik magának gyártani a teszteket, Magyarország azonban erre jelenleg nem képes, a felszerelést ezért importálni kell. Az utóbbi hetekben ez ugyan nem volt lehetetlen, nehéz viszont igen, a tesztgyártók ugyanis alig bírják tartani az iramot a hirtelen az egekbe ugrott globális kereslettel.

A kérdés csak az, nem késtünk-e el a tesztek felfuttatásával.

Azt ugyanis a WHO protokolljai is megjegyzik, hogy ahogyan a vírus terjed, a tesztek feladata is megváltozik. A WHO ajánlásaitól szintén némileg eltérve, Svédország át is alakította a tesztelési protokollját, amikor a járvány a csoportos megbetegedések szakaszába lépett. Azelőtt Svédországban az EU ajánlásainak megfelelően minden fertőzött összes kontaktszemélyét igyekeztek felkutatni, és széles körben teszteltek függetlenül attól, kinek volt tünete és kinek nem. Ezeken a teszteken egyébként általában az bizonyosodott be, hogy csak a fertőzöttek közeli családtagjai és munkatársai kapták el a kórt, azok, akik például egy repülőn utaztak vele, nem. 

,Szintén széles körben tesztelték azokat is, akik fertőzött területről érkeztek Svédországba, függetlenül attól, voltak-e tüneteik vagy nem. Viszont amikor egyre több olyan beteget regisztráltak Svédországban, akiknél már nem tudták visszakövetni, hogyan kapta el a betegséget, leálltak a széleskörű teszteléssel, és csak a tüneteket mutató, magas kockázati csoportba sorolt betegeket és az egészségügyi dolgozókat kezdték tesztelni. Míg tehát korábban a tesztek a betegség feltartóztatására kellenek, az új protokoll már a legfenyegetettebb csoportok hatékony védelme érdekében használja őket.

Közben viszont Svédország még így is több tesztet végez, mint közel azonos lakosságszámú Magyarország.

A tanulság tehát az, hogy Magyarország, még ha a WHO ajánlásait is követi, valószínűleg nem végzett eddig elegendő számú tesztet, és nem tudja megfelelően követni a vírus terjedését, igaz, ez vonatkozik a világ államainak többségére. Közben viszont minden állam, amelyik ment is valamire a teszteléssel a vírus megállításában, nagyon korán és nagyon széles körben tesztelt, és túlterjeszkedett a WHO ezzel kapcsolatos ajánlásain. A legnagyobb kérdés, hogy meddig nincs késő ehhez az ébredéshez.

A járvány terjedését matematikai alapon modellező rendszerek tömkelege hozott már olyan becsléseket, hogy bizonyos fejlett országok lakosságának akár már a fele is fertőzött lehet, csak az emberek többsége ezt tényleg nem vette észre a betegség tünetmentes vagy enyhe lefolyása miatt. Márpedig, ha ez igaz, akkor rövidesen tényleg semmit nem érnek majd azok a tesztek, amiket minden ország végez. Tény, hogy semmit nem tudhatunk a fertőzésen átesettek tényleges számáról, akármennyit tesztelünk, ehhez ugyanis egy másik fajta tesztet kellene használni.

Jelenlegi ismereteink szerint a koronavírus-tesztet kétféleképpen lehet elvégezni. Létezik az úgynevezett PCR-teszt, aminek elvégzéséhez légúti váladék szükséges, és a teszt ebben keresi az új koronavírusra jellemző örökítőanyag-szakaszokat, és van vérből vett mintán végzett szerológiai vizsgálat, ami a szervezetünk által a koronavírus-fertőzésre válaszul termelt antitestek jelenlétét mutatja ki. (Mellkasi CT-vel is ki lehet mutatni a koronavírus fertőzést, de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz.) Mindkét tesztet laborokban végzik, az eredményre pedig órákat kell várni (még a szakmányban PCR-tesztelő Dél-Koreában is minimum 6 órát).

A PCR-teszt előnye, hogy kimutatja a fertőzést attól a pillanattól kezdve, hogy megfertőződik a beteg, a hátránya viszont az, hogy nem jelzi, ha valaki már átesett a fertőzésen. Szakértők szerint ráadásul, mivel új és keveset kutatott kórokozóról van szó, PCR-teszteknél is sok a fals negatív eredményt, a protokollok szerint ezért kell egymás után többször is elvégezni a tesztet a biztosabb eredményhez. A PCR azonban egészen biztosan negatív lesz azoknál akik már átestek a fertőzésen, és a tesztelés idején egészségesek, a vérteszt ezzel szemben ezeket a gyógyult betegeket is ki tudja szűrni, tehát ez adhat képet arról, hogy hányan vannak, akik már átestek a fertőzésen, és esetleg egy ideig védettek a kórokozó e formája ellen. Ezekre a vértesztekre várhatóan sokkal nagyobb szükség lesz a jövőben, mint a most végzett PCR-tesztekre.