„Elindult a pletyka a faluban, hogy van egy pozitív az utcánkban, hehe”

2020 április 10., péntek 16:51

Rengetegen olvasták a 444-en az „Olyan rosszul vagyok, hogy nem merem elmondani a szüleimnek” címmel, március 31-én közölt, részletes vírusnaplót, amelyet Károly, a magyar családapa írt, hogy bemutassa, a gyakorlatban milyen koronavírusosnak lenni Magyarországon.

A napló első része a március 5-től március 29-ig eltelt időről számolt be. Hősünk 5-én érezte meg először, hogy folyik a váladék a torkán, ami enyhén kaparni is kezdett. Ezután egy héten át érzett ugyan enyhe kellemetlenségeket, néha rázta a hideg, de még nem volt beteg, hőemelkedése sem volt és dolgozni is járt. Bő hétre rá, 14-én, szombaton aludt először külön a feleségétől, mert azt érezte, hogy kezd beteg lenni. 16-án, hétfőn hívta fel először a háziorvosát. Ezen a héten már igazán rosszul volt, de annyira, hogy leírta: „Olyan rosszul vagyok, hogy nem merem elmondani a szüleimnek.” Szombaton fel is hívta az ügyeletet és vasárnapra virradóra a Lászlóban a teszt is igazolta, hogy koronavírusos. A rákövetkező hét hullámzóan telt, a brutális szakaszokat lazább napok követték, majd ismételt visszaesések, így érkezünk el ehhez a második részhez, vagyis az elmúlt hét történetéhez. 

Ami nem volt eseménytelen, hiszen:

  • Hősünk rájött, hogy amióta beteg, rosszul lát, pedig elvileg jó a szeme.
  • A láza visszatért, az orvosa pedig újabb vírusellenes szert írt fel neki, amit sehol sem kapni, de kiderült, van neki otthon korábbról.
  • Valaki megmérgezte a macskájukat.
  • Szerdán először nézett tévét.
  • Csütörtökön újra érdekelni kezdték a világ dolgai.
  • Ahogy picit jobban lett a hétvégére és dolgozgatni kezdett a kertben, újra kikészült, bár már nem annyira, mint az elején.

De hol a vége? Ezt még most, majdnem egy hónapnyi betegeskedés után sem látja Károly. 

Íme a napló friss fejezetei:

Van egy Bill Murray-film: az Idétlen időkig. Érdekes, hogy bizsereg a bőröm, kicsit ráz a hideg, bár már nem köhögök intenzíven. Olyan ez, mint a borzongás volt két héttel ezelőtt. Tegnap éjjel leírtam a tapasztalataimat, gondolataimat, hátha segít valakinek. Láttam azóta, hogy megszólaltattak szintén egy pozitív tesztest, de nem hallgattam meg. 

Estére megint hőemelkedésem lett, 37,4 kíváncsi vagyok meddig tart, jó lenne már ha nem térne vissza. Iszonyúan kimerít a hőmérsékletingadozás napjában többször. Bevettem egy Panadolt, először. Nagyon furcsa dolog jutott eszembe: még az első héten vettem észre, hogy nagyon rosszul látok, pedig csak a jobb szemem feles, nem látom, vagy csak nagyon homályosan a laptopon a kis betűket, ami eddig nem volt probléma. Betudtam annak, hogy nagy kontraszttal sötétben használom az eszközöket. Nem volt igaz, mert azóta elmúlt. Azon gondolkodom miért estem vissza. Lehúztam az ágyneműt, kiválogattam az eddig bezacskózott szennyesemet, mindezt maszk nélkül, lehet hogy újra bekerült a légutakba. Megtöröltem az arcom a kéztörlővel, vagy pusztán csak ez egy ilyen háború?

Persze hétfőn reggel visszatért a hőemelkedés, és most is ég az arcom. Hívom a kórházat, azt mondják akkor kell bemennem, ha 38,5 fölé megy és/vagy visszatér egy komoly köhögés. Nagyon jó, hogy az ambulancián eddig még mindig tudtam orvossal beszélni. Hívott a helyi ÁNTSZ, érdeklődtek hogy vagyok. Elindult a pletyka a faluban, hogy van egy pozitív az utcánkban, hehe. Állítólag nagyon sokan vannak karanténban. Megint itt volt a yard, most nem szálltak ki a kocsiból, kimentem nekik inteni. Délutánra jobb lett, biztos segített a negyed xanax, de komoly fejfájásom lett estére, elég ritka nálam, nem is tudom vegyek-e be valamit, mert hőemelkedésem szerencsére nincs. Az orrom folyamatosan dugul, nagyjából napi két spricceléssel tudom karban tartani.

Március 31-e kedd reggel OK, de valaki megmérgezte a macskánkat. Már napok óta gyengélkedett, csak ivott, és reggelre elpusztult. Mire észrevettük beállt már a merevség, ki kellett vágni a dobozából. Eltemettük szegényt, nehezen ástam. Felhívtam a háziorvost, azt mondja ír egy vírus elleni szert, szedjem be 3 doboz, kérte a patikát, tartsanak. Felhívtam az összes helyi gyógyszertárat, sehol sincs és a nagykerben sincs, nem lehet rendelni. Viszont volt otthon egy doboz. Volt egyszer egy tüdőgyulladásom, akkor írták fel, de nem kellett beszednem. 2027-ig jó, visszahívtam a dokit, mehet mondta. Elolvastam az utasítást, bár nem kellett volna: a mellékhatások nagyon gyakorik és durvák. Azt mondja az orvos, hogy a protokoll szerint a tesztelést a háziorvos kérheti egy heti tünetmentesség után. Visszakérdeztem, az azt jelenti, ha beszedném a 3 dobozt az még 3 hét plusz egy? Nagyon durva lenne. Érzem hogy újra melegszem, nem lehet összetéveszteni az érzést, minden bizsereg, ilyen lehet amikor vándorhangyák átvonulnak valakin. Visszaírt az oximeteres cég, elég a karantén után visszaküldeni a terméküket (most nem lehet mert senki és semmi nem mehet ki a házunkból).

Szerdán délelőtt elfoglaltam magam, meló van, jobban is vagyok. Elkezdtem filmeket nézni, de a szolgáltatóknál netflix, hbogo sok jó nincsen, hamar ki fognak fogyni, rámentem Miyazakira, és Wes Andersonra, hajrá Ghibli stúdió! Este zenéket hallgatok. Ami nem múlik, az az orrnyálkahártyám dagadása, estére nem kapok levegőt rajta, az áteresztő képessége 10%. Kicsi köhögés mellé. Eldöntöttem nem mérem a lázamat, meg a szaturációt.

Csütörtök reggel ok, meló az ágyban, aztán megszereltem a sufniajtót, már majdnem szét vagy leesett. Az orrom feszt dugul, de kitartok, délig nem cseppentettem bele. Tegnap este elért egy kis kísértés, olyan jó lenne meginni egy sört, de már elmúlt. Tavaly kihagytam a száraz novembert, helyette idén száraz február lett. Ahogy elnézem pár nap híján száraz március is. Kicsit megint hasogat a fejem, de a múltkor is elmúlt, mint ahogy most is. 19. napja vagyok a szobám foglya, kezdek becsavarodni. Mégis megmértem a lázam, nincs. A pofám azért ég, viszont azóta sem csöppentettem az orromba. Kétszer sós vízzel kimostam. A feleségem sír. A dühtől. A lányom nem tudott megoldani egy feladatot, megírta a tanárnak, de az meg visszaírt, hogy nem hiszi el, kamuzunk, mert a lány értelmes. Lehet ízlelgetni, ebben az esetben miért van szükség tanárra? Be kéne indítani a kocsit, de az utcán áll. Holnap megpróbálom a lemetszett ágakat is felvágni. Permetezni is kellene, teljesen el vagyok késve és lassan a fű is vágható. A tavaszi pecáknak lőttek, lemaradtam a jászokról is, néztem a vízügyet, majd 10 fokos a víz, már késő. Szerencsére kezdek visszahízni, már 75 kg vagyok, mondjuk eszem is rendesen 0 mozgással.

Péntek. Amiről semmi infó nincs sehol az az, hogy mennyi idő a gyógyulás. Lehet 2 hét? Lehet hogy három? Én már a harmadikat taposom. Lehet, hogy az első kimutatott fertőzöttek között van még pozitív? Mikor simogathatom meg a gyerekeimet? És a feleségemet? Jó kérdések, válasz nincs. Nagy szó, nem kellett csöppenteni az orromba, kihúztam egy teljes napot és két éjszakát. Igaz nem száz százalék, volt amikor 50, de bírtam. Nem akarok rákattanni, állítólag van orrcsepp függő. Beszéltem a háziorvossal, nagyon rendes volt. Tudtam szerezni gyógyszert is. Elmondta hogy miért hiánycikk. Lehet hogy nem is fognak letesztelni, mai álláspont szerint aki tünetmentességétől számított 1 hétig is tünetmentes, azt állítólag nem tesztelik újra. Ez azt jelenti, hogy egy hétig szedem még, és vasárnap tünetmentes leszek, akkor 19-én hivatalosan is gyógyultnak nyilvánítanak? Hogy fogja a doki feloldani a karantént? Bemondásra, hogy jól vagyok? És az ÁNTSZ? Nem izgulok, mert még messze van, addigra úgyis változik a protokoll. Tünetek jelenleg: néhány köhintés/nap, orrdugulás 30%, kicsi borzongás, nagyon halvány tüdőcsúcsi diszkomfort érzet. Ezekkel a jellemzőkkel mindenki simán elmegy dolgozni, sőt. Megkaptuk papíron is az ÁNTSZ határozatát arról, hogy karantént rendeltel el nákunk. Azaz mindenki a családból csak én nem, hurrá! Egy órát metszőollóztam, jól esett felvágni a levágott orgonát. A kezemet viszont feltörte az olló, elszoktam tőle 3 hét alatt?

Szombat. Ma egy kicsit túlpörögtem, 21 napja voltam a szobában, úgyhogy lenyírtam délelőtt a füvet. Érdekes, hogy köhögök utána, és el is fáradok, de gyorsan normalizálódik a helyzet. Délután levágtam még 2 pampafüvet meg ameddig felértem vagy 10 méter leyland ciprust, de alig bírtam összeszedni, úgy elfáradtam. Utána megint köhögök, és érzem a tüdőm. Kíváncsi vagyok mi lesz holnap, most a helyzet olyan változatlan, mint a nyugati fronton. Na most jött el újra az érzés, amikor nagyon, nagyon meginnék egy sört, de a gyógyszer visszatart, ez nem antibiotikum. Egyszer egy tök rendes fül orr gégész felírt a torkomra antibiotikumot, megkérdeztem mennyit ihatok rá, azt mondta hetet lehet. Sört.

Április 5. Tegnap éjjel kettőig nem tudtam elaludni. 2-3 jobb nap után újra kicsit rosszabb, de nem lehet összehasonlítani. Pusztán a nyálkahártyám kapar. A tegnapi nap miatt izomlázam! van, ma azt hiszem beüzemelem a locsolórendszert. Sajnos ahogy egyre jobban vagyok, kezdem komolytalanabbul venni a karantént. Kijárkálok a lakásba, a kertbe, stb. Jó lenne megtudni meddig fertőzhetek. Ahogy csökkennek a tünetek, úgy kezd laposodni a naplóm, mint Adrian Mole-é. Unalmamban nagyon érdekes dolgot vettem észre: a wikipédián március 29-én megadott magyarországi megbetegedések száma megváltozott, például 28-án 343 fő, a mai állás szerint 28-án 298 fő volt. Holnap ismét megnézem, ma a kormány 733 főt ír, kíváncsi vagyok.