Mit tanulhatunk a járvány elleni védekezés eddigi hibáiból?

Feliratkozás a Járvány hírlevélre

Minden hétköznap elküldjük, amit a járványról tudni érdemes. Iratkozz fel, és vigyázzunk egymásra!

Bár a járvány első hulláma még korántsem ért véget, sőt, az elmúlt napokban világszerte naponta több mint százezer új esetet regisztrálnak, az északi félteke egyre nagyobb részén van visszaszorulóban a koronavírus. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elmúlt a veszély, abban nagy a tudományos konszenzus, hogy nem ússzuk meg egy hullámmal. A két hullám közti átmeneti nyugalom lehetőséget ad az eddig történtek elemzésére. A Statnews például 11 járványügy szakembert kérdezett meg az első hullám tapasztalatairól, és arról, hogy hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a védekezést a második hullámban.

Korán kell felismerni, hogy újra itt a járvány

A szakértők a legfontosabbnak a korai jelzőrendszer kiépítését tartják, mert az akut fertőzés, a szervezetben megtelepedett vírus kimutatására alkalmas PCR-tesztek erre elégtelennek bizonyultak. Egyrészt mert ezek a tesztek, részben technológiai okokból, részben a fertőzés természetéből adódóan, az esetek mintegy harminc százalékát nem szűrték ki. Részben meg azért, mert mire az első emberek tesztre jelentkeznek, a járvány már bőven terjedhet a közösségben. Genetikai elemzések szerint az Egyesült Államokban is már a közösségi terjedés észlelése előtt hetekkel, akár már január közepén is terjedhetett a járvány.

Korai jelzőrendszernek alkalmas lehet az, amivel több országban, köztük több magyar városban is kísérleteznek: a szennyvíz szűrése. Ez egyedi esetek kiszűrésére ugyan alkalmatlan, de arra feltétlenül jó, hogy jelezze, ha valahol újra terjedni kezd a járvány. És mert a szennyvíztelepek behatárolható területet szolgálnak ki, célzottabban lehet elkezdeni a tömeges tesztelést az egyedi fertőzöttek beazonosítására.

Gyorsabban, de célzottabban kell fellépni a terjedés megfékezéséért

A fertőzöttek azonosítása után pedig kezdődhet a kontaktkutatás annak megállapítására, hogy milyen széles kört érinthet a fertőzés. A terjedés szempontjából nem mindegy, hogy egy tömegrendezvény, vagy csak egy kisebb családi rendezvény a fertőzés gócpontja. Ha ugyanis fennáll az exponenciális terjedés veszélye, a lehető legsürgősebben kell lépni: a Columbia Egyetem kutatói szerint az Egyesült Államokban több tízezer halálesetet lehetett volna megelőzni, ha csak két héttel korábban bevezetik a közösségi távolságtartást.

A gyorsaság mellett fontos az is, hogy a korlátozások célzottak legyenek. Mivel a szennyvíz vizsgálatával behatárolható a fertőzés által érintett körzet, illetve az is gyorsan kimutatható, ha máshol is terjedni kezdene, nem szükséges olyan területeket lezárni, ahol még nem terjed a fertőzés - ott ugyanis ennek nem volna közegészségügyi haszna, ami ellensúlyozhatná az okozott gazdasági károkat.

Apropó, korlátozások. A szakértők szerint érdemes megvizsgálni, hogy melyeknek volt ezek közül értelmük. Paul Biddinger, a Harvard T.H. Chan Közegészségügyi Iskolájának kutatója szerint az egészségügyi rendszer teljes leállása, műtétek, megelőző kezelések, szűrővizsgálatok elhalasztása még az Egyesült Államokban se volt indokolt, ahol százezrek szorultak kórházi ellátásra. Ehhez képest még Magyarországon is kórházi ágyakat ürítettek ki, megelőző kezeléseket és műtéteket halasztottak el, pedig itt összesen alig több mint négyezer fertőzött volt a hivatalos adatok szerint. Igaz, ehhez azt meg kell oldani, hogy maguk a kórházak ne váljanak gócponttá, vagyis biztosítani kell a személyzetnek a megfelelő védőfelszerelést, a páciensek megfelelő szűrését és a fertőzöttek megfelelő elkülönítését - és persze azokat az alapvető higiéniás feltételeket, amelyek amúgy is szükségesek volnának a kórházi fertőzések megakadályozására.

Maszkot mindenkire

A lakosságot érintő korlátozásokat is érdemes átgondolni. Matematikai modellek szerint ha szinte mindenki maszkot viselne és rendszeresen alaposan kezet mosna, az önmagában is olyan mértékben lassíthatná a fertőzés terjedését, hogy elégséges lehetne a járvány megelőzéséhez, pláne ha kiegészülne olyan minimális távolságtartási lépésekkel, mint a kézfogás, puszilkodás mellőzése.

A maszkviselés apropóján a szakértők két másik problémára is rámutattak a védekezés első fázisában. A járvány kezdetén a közegészségügyi hatóságok, beleértve az ENSZ Egészségügyi Világszervezetét (WHO), kézzel-lábbal hadakoztak a maszkviselés ellen. És ezt elsősorban azzal indokolták, hogy csak az orvosi maszkok jelentenek védelmet. Bár ezt tényként állították, valójában csak feltételezés volt, és mint kiderült, hibás. Az azóta végzett kutatások szerint az arc eltakarása igenis hatékonyan akadályozza meg azt, hogy a fertőzöttek köhögésükkel, tüsszentésükkel, vagy akár csak beszélve terjesszék a kórt, ezért június elején már a WHO is kifejezetten ajánlja.

Ez, hogy még egy kendő, vagy házi készítésű maszk is hatékony lehet, a másik érvet is kiüti: hogy a lakosság felvásárolná az egészségügy elől az oly szükséges védőfelszerelést. Ez amúgy is elvezet a második problémához. Ahhoz, hogy nem volt elég védőfelszerelés készleten. Azokban az országokban, ahol pillanatnyilag visszaszorult a járvány, ezeket a készleteket fokozatosan fel kell tölteni, hogy a következő hullám eljövetelekor ne legyen belőlük hiány a kórházakban, így azok ne válhassanak gócpontokká, és a vírus ne tizedelje meg az ellátó személyzetet.

Illetve azért is, hogy adott esetben ilyen védőfelszereléssel azokat is elláthassák, akik nem szorulnak kórházi ellátásra, de fertőznek. Az ilyen betegeket világszerte otthonaikban különítették el, de kevés tanácsot adtak nekik ahhoz, hogy mégis hogyan óvják meg környezetüket a fertőzéstől. A már idézett Biddinger szerint ebbe beletartozik az is, hogy mindenkinek biztosítsák az elkülönülés lehetőségét, például a hajléktalanoknak, vagy azoknak, akiknek otthonukban erre nincs módjuk - például mert sokan élnek szűk helyen.