2016. április 25-án sorban mondtak fel a Vs.hu nevű, mára megszűnt lap újságírói, miután kiderült, hogy a lapot kiadó cég gyanús körülmények között több mint félmilliárd forintot kapott a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank alapítványaitól.

A lap főnöke, egy 31 éves fiatalember, a szerkesztőség melletti lakásban bújt el kollégáink kérdései elől. Azóta több helyről érkezett vissza olyan információ, hogy a lakásból kétségbeesetten telefonált kommunikációs szakembereknek, hogy segítsenek neki kimászni a szorult helyzetből, mondják meg, mit tegyen. Végül összeszedte bátorságát, lángoló arccal kilépett az ajtón, szívére tette a kezét, és azt mondta: „Ne haragudjatok, de tényleg nem tudok választ adni”, majd eliszkolt.

link Forrás

Ő volt Száraz István, aki abban a pillanatban nem tűnt zseniális kommunikátornak.

Száraz a Corvinuson végzett. A 2010-es évek elején a bulinegyedből kinőtt fiatal vállalkozónak tűnt. Kereskedett már parfümmel, dolgozott idegenvezetőként, részesedést szerzett a Macesz Huszár (később Bisztró) vagy a Trafiq (később Tütü) bárban. Majd fejest ugrott a médiába. Pénzt fektetett a We love Budapest magyar és angol nyelvű programajánló oldalba. Majd 2013 végén nagy fába vágta a fejszét, és elindította a Vs.hu-t, ami azt ígérte, hogy pártatlan, kritikus, de nem fikázós és nagyon cool lesz.

Csak azt nem lehetett tudni, hogy ki áll a háttérben, ki adja a pénzt. Ugyanis egy ilyen portál elindítása és felfuttatása százmilliókba kerül, kockázatos üzlet, és semmi garancia nincs rá, hogy a befektetett pénz valaha megtérül.

A Magyar Narancs több verziót is hallott arról, hogy az induláskor a munkatársak mit tudtak a tulajdonosi háttérről. Ezt írták: „Pisti azt mondta, hogy van egy gazdag fickó, aki hajlandó betenni pár százmilliót. Állítólag tetszett neki a koncepció. Pistinek elege volt abból, hogy a generációja nem olvas médiát, és nekik, főleg a városi, stabil pártpreferenciával nem rendelkező fiataloknak akart egy igényes, minőségi portált csinálni egy csomó újítással, új megközelítéssel. A befektető azonban nem akart nyilvánosság elé lépni – így szólt az érv, miközben Pisti végig sugallta, hogy kezelni tudja a palit.” Egy újságíró még a leszerződése előtt érdeklődött a szerkesztőknél a tulajdonos felől. „Nem tudták, ki az, de Száraztól garanciát kaptak a függetlenségre.”

A Cink.hu a lap induláskor megpendítette, hogy a lap mögött talán Szemerey Tamás, Matolcsy György unokatestvére állhat, akiről később kiderült, hogy járt is a szerkesztőségben, és ott tulajdonosként tárgyalt és beszélt Kerényi Györggyel, amit a Narancsnak a volt főszerkesztő megerősített. (Kerényi, amikor az MNB alapítványok képbe kerültek, elhagyta a Vs-t.)

A szerkesztőség aránylag szabadon dolgozhatott, pénz volt dögivel, de évek után sem értette senki, hogy ez kinek és miért éri meg.

Közben a Száraz által irányított és a Vs.hu mögött álló New Wave Média még nagyobb pályára lépett, 2015 végén több mint 4 milliárd forintért felvásárolták az ország legnagyobb elérésű online tartalomszolgáltatóját, az Origo Média Zrt-t.

Egyre izgalmasabb kérdéssé vált, hogy ki lehet a titokzatos befektető a médiabirodalom mögött.

Aztán robbant a botrány. 2016. áprilisban kiderült, hogy a Nemzeti Bank alapítványai több, mint félmilliárdot öntöttek a Vs-be, de a lap sehol nem jelezte, hogy anyagai mögött a Nemzeti Bank alapítványi pénze áll, és arra se tudott senki választ adni, hogy miért a Vs mögött álló New Média volt az egyetlen online kiadócég, ami újságírás-projektekre pénzt kapott az alapítványoktól, és hogy miért nem pályáztak ezekre a forrásokra mások is. Később arra is fény derült, hogy a pályázati pénzek mellett a Nemzet Bank sok százmillió forint reklámpénzt is folyósított a médiavállalkozásba. Ezt követően a szerkesztőség tagjai sorban álltak fel, és hagyták el a lapot. Joó Hajnalka elsőként lépett. Így búcsúzott Facebook-oldalán:

„A szerkesztőség független (aki mást mond, hazudik), de az MNB lopott (pardon, elkülönített) pénze - amiről amúgy fogalmam nem volt - se az ízlésemmel, se a szakmai elveimmel nem fér össze”

A Vs pár nap alatt összeomlott, az Origo mellékleteként, látogatók nélkül agonizált még pár évet. Ebben az időben a magyar médiavilág a feje tetejére állt, így különösebb feltűnés nélkül előlépett a titokzatos ember, aki az egész kavarás mögött állhatott.

Matolcsy Ádám, Matolcsy György fia, 2017. június 27-én hivatalosan is nevére vette a Vs és az Origo mögött álló vállalatot.

Amivel kapcsolatban már korábban is tulajdonosként viselkedett. A Fidesz-médiáról írt cikkünkben írtuk, hogy egyik alkalommal még Orbán Viktort is felkereste a híroldal ügyében.

A mából visszatekintve leginkább pénzügyi tranzakció hangulata van a Vs.hu-történetnek, de nem szabad elfelejteni, hogy közben több tucat becsületes és jó újságíró egzisztenciáját és integritását tépázták meg, és az Origo sorozatos meggyalázásával és kinyírásával a magyar nyilvánosságot is súlyosan megnyomorították.

A fenti történetet más megvilágításba helyezi, és segíthet értelmezni azt a június 8-án a K-monitor által nyilvánosság elé tárt hírt, hogy egy Száraz István érdekeltségébe tartozó cég, a Frank Digital hárommilliárdos kommunikációs megbízást kapott a Nemzeti Banktól.

Nem sok olyan cég van Magyarországon, aminek ilyen brutális méretű a kommunikációs kerete. Tavaly ugyanezt a munkát Szárazék még kis híján két milliárd forintból kihozták. Idén, a válság ellenére, az összeget az MNB megfejelte plusz 1000 millió forinttal.

(A Száraz érdekeltségébe tartozó ügynökség, a Frank Digital dolgozott már a Budapest Városarculati Kft.-nek, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézetnek, és az akkor még Matolcsy György unokatestvére, Szemerey Tamás tulajdonában lévő MKB-nak. A Frank Digital 230 milliót kapott az ’56-os emlékév büdzséjéből, népszerűsítették a budapesti olimpiát és valahogy sikerült megszerezni a MÁV és a Volán egyesített keresőjét, a menetrendek.hu-t is. Székhelyük máig az a Klauzál utca 30., ahol egy darabig a vs.hu szerkesztősége volt, és amely ingatlan a Szemerey család birtokában van.)

További izgalmas olvasmányok a témában: Magyar Narancs: Rossz vége lett - A Vs.hu története; Uj Péter - 444: A közpénzjellegű közpénz lopásjellegű ellopása és más tréfás esetek